Nem tudom eldönteni, mi az oka a tegnapi összeomlásnak az előválasztási rendszerben. De egy biztos, éspedig az, hogy pozitív az üzenete a változás szempontjából.
Ha a fideszesek léptek közbe, az azt jelzi, hogy félnek a vereségtől. Ha a rendszer nem bírta el a sok próbálkozót, az pedig azt jelenti, hogy sokkal többen szeretnék a változást, mint amennyire a szervezők számítottak, holott egy ilyen rendszerbe nyilván be van építve egy két és fél-háromszoros túlbiztosítás az elképzelt maximumhoz képest.
Egy másik dolog az előválasztás témakörében:
Mivel magán az országgyűlési választáson nem szavazunk a miniszterelnökre, érdemes az előválasztáson mindenféle spekuláció nélkül arra voksolni, akiről azt képzeljük, hogy a legjobb miniszterelnöke lenne hazánknak a jelöltek (valójában: jelölt-jelöltek) közül. Nehéz lenne ugyanis azt feltételezni, hogy egy egyszerű szavazó, aki szeretné leváltani a Fideszt, ne úgy gondolkozna, hogy “szavazok az ellezékre, mert így lehet elküldeni Orbánékat”, hanem úgy, hogy “ha az ellenzékre szavazok, azzal XY-t segítem a miniszterelnöki székbe, márpedig azt nem szeretném (ezért meg ezért)”.
Persze a nevek ott lesznek a szavazólapon, de nemcsak az első, hanem az első öt – eddig legalábbis így volt. És az is igaz, hogy a Fidesz mindent rá fog kenni a most megválasztandó miniszterelnök-jelöltre, bárki legyen is az – még a mohácsi vészért is ő lesz a felelős.
De ebben nincs különbség az öt jelölt között.
