Skizofrén helyzet, amikor Orbán Viktor az általa alapított labdarúgó akadémia honlapjának ad interjút: egyszerre nyilvánul meg sportvezetőként, szurkolóként, miniszterelnökként, a magyar nemzet megmentőjeként, bölcs tanítóként, aki mindent tud, mindenhez ért: mi a baj a mai gyerekekkel; mamahotel; kütyük; bezzeg az ő idejében; árokugrás; fára mászás. Nyilatkozata, gesztusai viselkedéstudományi elemzés tárgya lehetne, én most csak a Ferencvárossal kapcsolatos megjegyzéseire fókuszálnék: vajon a világ mely klubjának vezetője beszélhetne királyi többesben másik egyesületről, anélkül, hogy a szurkolói meglincselnék? Ő megteheti: szerencsére a Puskás Akadémiának nincsenek szurkolói.
Orbán egyébként nemcsak a politikai pályán kaméleon: volt már Újpest-drukker, Fehérvár-szurkoló, közben maradt Felcsút-rajongó, de most magát már a zöld-fehérekkel azonosítva állítja, a futballban vannak megmagyarázhatatlan dolgok. Ebből látszik, hogy nem több egyszerű drukkernél, hiszen amikor a sportág topszintjein a bedobásokhoz is edzőket és elemzőket alkalmaznak, épp a véletlen tényezőt próbálják minimalizálni.
Azt is mondja, a magyar labdarúgás legfőbb szerkezeti problémája, hogy Fradiból csak egy van, kellene még egy hozzá foghatóan tőkeerős csapat, amiből alighanem az következik, hogy felkészülhetünk: lesz. A pénz sosem volt akadály, az államkasszából arra költ, amire akar, a futballra pedig akart, az elmúlt tizenhárom évben ezermilliárdos tételt fordított(unk) e célra. Látjuk az eredményét: jön egy feröeri félamatőr csapat, és 3-0-lal távozik. Ez szerinte megmagyarázhatatlan.
Képtelen belátni: minden erőfeszítése, pénz, paripa, fegyver dacára a magyar futball semmit nem lépett előre. Egy embernek, aki önnön tévedhetetlenségének rögeszméjében él, ilyenkor egyszerűbb fantazmagóriákat gyártani.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. július 29-én.