Iványi Gábortól és egyházától a villamos áramot is megvonta a hatalom: a békásmegyeri parókián és a Megbékélés Háza Templomban kikapcsolták az áramszolgáltatást. Tették ezt úgy, hogy a parókiának nincs is áramtartozása.
Egy európai uniós országban emlékeztetni kell arra, hogy az áram nem csupán a Matolcsy-villák kivilágítását vagy a kínai arcfelismerő szoftverek akadásmentes üzemelését képes szolgálni, hanem a megléte „kissé megkönnyíti” a fűtést és a vízszolgáltatást is?
A békekormánynak és az ő csicskásainak sikerült kijevi állapotokat létrehoznia Iványi Gábor körül. Nem viccelnek: a MET további 21 intézményét is áramtalanítás fenyegeti.
A koncepciós büntetőpert is keményen álló lelkész szerint „a téli krízisidőszakban lezárni az áramszolgáltatást olyan épületekben, ahol gyermekek, betegek, hajléktalanok tartózkodnak vagy ellehetetleníteni az egyházi közösség működését – ez ténylegesen háborús helyzetet teremt, életeket kockáztat.” Még azt is mondta, hogy „holnap térek haza Békásmegyerre hosszú kórházi kezelés után. Remélem, hogy mind a fűtés, mind a vízellátás akadálytalan lesz, és nem kell például az ivóvízért valamely szabad, esetleg még létező kültéri kutat megtalálnom, vagy a közeli Dunából vizet nyernem, és a gyülekezet fohászkodásának a lehelete sem fog meglátszani a vasárnapi Istentiszteleten a templomban.”
Nem volna mód arra, hogy az ország agyonvilágított keresztény templomainak, izraelita zsinagógáinak, iszlám mecsetjeinek üzemeltetői kicsit kevesebb fényben tündököltessék a NER-ben csendesség fejében támogatott intézményeiket, s testvéri módon (amiről folyton csak beszélnek) összedobják a MET villanyszámláiból hiányzó összeget? Csak úgy, kísérletként, hátha valami megcsillanna bennük arról, amit a híveiktől buzgón elvárnak. Ez a helyzet egy súlyos szégyen a lapuló egyházakra nézve!
A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség a hazánk sötét árnyéka alatt élő, elfeledett, eltagadott polgártársaink életében pislákoló egyetlen fény. A legelesettebbek reményét a kifogyhatatlan bosszúállás keretében áramtalaníttatta Orbán. Esetleg jelent-e valamit még az, hogy ennek az egyháznak az alapítványa a „Szalmaszál a Hajléktalanokért”, az egyesülete pedig az „Oltalom Karitatív” nevet viseli? Nem ám a „Batida, Ibiza, Hatvanpuszta, Rose d’Or vagy Villa Nicole” elhíresült megnevezéseket!
Fogjuk fel, hogy a transzparensen és szabályosan működő közösségek is bármikor áldozatul eshetnek egy nem gazdasági konfliktusnak, azaz Senki Nincs Biztonságban: bárki kerülhet politikai nyomásgyakorlás alá a politikai szférán kívül is. Hiszen jól látható az eset kapcsán, hogy az egyszeri, „parancsra cselekedtem” magyar szolgáltató vagy hatóság ma nem tesz különbséget az egyes fogyasztási pontok között: Iványi egész szervezeti hálóját próbálja elpusztítani. Esetleg az sem egy utolsó szempont, hogy a karitatív munka akadályoztatása közvetlenül a rászorulókat sújtja.
Talán azt gondolják a Panoráma Miniszterelnökségen vagy a Borsó-palotában, hogy az öngyilkosságra készülőnek azt lehet mondani, hogy „elnézést, ma nem tudom lebeszélni arról, hogy kioltsa az életét, mert öt fokban nem tudjuk a krízisközpontot üzemeltetni. Jöjjön vissza néhány hét múlva, mikor melegebb lesz az idő. Akkor majd foglalkozunk magával”?
Nem, nem ez fog történni. Iványi Gábor és a hozzá hasonlók a hidegben is helyt fognak állni, amíg a testük kitart, hiszen a lelkük töretlen, a szellemük örök.
