Szabó Árpád hatvanéves. Közel három évtizeddel ezelőtt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem diákjaként hallgattam előadásait, s vettem részt kémiai kísérletein. Kedves modorú, kiváló előadókészségű tanár – győződtünk meg. Tudománynépszerűsítő előadásai külön élményt jelentettek az ifjúság számára.
A természettudományok iránti érdeklődést tanár édesapja oltotta a serdülő fiatalemberbe. Kis házi laboratóriumában korán kezdte tanulmányozgatni a petróleumízű Szejke vizét, a bibarcfalvi savanyú borvizek összetételét. Egyetemi tanulmányait Kolozsváron Atanasiu akadémikus vezetésével kezdte, majd Imre Lajos professzor radiológiai intézetében fejezte be. A doktori disszertációja elkészítése során szerzett ismeretei szolgáltatták az alapot az atomkutatásban kifejtett több mint 30 éves tudományos tevékenységéhez.
Sepsiszentgyörgyi tanári katedráját a negyvenes években váltotta fel az egyetemi laboratóriumi asztallal. Szabadságunk hajnalán az elsők között kapcsolódott be a demokratikus mozgalmakba, s a Bolyai Egyetem alapító tagjai közé tartozott. Az alkotómunka hőskorában, amikor a háború romjain szinte a semmiből kellett megteremteni a tudományos munka alapfeltételeit, nagy szerepet vállalt magára.
A hazai izotópkutatásban úttörőként dolgozott. Radiológiai mérőműszereivel fáradhatatlanul, nagy lelkesedéssel járta szülőföldjének hegyeit-völgyeit, s kutatta azok kőzeteit, borvizeit, mofettáit.
Kiváló szervezői képességeiről tanúskodik a székelyföldi ásványvizeket és gázömléseket sokoldalúan bemutató monográfia megjelenése. A kémikus, geográfus, geológus, orvos, biológus és radiológus kutatók bevonásával készült munka, mely nálunk első a maga nemében, kiváló példája a különböző tudományágak gyümölcsöző kölcsönhatásának. E kollektíva tagjaként győződhettem meg széles tudományos látóköréről, meleg emberségéről. 1950-ben a Horia Hulubei akadémikus által kezdeményezett Akadémiai Fizikai Intézet munkatársa lett, amely később a kolozsvári Atomfizikai Intézetté önállósult. A radioaktívizotóp laboratóriumának vezetőjeként úttörő munkát végzett az izotópok ipari alkalmazásában, közel száz műszaki problémát oldott meg számos mérnök és más szakember bevonásával. (Például a rádiumetalonok készítését hazai nyersanyagokból).
Ragyogó szervezőkészségének bizonyítéka, hogy ipari munkatársainak hálózata a fél országra kiterjed: a kolozsvári üzemeken kívül kapcsolatban áll nagybányai, brassói, szebeni, tordai, marosvásárhelyi gyárakkal. Korán felismerte, hogy az atomtechnika bevezetése korunk ipari forradalmának sürgető követelménye. Szabó Árpád docens doktor ilyen irányú megvalósításai közül megemlíthető a fogaskerekek kopásának izotópos nyomonkövetése, valamint a folyadékok, olvadékok nívójának automatikus ellenőrzése.
Önmagában is tudományos munkásságának további nagy ígérete, hogy 60. születésnapja a tudóst alkotóerejének teljében találja.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 51. számában, 1973. december 21-én.
