Dr. Györfi András belgyógyász szerint a fejlődés motorját, a tudást folyamatosan üzemanyaggal kell ellátni. Interjúalanyunk úgy véli, az orvostudomány tárgya, az emberi szervezet sokoldalú megközelítés révén vizsgálható, ezen a területen a megismerési folyamat lezárhatatlan. Szerinte a matematika és a fizika eszköztárát is alkalmazni kell e célból, így szakíróként épp utóbbit választotta Kalandos fizika című, hamarosan megjelenő könyve témájául. Munkája célja, hogy rávilágítson a modern fizika alapfogalmaira – amihez az olvasó képzelőerejét is igénybe veszi. Főként erről kérdeztük a diagnosztikában sajátos szabadalmat, a mesterséges intelligencián alapuló eljárást kidolgozó beszélgetőtársunkat.
– Arra kérem, bukaresti zsenge éveiről, családi hátteréről mondjon néhány szót.
– Megengedték, hogy gyerekfejjel az édesapám matematikus kollégáival vívott sakkpartijai közben elhangzó vitákat kövessem a végtelenek különböző formáiról és Bolyai párhuzamosairól. Olykor arról is vita folyt, hogy melyikük magyarázza érthetőbben az asztal alól jövő kérdéseket. Édesanyám irodalmár – az írott szó tekintélyének és időtállóságának tiszteletét tőle tanultam. A bukaresti magyar iskola diákjaként megtanultam a kisebbségi lét hátrányaival együtt élni – és tovább tekinteni. Családom immár csak a nagyobb ünnepek alkalmával jön össze Margittán: feleségemmel maradtunk itt, aki családorvosi praxist működtet a városban. A gyerekek már kikerültek a szülői házból: lányom neurológus rezidens Marosvásárhelyen, a fiam pedig a kolozsvári Műszaki Egyetem hallgatója.
– Relativitáselmélet, számelmélet – miért is nem egy matematikussal vagy fizikussal beszélgetek most az ön személyében? Miért orvosit végzett?
– Az orvosi egyetemet el lehet végezni – de e hivatás elsajátításának folyamata lezárhatatlan. Ez egy folyamatosan változó tudományág, vizsgálati tárgya a jelenleg ismert legbonyolultabb struktúra: az emberi szervezet, melynek megértésére csakis a multidiszciplináris, sokoldalú megközelítés lehet alkalmas. Meggyőződésem: a nagyon komplex szervezetek működésének feltárásához szükséges bevetni a modern matematika és fizika fegyvertárát is.
– Önnek cikkei, újításai és szabadalmai vannak az orvosi diagnosztikában. A húrelméletnek ebben hogyan vette hasznát?
– A húrelmélet főszereplői roppant hajlékony szerkezetek Ugyanaz a húr, különbözőképpen rezegve, más és más részecskék jelenlétének érzékelését képes kiváltani a vele kölcsönhatásba lépő rendszerekben. Hasonlóképpen egy beteg vizsgálata során felbukkanó tünet jelenléte, illetve intenzitása – aszerint, hogy milyen más tünetekkel társul – különböző diagnózisok valószínűségét befolyásolja. A szabadalmam tárgyát képező, mesterséges intelligenciát szimuláló rendszer ezeknek a valószínűségeknek a meghatározására ajánl algoritmust. Tehát nem maga a húrelmélet alkalmazható a diagnosztikában, hanem egyes – alapvető elveikben hasonló – összefüggésrendszerek ismerhetők fel az említett folyamatokban, amelyek valószínűségek összjátékaként vezetnek a megoldás, azaz a diagnózis felállítása felé.
– Szokatlan helyzet: gyakorló belgyógyász főorvos ötvenévesen könyvet ír a modern fizika legújabb elméleteiről, méghozzá kaland-, illetve meseregénynek álcázva azt. Mi késztette erre?
– Egyetemi tanulmányaim ellenére sikerült valamit megőriznem a dolgok működésének megértését célzó kíváncsiságomból. Azt tapasztaltam, hogy a körülöttünk látható jelenségek igazi mozgatórugói más világokban találhatók. Ebben az értelmezésben a különböző világok közötti választóvonalat a nagyságrendbeli eltérések határozzák meg: térbeli és komplexitásbeli tartományokat ismerhetünk fel, amelyek sajátos törvényszerűségek szerinthatnak. A történet a ’90-es évek végére nyúlik vissza, amikor kiskamasz fiam kedvetlenül jött haza az iskolából, hogy már megint fizikát kell tanulnia. Merthogy unalmas, mondta. Elővettük a tankönyvét, és be kellett látnom, igaza van: képletek megtanulására és alkalmazására helyezték az akkori tananyagban a hangsúlyt. Ezért megpróbáltuk egy kicsit személyesebbé tenni a fizikai mennyiségekkel való kapcsolatunkat, amire az akkoriban felgyorsuló internet is segítségünkre volt. Attól kezdve már nem volt unalmas a fizika, sőt, mostanában Algernon lelkivilágát is a magaméhoz közelebbinek érzem, ha végzős évfolyamot koptató fiam hazalátogat. De az akkoriban félhalmozott ismeretanyag valamiféle formát öltött bennem, egyes részletei egy helyi újságban is megjelentek – ezek kedvező fogadtatása érlelte meg azt a gondolatot, hogy talán egy ismeretterjesztő jellegű könyvvel is próbálkozhatnék, amely a különböző nagyságrendű világok kapcsolatának területére vezet.
– Gondolja, hogy van igény, érdeklődés ilyen jellegű közlési kísérletek iránt?
– Lennie kell. Az emberi társadalom fejlődésének motorja – eltérően minden más ismert fajétól – a tudás. E motor fejlesztése természetesen nem maradhat el a kormánykerék és az úthálózat megismerésétől és korszerűsítésétől, különben nekimegyünk az első fának, vagy ha felhagyunk a metaforákkal, az ökológiai és klímakatasztrófának vagy atomháborúnak. Ehhez a képletes motorhoz szándékszom egy csepp üzemanyaggal hozzájárulni a Kalandos fizika révén.
– Könyve mondhat újat annak az olvasóközönségnek, amely ismeri Hawking, Penrose, Kaku vagy sok fizikai Nobel-díjas tudós magyarul is kapható, hasonló témájú műveit?
– Három dolog merül fel bennem a kérdés kapcsán, három olyan értelmezés, amelyet maga a kérdés nem tartalmaz ugyan, mégis megemlíteném ennek kapcsán. Először is: Don Quijote szerintem több volt, mint egy kóbor és kissé ütődöttnek látszó lovag. A modern fizika Szent Grálját, a Nagy Egyesítő Elméletet sok fizikus keresi Einstein óta. Néhányuk sorsa, jelleme Cervantes mester tollára kívánkozna. Nos, Dulcinea helyett könyvemben egy bájos graviton az útitársunk, aki kétszer fordul meg a tengelye körül, ha egyet pördül, mint bármelyik jólnevell kélspinű bozon, és meglepő kalandok során kalauzolja az olvasót a parányok, majd az eónok világába. Másodsorban vitatnám azt az álláspontot, hogy Erdélyben Brassai Sámuellel a polihisztorok kora lejárt. Az előttünk tornyosuló problémák leküzdésére muszáj-herkulesekké: bizonyos mértékben polihisztorokká kellene mindannyiunknak válni. Természetesen elismerem, hogy csak egy szakmát vagy hivatást képes valaki csúcsszinten művelni – de emellett legalább középszinten ajánlatos lenne ismerni néhány más tudomány- vagy iparág alapjait és fejleményeit. Harmadsorban Einstein egy sejtését vitatnám, éspedig abban a tekintetben, hogy az emberi elme nem alkalmas a Természet végső lényegét megismerni, mert azt valamifele titokzatos fátyol mindig eltakarja, bármerről próbálna az ember kutakodni. A valóság tényleg hajlamos fütyülni arra, hogy felfogóképességünk korlátain belüli bonyolultságú megoldásokat alkalmazzon a természeti jelenségek megvalósítására. De véleményem szerint ez nem a Természet hibája vagy titokzatosságra való hajlamának következménye, hanem egy olyan kihívás, amely felfogóképességünk kiterjesztésére kell hogy ösztönözzön. És ha egy feldobott alma leesése nem magyarázható három térdimenzió használatával, akkor meg kell szoknunk együtt élni azzal a ténnyel, hogy a leeső alma egy negyedik térdimenzió létének kísérleti alátámasztása. Végül, hogy a kérdés lényegére is válaszoljak: igen, a könyvben vannak új elképzelések is, miszerint nemcsak a gravitációs kölcsönhatás írható le térgörbületként, hanem az elektromágneses és nukleáris kölcsönhatások is felfoghatók ilyen módon. De e gondolat továbbfejlesztése és az extra-dimenziókkal való kapcsolata egy következő kiadványban várható – a Kalandos fizika csupán az alapokkal foglalkozik.
– Azt tudjuk, hogy a legmodernebb fizika meglehetősen elvont és nem kevésbé eklektikus. De azért a vikingeket összehozni a repülő szőnyeggel, amely inkább az arab mesevilág része – nem túl merész egy kicsit?
– A vikingek a drakkarjaik okán kerültek a történet középpontjába: ezek nem fából vaskarika hajók voltak, hanem olyan járművek, amelyek nemcsak a mélytenger felől, de a partmenti füzek alatt settenkedve is alkalmasak voltak meglepni a gyanútlan parti népeket. Ez a fajta sokoldalúság kell hogy jellemezze azt a Nagy Egyesítő Elméletet is, amely majd a kvantummechanikát az általános relativitáselmélettel összeegyezteti, hogy rajtaüthessünk a négy kölcsönhatás rejtett összefüggésein. De mivel ezek az összefüggések magasabb számú dimenziókban valósulnak meg, kézenfekvő, hogy a drakkarokat olyan anyahajókká kell előléptetni, amelyek egységei felsőbb dimenziókba is léphetnek. Mivel a cselekmény kozmológiai okokból 1054-ben játszódik – ez a Bika csillagképben történt szupernóva-robbanás földi észlelésének ideje –, a viking anyahajót kiegészítő csapatszállítót az akkoriban dokumentált repülő járművek korlátozott listájából kellett kiválasztanom.
– Cseles…
– A könyv lapozgatása során a képzelőerőt is mindig készenlétben kell tartani, mert az olvasót egy kalandos és mitikus vadvízi túrára invitálom, ahol a fizika nagy fejezetei szinte véletlenül tárják fel titkaikat egy-egy rajtaütés vagy tengeri vihar vagy egyéb körülmény felbukkanása során keletkezett kalamajkában. A részletesen és – történelmi, illetve ógermán mitológiai szempontból – dokumentáltan bemutatott kerettörténet azok számára is olvashatóvá teszi a könyvet, akik az általános relativitáselmélet tenzoraival nem óhajtanak szorosabb ismeretséget kötni – de a váratlan, humoros, itt-ott majdnem frivol fordulatok, szójátékok, valamint a kvízkérdések megoldásaira vezető utalásokra való vadászat során még az is előfordulhat, hogy figyelmetlenségből ezek az olvasók is belenéznek a tenzor-tangó tánclépéseit taglaló történetbe.
– Erdélyben magyarul fizikai jellegű ismeretterjesztő könyvet írni kalandos vállalkozás lehet, hogy a könyv címét parafrazáljam…
– Kalandos, de nem lehetetlen. Először is egy lektort kerestem: ismeretlenül felhívtam a Babes-Bolyai Egyetem Fizika Karának a professzorát, dr. Nagy Lászlót, hogy átnézné-e a kéziratot. Nemcsak alaposan átnézte, hanem hasznos tanácsok és kiigazítások sokaságával hozta a fizika mai hivatalos álláspontjával egyező állapotba – ahol pedig a szerző álláspontja ettől különbözik, lábjegyzetben került megjelölésre. Később grafikust kellett keresnem, mert a könyvben a képleteket ábrákkal helyettesítem, és az idődilatáció vagy az ősrobbanás képi megjelenítése eléggé fogós rajztéma. De Papp Gábor margittai festőművésznek csupán annyi volt a kérdése, hogy ceruzával vagy tussal rajzoljon-e. Végül a szerkesztés, kiadás és nyomdai munkálatok következtek, amelyekre a Csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó munkaközösségében találtam partnerre, akik – valószínűleg udvariasságból – azt állították, hogy jól szórakoztak művem olvastán, szerkesztés közben. Ők kerítették meg a pályázati támogatást is a könyv kiadására.
– Visszatérve orvosi praxisához: véleménye szerint merre halad Romániában az orvoslás? Mi a véleménye a magyar tárcavezető reformjairól?
– Romániában az orvoslás gyakorlata nehezen halad, a tárcavezető legjobb szándéka ellenére is. Talán annyi róható fel miniszterünknek, hogy nem egy évtizeddel korábban vállalta el ezt a hivatalt, mert akkor mostanra már több látszata lenne a munkájának. A jelenleg általa elindított reformfolyamatok versenyképesebbé és hatékonyabbá tehetik a rendszert – még akkor is, ha több ezer, különböző képesítésű ember próbálja hátráltatni, mert nekik jó volt eddig is úgy, ahogy volt.
Megjelent az Új Magyar Szó Színkép című kulturális hezi mellékletében, 2011. január 14-16-án.
FRISSÍTÉS — Megjegyzés: A doktor úrról egy vázletban az interjú bevezetőjéhez a következő adatokat találtam:
Dr. Györfi András – 1960, Bukarest — A marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen szerzett diplomát 1986-ban. Rövid általános orvosi, majd mentőorvosi praxis után belgyógyászati szakképzésre nyert felvételt. 1991 óta belgyógyász a margittai Városi Kórházban, 1995-től főorvosként dolgozik az osztályon, a járóbetegellátóban és Doppler-ultrahang-diagnosztikával is foglalkozik. 2008-ban kapta meg a Találmányi Hivatal szabadalmi oklevelét egy olyan új eljárás kidolgozásáért, amely a mesterséges intelligenciának az orvosi diagnosztikában való alkalmazását teszi lehetővé. A modern fizikát érintő, autodidakta módon felépített ismeretanyag elsajátítása után a margittai Rotary Klub tagjaként ismeretterjesztő előadás-sorozatot tartott, majd ezek alapján a helyi kiadású Civitas újságban több cikke jelent meg a relativitáselméletekről, számelméletekről, a modern fizika kihívásairól – a „Kalandos fizika” című könyv ezekre épül.