eddig szívták a vámpírok a véred? fogad nevetve a férjem, miután közel két órát töltöttem Budapest 2. kerületének szakrendelőjében
még valamikor 2023 november végén kaptam ezt a mai 8.44-es időpontot, a körzeti orvosom szereti a Kapást, mert szerinte a maszek laborok nem megbízhatóak, oké, néhány perccel korábban ott vagyok, kapok a portán egy sorszámot, felmegyek az elsőre, elképesztően hosszú sor látványa fogad, mennék az ablakhoz, álljon sorba, hördül rám a tömeg, hat hete kaptam mostanra időpontot, mondom, én három hónapja, jegyzi meg valaki, sorszámom is van, mutatom, azzal kitörölheti, oké, beállok a sorba, mire mellettem valaki talpig maszkban rögtön elhúz kezet fertőtleníteni…
az internet korában egy vérvételt már illene megszervezni, jegyzem meg jól hallhatóan, menjen a magánegészségügybe! javasolják többen is, a tömeg érezhetően nem rokonszenvezik velem, hőbörgés helyett vegyen inkább maszkot! bújik ki végre a szög a zsákból, ahogy ezt többen is felém morogják, én meg a legszívesebben elbőgném magam, ahogy nézem a leharcolt emberi arcokat, a görnyedt vállakat, a meghajolt testeket, a mindenféle maszkok mögül elővillanó lesütött vagy éppen üresen meredő tekinteteket, szerencsére közben azért az idő is telik, a sor is eljut odáig, hogy végre megkapjam az érvényes sorszámom
látom, hogy bőven van még időm, bekopogtatok hát a labor mellett tanyázó intézményigazgató ajtaján, szőkés, ötvenes nő fogad, Forman anno mind a tíz ujját megnyalta volna a láttán, vegyen maszkot, ripakodik rögtön rám, nézzen ki inkább az ajtaján, mondom, idős, járni alig tudó emberek tucatjai állnak sorba egy vérvételért, addig nem beszélek magával, amíg nem vesz maszkot, vegye tudomásul, hogy kötelező, persze, mert az Ön főnöke azzá tette, fejtem ki álláspontomat, inkább az intézménye munkáját szervezné, semmint az embereket idomítja haszontalan maszkokkal, szerencséje, hogy nincs biztonsági szolgálatunk, különben kivezettetném, bánkódik a nő, akiből max a főnöke nevét és címét tudom kiszedni Dr. Polák László főigazgató főorvos [email protected], ide írhat a gépéről maszk nélkül is, nyújtja át egy cetlin gúnyosan, én meg nyitom az ajtót, amin neki bezzeg esze ágában sincs kinézni, nehogy meglássa, mi folyik a folyósójukon…
lassan bejutok a laborba is, mintha a pokolból a mennyországba csöppentem volna, tök más atmoszféra fogad, az asszisztensek kedvesek, egy férfi ahogy az a nagykönyvben elő van írva, rosszul lesz a tű látványától, mire hirtelen mindannyiunkból előbújik a nő, az anya, üljön le ide, tegye fel a lábát, hozok egy pohár vizet, váratlanul a segítés és az egymásra figyelés szelleme lengi be a labor terét, én meg visszanyerem a hitem az emberben, hogy talán még sincs még minden veszve
A szerző Facebook-bejegyzése 2024. január 3-án.
