Garancsi Istán, a Fehérvár FC tulajdonosa a nem egészen három éves Péter unokaöcsémet idéző sértődöttséggel ajánlotta fel egyetlen forintért Székesfehérvár városának az NB I-ből most kizúgott Fehérvár FC-t, s minthogy 2007 óta olyannyira szívén viselte a klub sorsát, hogy a Természetjáró Szövetség elnökeként olykor egy-egy túráját is képes volt megszakítani a futballistái miatt (bár a regnálása alatt megszerzett három bajnoki elsőség ünneplésére így se mindig sikerült eljutnia), tettét nemigen tudtam mire vélni. Most lép le, amikor a legnagyobb a szükség? Aztán leesett! De hiszen napjainkban sokkal fontosabb feladat vár a békepárti NER-harcosokra: Brüsszellel kell csatát vívni, ukrán ügynökökkel, az áradó Tiszával, libernyák csőcselékkel, márpedig ha a szuverenitásról van szó, nincs apelláta, egy a zászló, egy a tábor. Garancsi lelépésének ez az egyik olvasata.
A másik, hogy hősünk – aki a NER egyik fő kegyeltje, a Forbes legfrissebb listája alapján az ország kilencedik leggazdagabb embere, 226 milliárdra taksált vagyonát az állami megbízásokkal kitömött Market Építő Zrt-ből, meg a Habony Árpáddal közös kaszinókoncessziókból verejtékes munkával szorgoskodta össze – most jutott el odáig, hogy besokallt, és azt mondta magának: „Eddig se nagyon szerettem a focit, csak Viktor miatt csináltam, de hát két éve lelépett a MOL, a Lőrinc, meg a többiek, a lóf@szt fogom ezt a bagázst egymagam »sajátból« pénzelni tovább. Pláne, hogy a hálátlan drukerrek mégis engem csesztetnek!”
A Fehérvár néhány éve az FTC mögött hazánk második legtőkeerősebb egyesülete volt. Aztán a büdzsé a harmadára (cc. 3-4 milliárdra) apadt, és a tündérmese véget ért.
De meglehet, Garancsi egy másik „álom” végét is észleli. Az államkassza üres, már nemcsak a másod-, meg harmadvonalbeli neresek hőbörögnek, hogy nincs megrendelés, nem úgy ömlik a pénz, mint eddig. Döntése talán értelmezhető úgy is, hogy készül a NER utáni világ beköszöntére, és ennek az első lépését láthatjuk. Elvégre csak a legfanatikusabbaknak nincsen B tervük…
Akárhogy is: a Fehérvár esete drámai képet fest a komplett magyar labdarúgásról. Tizenöt éven át ezermilliárdos nagyságrendben ömlött a kiemelt ágazat kiemelt sportágába a közpénz, ment a TAO a stadionokra, akadémiákra, klubokra, a túlárazott közvetítési jogdíjak hozzájárultak a piaci alapú, versenyelvű működés végéhez, kialakult a totális függőségi viszony, hogy mást ne mondjak, mifelénk a jegybevétel a klubok büdzséjének mindössze 2-3 százalékát fedezi. Amíg a környező országokban sok helyütt az utánpótlás-nevelés a működés alapját biztosítja, addig az NB I-et ellepték a nevesincs légiósok, a Fehérvár speciel tíz vendégjátékossal esett ki.
A NER híján az egész rendszer azonnal összeomlik. S mint látható, a NER ölelése alatt is: a Fehérvár élvonalbeli búcsúja nem csupán egy klub tragédiája. Hanem a profinak mondott futball egészének a válságtünete. És sanszos: annak a jele, hogy egyre inkább repedezik a vakolat az Nemzeti Együttműködés Rendszerén.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. május 29-én.
