„A talapzatra elhelyezünk egy keresztet, az 1100 éves magyar államiság, a nyugati kereszténység és az európai kultúrkör legfontosabb szimbólumát” – írta a Szabadság-szoborról a múlt héten a Nemzeti Hauszmann Program Facebook-oldala. A keresztállításhoz többen is bírálták: nem járultak hozzá a szobor készítője, Kisfaludi Strobl Zsigmond jogörökösei, és felszólalt ellene egy katolikus szerzetes is. Hofher József szerint ez további ellentéteket szül a konzervatív és liberális gondolkodásúak között, másrészt a kereszt nem feltétlenül a kereszténység egyetlen lehetséges jelképe. Eközben Simicskó István KDNP-frakcióvezető egyik érve a kereszt mellett az volt, hogy „a kelet-római császárok pedig a megnyert csaták után győzelmi kereszteket állítottak”.
Túl azon, hogy a Gellért-hegyen nem nyert csatát egyetlen kelet-római császár sem, meggondolandó az is, hogy a szobor egy ókori, római mitológiai (tehát pogány) alakot testesít meg. Az alkotó, Kisfaludi Strobl mondta annak idején, hogy a pálmaágat tartó nőalak a „szabadság géniusza”, így közvetlenül a lábánál – alatta – keresztet elhelyezni, magát a keresztény hitet sérti. De valakik biztosan úgy gondolták, hogy a ma uralkodó politikai rezsimnek, amely a kereszténységet és kereszténység védelmét ideológiai jelszóként, politikai üzletnek gondolva a zászlajára tűzte, jól jöhet egy kereszt, akár tartalmatlanul és funkciótlanul is, illetve talán valamiféle határkőként, kijelölve: most már ez is a miénk, ha már lebontani nem merjük.
Nem szokás, hogy a kereszteken feltétlenül ott legyen Jézus – önmagában mindent kifejező a szimbólum –, de jusson eszünkbe, hogy Jézus működésének egyik legismertebb cselekedete az volt, hogy kiűzte a kereskedőket, pénzváltókat a templomból, akik azt „rablók barlangjává” tették.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. augusztus 19-én.