Mélyreható társadalmi vita, a közösségi támogatottság fölmérése, gazdasági és környezeti hatások elemzése, az infrastrukturális felkészültség értékelése, költség-bevétel kalkulációk, turisztikai következmények vizsgálata, utóhasznosítással kapcsolatos kérdések megvitatása.
Kvázi ezeket a folyamatokat ildomos megejteni ott, ahol jelentős sportesemény rendezését fontolgatja egy ország vagy város – és ahol a döntéshozók számára fontos a polgárok véleménye.
Magyarországon semmi efféle nem történt a ma kezdődő s kilenc napon át tartó atlétikai világbajnokság előtt. Ha történt volna, annak meglett volna az a veszélye, hogy a közakarat újfent határozott ellenállást tanúsít, az meg senkinek (értsd: aki számít, tehát aki fideszes) nem hiányzott volna, hogy a regnáló hatalom kénytelen-kelletlen megint megfutamodjon, miként tette az olimpiarendezésről szóló népszavazás momentumos kezdeményezésekor.
Ezzel együtt közelített a botrány az eseményhez. Mert az elég furcsán vette volna ki magát, ha a főpolgármester nem megy el a megnyitóünnepségre. Tarlóssal ilyen baj nem lett volna, 2018-ban, amikor az összes épeszű döntéshozó inkább meghátrált a rendezéstől, és csak Budapest tartott ki büszkén, még ő volt a városvezető. Aztán beütött a krach, és a stadionstop-szlogennel kampányoló Karácsony ült a helyére, aki végül annak fejében ment bele a 246 milliárd forintból megvalósított, 36 ezres aréna megépítésébe, hogy a kormány 50 milliárd forint pluszt biztosít a főváros számára. Ebből Budapest a mai napig bő 20-at kapott meg. Karácsony ezért fenyegetőzött a távolmaradással. Én a helyében, ígérjenek bármit, tuti el nem megyek: tudja meg a világ, hogy a Fidesz miként bünteti azokat a településeket, ahol ellenzéki ült a városvezetői székbe, s legyen valami visszhangja, hogy amíg a kormány egy atlétikai arénára elkölt 246 milliárdot, amit a NER egyik kedvenc cége épít, addig a Lánchíd felújítására ígért 6 milliárdot nem adja oda Budapestnek. A távolmaradás rámutatna arra is, hogy a kormány számára mi az igazi prioritás! Essék szó arról, hogy a 300 milliárdos rendezési tétel hozzávetőlegesen fedezné a pedagógusok 45 százalékos béremelését.
De az nem olyan fontos.
A lényeg, hogy elmondhassuk, kis országunk képes volt tető alá hozni a világ harmadik legjelentősebb sporteseményét. Nyilván, lényeges az is, hogy a túlárazott beruházások tekintélyes hányadát le lehet nyúlni, másfelől azonban azért van szükség efféle gigaprojektekre, nagy eseményekre, mert ezek hozzájárul(hat)nak a kormányzati tekintély és hatalom erősítéséhez. A modernizációt, fejlődést szimbolizálják, lélektani hatásuk – legalábbis az arra fogékonyak számára – erős, alakítják és fokozzák a nemzeti identitás érzetét, nem mellesleg elterelik a figyelmet a politikai problémákról, az elszálló inflációról, az alacsony fizetésekről.
Egy ünnepi hét csökkenteni képes a politikai aggodalmakat és feszültségeket.
Az atlétikai világbajnokság, akármennyire is úgy tűnik, nekünk elsődlegesen nem a sport miatt fontos.
Hanem mert rávilágít a hatalomgyakorlás egyfajta eszközére.
Több mint 315 milliárd forintot költött rá az Orbán-kormány, a magyarok felét mégis hidegen hagyja a holnap kezdődő atlétikai
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. augusztus 19-én.