A határain belül megújuló vízkészlet tekintetében Magyarország csak Máltát előzi meg az Európai Unió országai közül, a többiek mind jobban állnak ezen a téren, ezért nem állíthatjuk azt, hogy vízben gazdag ország vagyunk – hangzott el a Portfolio Sustainable World 2024 konferenciáján. A jelenlévő szakemberek szerint a problémákat kezelni képes vízgazdálkodási terveknek bővében vagyunk, ideje lenne megvalósítani őket.
Magyarország vízkészletének mindössze hat százaléka keletkezik a határainkon belül, a többi a szomszédos országokból érkezik hozzánk, ezért különösen fontos, hogy minél többet megtartsunk belőle – erről Csernus Dóra, az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója beszélt a Portfolio konferenciájának agráriummal és vízbiztonsággal foglalkozó szekciójának nyitóelőadásán. Csakhogy mi épp az ellenkezőjét tesszük, évente egy balatonnyi, 1,8 köbkilométernyi vizet engedünk ki az országból.
A folyószabályozások során kiegyenesített medrekben a fölöslegesnek ítélt vizek, melyek egy része belvízként jelenik meg a földeken, gyorsan végigszáguld az országon. A tavaszi vízbőség után néhány héttel már nyoma sincs az áradásnak, a nyári aszály idején pedig csak sekély erecskeként csordogál a víz a csupasz mederben. Ilyenkor a folyók a partmenti tájak alól is kiszívják a vizet. Simon Szilvia, az ELTE, Földrajz- és Földtudományi Intézet, Általános és Alkalmazott Földtani Tanszékének adjunktusa adatokkal is tudott szolgálni a talajvíz szintjének változásáról: ez 1986 és 2010 között országos átlagban 2 centiméterrel került lejjebb. A szárazodásra leginkább hajlamos Alföldön azonban a 10 centimétert is elérte a süllyedés. A víz gyors fogyásában az is közrejátszhatott, hogy Magyarországon kifejezetten rendezetlen a kutak helyzete. Az állapotokat jól példázza, hogy az engedély nélküli kutakról csak becslések léteznek: valahol 10 és 100 ezer között lehet a számuk.
Aszály: A szakma látja az okokat, de a politika térfelén pattog a labda – A szárazság a szélesebb közvélemény figyelmét is ráirányította arra, hogy időjárásunk változóban van, és egyáltalán nem jó irányba tart.
A szekció előadói és panelistái, akik között volt mezőgazdasággal és vízgazdálkodással foglalkozó szakember is, egyetértettek abban, hogy az öntözés hatalmas terheket ró a hazai vízkészletre. Ráadásul a klímaváltozás hatásai miatt egyre nagyobb az igény az öntözésre. 2022-ben, amikor különösen nagy aszály sújtotta az országot, 133 ezer hektáron öntöztek a gazdák. A kormány célja az, hogy az öntözött területek méretét 2030-ra 350 ezer hektárra növelje. A szakértők szerint ez a jelenlegi vízgazdálkodás viszonyai között nem megoldható. – Amikor egy hektár területet öntözünk felszín alatti vízből, akkor a kutatások szerint körülötte 5 hektárt szárítunk ki – jegyezte meg Csernus Dóra. Az Egyensúly Intézet klíma- és környezetpolitikai igazgatója szerint az jelenthetne megoldást, ha kevésbé vízigényes növényeket termesztenénk.
A panelbeszélgetés egyik résztvevője, Zimmermann István, a Talentis Agro Zrt. divízióvezetője ugyanakkor arról beszélt, hogy a mezőgazdaság nem nélkülözheti a vizet, és szerinte az sem megoldás, ha kevésbé vízigényes növényekre cseréljük le a jelenleg termesztetteket. Az öntözést igénylő kukorica nélkül ugyanis nem tudjuk takarmánnyal ellátni az ország sertés- és szarvasmarhaállományát. Azzal azonban Zimmermann is egyetértett, hogy az öntözést nem a talajvízből kellene megoldani, inkább az átfolyó vizek visszatartásával kellene tartalékot képezni a szárazabb időszakokra.
A beszélgetés egyik tanulsága az volt, hogy a jelenlegi állapotok részben azért alakultak így, mert Magyarországon a vízkészletre nem tekintünk értékként, ezért gyakorlatilag térítésmentesen használjuk azt. Ráadásul nemcsak a mennyiségével nem gazdálkodunk megfelelően, a minőségére sem vigyázunk. Pedig minden technikai eszközünk megvan ahhoz, hogy megfelelő vízgazdálkodást folytassunk. Mint az egyik résztvevő megjegyezte: vízzel kapcsolatos stratégiáknak és terveknek bővében vagyunk, ma már a cselekvésnek jött el az ideje.
