Az új év első napjaiban levelet kaptam bukaresti román barátomtól. Jókívánságok mellett, döbbenetét is kifejezve a mai magyar valóságról, mellékelt egy román internetes lapból származó cikket, amelyet egy fénykép illusztrált.
2022 júliusának első napjaiban én is kimentettem a Népszavából ugyanezt a figyelemre méltó fotót. A képen két humanoid látható. Az egyik, Bayer Zsolt, a nemzet locsogánya, az amerikai fehér-felsőbbség rasszistáinak White Lives Matter feliratú pólóját viseli, a másik Németh Szilárd, a Honvédelmi Minisztérium volt parlamenti államtitkára, a rezsicsökkentett gáz szagosításáért felelős kormánymegbízott, akin szinte derékbőségétől a válla szélességéig székely címerrel cifrázott Szekler Army felirat tanyázik. Székely Hadsereg, hirdeti a volt államtitkár, s én beleborzongtam. Félelem fogott el, de nem a látványtól, hanem attól, amit jelent, aminek különös súlyt kölcsönöz viselőjének kiléte, volt funkciójából adódó valamiféle honvédelmi minisztériumi érintettsége.
Nem kellett messzire visszanyúlnom az európai történelemben, a kisebbségek hadseregei soha nem jelentettek jót. A baszk földalatti hadsereg, az ETA robbantásaira, több száz áldozatára gondoltam, az írek hasonló, nem bársonyos forradalmat ígérő IRA-akcióira, s mert a székely hadsereget népszerűsítő politikus bizonyára sokkal jobban informált nálam, félni kezdtem. Már csak éppen ez hiányzott, egy Magyarországhoz köthető Székely Hadsereg.
Mert milliárdokat juttatott az Orbán-rezsim erdélyi, áramot nem, de veszteséget annál inkább termelő vízerőművek megvásárlására is, bizonytalan tulajdonosi háttérrel rendelkező sör nemzetivé tételére is, pénzmosó vállalkozásokra is, amelyeket a hazug „nemzetstratégia” díszítő jelző címkéjével láttak el. Erdélybe áramló és onnan vissza-visszacsurgatott forintmilliárdok útjáról lehetne beszélni. Vajon hungarikumként magánhadsereget is szervez odaát a Fidesz? Volt miniszteriális személyként Németh Szilárd bizonyára többet tud a székely hadseregről. Ha igen, akkor ostoba, mert államtitkot fecseg ki, közszemlére teszi a tényt, de ha nem tud semmit, akkor pedig olyan hülye, hogy kényszerzubbonyban kellene tengetnie életét.
Az RMDSZ több mint harminc éve harcol valamiféle autonómiáért, s bár választási eredményei, parlamenti súlya miatt többször is kormányzati tényező lehetett, soha nem érte el, hogy elfogadtassa szövetségeseivel az autonómia gondolatát. Nem a Székelyföld területének Romániából való kiszakításáról van szó, magyarázták, s ezt még koalíciós partnereikkel sem tudták megértetni soha. Az átlagromán számára mumussá lett az „autonómia”, aztán az „önkormányzat” is, amelynek román fordítása „autoguvernare”, ami valami olyasmit vizionál, mint a katalán, a skót önkormányzatiság. Tetszenek emlékezni Sólyom László 2009. márciusi erdélyi útjáról való visszafordítására? Ami akkor Traian Băsescu román elnököt felbosszantotta, az a meghívólevélben a megyei tanács helyett szereplő „Hargita megye önkormányzata” volt.
Németh Szilárd, aki azt is hihette, hogy valami nagyon trendi, nagyon nagy-magyarországos dolgot hajt végre provokatív pólójával, talán nem is gondolt arra, hogy odaát embereket fognak emiatt vegzálni, fegyvereket kereső házkutatások, mondvacsinált letartóztatások is lehetnek… Tudhatta szegényke, hogy ebből kellemetlenségük lehet másoknak? Honnan is tudhatná? Honnan is tudhatnák? Árbóc tövén árnyék a mérce!
A nemzeti hasbeszélés mestere, Orbán Viktor, a Nagy-Magyarország-térképes sálja rejtekéből, a mások nemzeti érzését sértő, esetleg provokáló dolgainkról s más ily apróságokról nem figyelmeztetné soha ájtatos követőit.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVII. évfolyama 3. számának Publicisztika rovatában 2023. január 20-án.