szombat délután történt, de csak most esett le, s akkor ezt most sürgősen meg is írom, hátha valakinek segít ezekben a mostani különlegesen szép és különlegesen nehéz időkben
szóval Győrbe tartottunk autóval, amikor is az égboltot hirtelen valami hihetetlen látvány borította be, igazából szavaim sincsenek rá, csak valamiféle rózsaszín megvilágításról tudnék dadogni, benne már-már szemet irritálóan fényes fehér csíkokkal, narancs foltokkal, fekete kráterekkel, az egész kompozíció a középkori festményeket idézte, mert miközben volt valami archaikus plasztikussága, ha bármelyik pontjához csak egy kicsit is közelebb mentél, ott azonnal megnyílt a látvány, a maga végtelen mélységében nyílt, meg, s tette érzékelhetővé azokat az emberi aggyal nehezen értelmezhető, csodálatosan békés és harmonikus történéseket, melyek egy másik dimenziónak a mienkétől tökéletesen eltérő törvények szerinti megnyilvánulásai, nekünk ezekről tudásunk nem , max beleérzéseink lehetnek, de azok viszont tényleg lehetnek,
ennek a reményét láttam meg legalábbis a mellettem ülő barátom reakciójában, mert ez a szemünk láttára és tartósan megnyilvánuló látvány nemcsak engem taglózott le, akiről elmondható, hogy számára az ilyesmi élmények lassan a már megszokott kategóriába kerülnek, de az én spirituális érzékenységemet amúgy keményen elutasító, magát meggyőződésesen racionálisnak hívő barátomat sem hagyta hidegen, próbált is rá rögtön az anyagi síkon megnevezést találni, demerung, mondta ki a szót, amivel a megmagyarázhatatlant nagy megkönnyebbülésére részéről azonnal varázstalanította is, Wagner rajongóként persze erre is tudtam rezonálni, akkor is, ha a kocsiban, minő csoda, az én másik kedvencem, Steve Reich sámánisztikusan repetitív zenéje szólt éppen, igen, az Istenek alkonyát (Götterdemerung) éljük az emberiségnek ebben a történelminek mondható időszakában, annak valamennyi szépségével és szenvedésével, mert bármennyire is hihetetlen, bár elfogadhatatlan az emberi ego számára, mindennek mélységesen mély értelme van, akkor is, ha ezt képtelenek vagyunk a maga teljességében felfogni, mert ehhez most már tényleg az emberben lévő istennek kell felébrednie
na mit szólsz, milyen zseniális filmet rittyentettem neked ide, jegyeztem meg kötekedve a barátomnak, és akkor még ezeket is belekomponáltad, mutatott ő széles karmozdulatokkal az elvarázsolt tájban forgó hatalmas szélkerekekre, valójában ennek a mondatának a jelentősége esett most le nekem, mert bár természetesen szarkasztikus éllel mondta, de azért volt abban a megjegyzésben már némi megadás is, annak a tudásnak ha csak töredéknyi időre való el- vagy beismerése, hogy létezik, hogy létezhet teremtés, hogy létezhet erő, ami még az embernél is nagyobb, s hogy akár még az is előfordulhat, hogy az ember minden mostani elvetemültsége mellett is elkezdjen vele együttműködni, elkezdje végre nemcsak a rosszra, hanem a jóra való teremtési képességét felismerni, mi több, belátható időn belül elkezdje azt akár még használni is
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. november 13-án.
