nyilván látszik a korom, mert szökőévben egyszer, ha buszon, villamoson kérik a személyimet, tegnap is csak úgy besétáltam a 91-es buszba és leültem a jobb első négyes menetiránnyal szembeni külső ülésére, a következő megállóban a busz vezetője egyszer csak felpattant a helyéről és a menetjegyek felmutatását követelte az erre engedelmesen libasorba fejlődő tömegtől, egy bottal közlekedő maszkos idős néni volt az első, aki a maga reszketeg módján keresgélte hosszan az igazolványát
nem lenne ez neki így kötelező, jegyeztem meg a mellettem ülőnek, mire a sofőr a szó szoros értelmében őrjöngeni kezdett, maga csak hallgasson, üvöltötte felém, maga nem mutatta fel a jegyét, ha most rögtön nem jön ide és nem mutatja fel az utazásra jogosító okmányát, leszállíttatom, üvöltötte magán kívül, végre valaki nem hiszi el, hogy nyugdíjas vagyok, nevettem vidáman, s járultam a kártyámmal az úr színe elé, tartsa egyenesen, most fordítsa meg, most kicsit közelebb, idomított kéjjel az amúgy nemcsak idegileg, hanem ahogy elnéztem, testileg is lelakott ötvenes fazon, a busz meg közben csak állt, lépcsőjén a felszállni akarókkal, belsejében a velem rokonszenvtüntetésre készülőkkel
nyugi, nincs semmi baj, egyenesedtem ki a két energiaörvénynek mintegy a metszéspontjában, ez az ember csak a maga hatalmát szeretné megélni, miért pont ő ne tenné, orvosok, tanárok, ügyintézők, portások, politikusok mind uralkodnak rajtunk, ha tehetik, és önök, önök talán még sosem basáskodtak senki felett? tette fel a kérdést hirtelen aktivizálódott néptribuni aspektusom a jármű dúlt közönségének, miközben a sofőr végre elindította a buszt, de továbbra sem szállt le rólam, maga csak ne hadováljon itt össze-vissza, vegye tudomásul, hogy nekem még a Karácsony Gergely is mindig megmutatja a bérletét, közölte fennhangon, mit mondjak, nem lett vele népszerűbb, hát persze, mert neki van, mert ő még fiatal, jött erre az utasok domináns reakciója, nem függetlenül a ténytől, hogy jó részük bőven ún. szépkorú volt
mint az az elegánsan őszülő úr is a bal oldali négyes velem szembeni ülésén, aki miután sikeresen visszavedlettem egyszerű utassá és leültem a helyemre, rám nézett és közölte, hogy bár nyolcvankét éves, be kell vallania, hogy felettébb tetszem neki, maga is szép ember, válaszoltam nemes egyszerűséggel, simán letagadhatna húsz évet, ezt már a mellettem ülő békebeli dáma mondta az ősz gavallérnak, pillanatok alatt mentünk át nyugdíjas frivolba, s ülte meg a buszt valami váratlanul békés derű, ő legalább magyarul kiabál velünk, a filippinókkal már beszélni sem tudunk majd, dobta be valaki a gondolatot, a robotokkal meg már végképp nem, cifráztam tovább a jövőt, mire mindenki lecsendesült
látja, szeretjük mi magát, vetettem oda incselkedve a sofőrnek, miközben leszálltam, én is magukat, morogta vissza kötekedő hangon, de a szája sarkának görbületén azért láttam, hogy némiképp ő is megenyhült már
A szerző Facebook-bejegyzése 2023. október 22-én. / Újnépszabadság