Ma van kereken egy hónapja, hogy a 24.hu interjút közölt minden idők legsikeresebb nem olimpiai bajnok úszójával, a nemrégiben visszavonult Cseh Lászlóval (október 29.). A beszélgetés keltette hullámok hatása azóta mindenki előtt ismert, a tettlegességgel, lelki terrorral vádolt Turi György edző – akinek pályafutását 196 olimpiai-, világ- és Európa-bajnoki érem dicsőíti – a cunami elől menekülve minden tisztségéről lemondott (habár az ellene indított vizsgálat a szövetségben továbbra is zajlik). Ez alatt az egy hónap alatt megszólalt több úszó és edző, pszichológus, sportvezető, jogvédő és gyermeknevelési tanácsadó, szurkoló, apa, anya, boldog, boldogtalan. Egyvalaki maradt csendben: a magyar politikus.
Sem a kormány, sem az ellenzék oldaláról nem volt hallható (értsd: érdemi) megnyilatkozás a témában. Jó, az meglepetést nem keltett, hogy a regnáló hatalom ingerküszöbét nem ütötte át egy-két nyakleves, fenéken csattanó papucs hangja, egyfelől mert a miniszterelnök, aki kvázi egyenlő a kormánnyal, maga is erőteljes testi fenyítéseken szocializálódott; másfelől meg Orbán Viktort a nőügyek és az üzleti ügyek sem szokták érdekelni, akkor uszodai fenyítések miért foglalkoztatnák, neki sport témában épp elég azzal törődni, Dzsudzsák Balázs hol futballozik.
Na, de hogy az ellenzék részéről se emelje fel senki a hangját, hogy senki bele nem üvölti az éterbe: „Ne tovább! Ami ’78-ban megengedett volt, az ma már nagyon nem járja!”, azt nemigen tudom mire vélni. Értem én, hogy számukra most fontosabb feladatok körvonalazódnak, végre esély nyílik leváltani a NER-t, de ha a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekek érdekeiben képtelen bárki felszólalni, mit várhatnak mások? Egy kiábrándult országban, ahol pártállástól függetlenül órási igény mutatkozik az emberségre, talán nem ártana néha a hatalom megszerzése mellett egyéb fontos kérdésekre is fókuszálni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. november 29-én.