Michio Kaku a világ egyik legismertebb fizikusa, kicsit túlságosan is ismert. Hivatalosan a New York-i Városi Egyetem elméletifizika-professzora, de már évtizedek óta inkább médiaszemélyiségként tevékenykedik. Folyamatosan írja a népszerűsítő könyveit gyakorlatilag mindenről, ami éppen divatos a laikus (szenzációkereső) ismeretterjesztő médiában, és legalább áttételesen köze van a fizikához (csak néhány könyvének címe: Hipertér, Isten egyenlete, A lehetetlen fizikája, A jövő fizikája, Párhuzamos világok, Az elme jövője).
Eközben folyamatosan szerepel az ismeretterjesztő csatornákon mint a híres fizikus (felismerhetőségét hosszú ősz haja is segíti), aki elmagyarázza, hogy a sci-fikben látott dolgok tényleg úgy vannak, és már holnap megváltoztatják az életünket. Ha kell, könnyedén értekezik idegenekről és ufókról is, az aktuális könyvét pedig még az összeesküvés-elmélet- és áltudomány-terjesztő Joe Rogan podcastjába is elment reklámozni.
A Kvantumfölény című legújabb könyve minden tekintetben illeszkedik a munkásságába, bár a magyar kiadása kissé elkésett, ha az aktuális hype-okat vesszük alapul. A kvantumszámítógépek a laikus érdeklődők szemében már lejárt, unalmas dolgok, amelyek azelőtt tűntek a következő világmegváltó fordulatnak, hogy feltűnt volna a ChatGPT, és a mesterséges intelligencia leuralta volna a világmegváltás piacát. Sőt, valószínűleg az MI már a könyv 2023-as amerikai megjelenésekor is kezdte átvenni a kezdeményezést, ezért írt a könyvbe (feltehetően utólag) egy onnan érezhetően kilógó fejezetet „Mesterséges intelligencia és kvantumszámítógépek” címmel. Ez a fejezet valamiért a Kvantumgyógyászat részbe került (valószínűleg ennél jobb helyet nem találtak neki).
Eljöhet a kvantumszámítógépek kora? – Az IMB a minap bejelentette, hogy áttörést értek el a kvantumszámítógépük fejlesztésében: egy fizikai problémára a gép jobb megoldást adott, mint a legszuperebb hagyományos szuperszámítógépek.
A könyvnek vannak érdekes részei is, és a szerző javára írható, hogy ezeket egyértelműen elkülönítette, és a könyv elejére helyezte az I. részbe. E fejezetek a kvantumszámítógépek alapjairól és történetükről szólnak. Az érdeklődők az első száz oldalból valóban képet alkothatnak arról, hogy miben különböznek ezek az új típusú komputerek a hagyományos számítógépektől (miben más a kubit a „régi” bittől), és miért érhetnek el hamarosan olyan eredményeket is, amelyeket a megszokott gépek (beleértve az úgynevezett szuperszámítógépeket is) nemcsak azért nem képesek, mert nem elég erősek, hanem mert a természetükből fakadóan alkalmatlanok rájuk. Amikor a kvantumszámítógépekről van szó, Kaku érthetően mesél a földi halandók számára egy szint után hozzáférhetetlenné váló elméleti fizikai és kvantummechanikai alapokról.
A kötet további részei azonban átlépnek a (szinte) alaptalan spekuláció és a tudományos fantasztikum világába. Természetesen a valóságtól elrugaszkodott álmodozásnak is megvan az olvasótábora, mégis visszatetsző, amikor egy ismert tudós a kvantumszámítógépekről szóló könyvében ír a hallhatatlanságról, a világ kizöldítéséről, az emberiség élelmezéséről vagy a rák gyógyításáról.
Teljesen egyértelmű, hogy ezeket a problémákat nem a kvantumszámítógépek fogják megoldani. Sőt az is egyértelmű, hogy ha ahelyett, hogy szembenéznénk az e világbeli kellemetlen igazságokkal, és a valóságban is elkezdenénk tenni e bajok megoldásáért, inkább a kvantumszámítógépektől és a gyermeki elméjű techmilliárdosok által sztárolt más csodáktól várjuk a megoldást, akkor annak a bukás lesz a vége. De álmodozni nyilván kényelmesebb.
Michio Kaku: Kvantumfölény. Ford.: Both Előd. Akkord, 2024. 6990 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2025/3. számában jelent meg január 17-én.
