Ahogy néztem a Capitolium ostromát, megerősödött, ami már hónapok óta motoszkált bennem: bizony-bizony, itt új alkotmányosításra lesz szükség; de erről majd a végén.
Donald Trump elnökségének öröksége a hideg polgárháború, ami most hirtelen, de egyáltalán nem váratlanul, felforrósodott és megmutatta önnön lényegét. BLM és Antifa egyfelől, QAnon a másikról, csupán ormótlan lándzsahegyek egy végletesen megosztott társadalomban. Minden populista célja, lehetetlenné tenni, hogy az emberek elvont, erkölcsi és politikai normákhoz igazodjanak, s inkább cseréljék le az effajta – ábrándosnak, naivnak, veszélyesnek, nevetségesnek és nem utolsó sorban nőiesnek tekintett – viselkedést a saját önazonosságuk részévé váló személyes – hősies, bátor, kockázatvállaló és nem utolsó sorban férfiasnak tekintett – lojalitásra. S ha már a Capitoliumnál tartunk, így is mondhatnám: a respublikát cseréljék császárságra, Cicero-t Caesar-ra.
A gerinctörött moralitást hitvilágokba ágyazott, légmentesen lezárt logikájú, saját nyelven kifejezett moralitások váltják föl, melyek egymással élet-halál küzdelmet folytatnak és párhuzamos bizalmi rendeket hoznak létre. Ezt is jól ismerték az antik szerzők és Thuküdidész a sztászisz-t, nevezetesen a politikai élet pangását, egyaránt leírja két párt, szó szerint öldöklő háborújaként, de a pestis eredményeként is. Utóbbi esetre vonatkozóan kissé ugyan meg kell erőltetnünk asszociáló-képességünket, de a vírus-tagadók és tudomány-hitűek egymásnak feszülését fölfedezhetjük az i.e. V. századi Athénban, noha nyilván nem csatázhattak még akörül, hogy Soros György Nyílt Társadalomnak nevezett laboratóriumában előállított chip-et ültetnek fejünkbe, vagy más emberekre tekintettel oltassuk be mégis magunkat.
S itt kell visszatérnem a Capitolium ostroma alkalmával megismert emblematikus busóhoz, a „Sámánhoz”, aki a QAnon mozgalom pogány prófétája és főpapja.
Egészen pontosan 2017. október 28-án jelent meg egy bejegyzés a közösségi médiában, „Q Clearance Patriot” aláírással, utalással arra, hogy a megszólaló átesett a „Q”-típusú nemzetbiztonsági vizsgálaton (nálunk „C”-típusú, de mindkét változatában a „kánonra” hajaz), azaz hozzáférhet titkos, bizalmas anyagokhoz. A név nélküli, anonim „Q” egy olyan csevegéshez szólt hozzá, melynek vezérfonala a „Vihar előtti csönd” volt, s egy olyan mondatot idézett, melyet Donald Trump mondott a haderő magas rangú vezetőivel való találkozó alkalmával. Nem tudjuk egészen pontosan mire gondolhatott Trump, de hát éppen ezért van szükség evangelistákra. „Q” megfejtette a kriptikus keresztrejtvényt, a mondat titkát, válaszolt a mitikus ködbe bújtatott találós kérdésre. A „vihar” nem más mint a végítélet napja, amikor a pedofilokat, a csecsemő-zabáló „libernácikat” (Demeter Szilárd szíves közlése) végre utoléri az isteni igazságszolgáltatás és elnyerik méltó büntetésüket – voltaképpen az Egyesült Államok elnöke erre készítette föl a tiszteket. Ma még csönd van, de „Készüljetek!”, közeleg a vihar, a „Storm”, a „Sturm”. Pusztán a véletlen műve volna, hogy a náci pornográf, antiszemita, uszító, vérvádas szennylapnak a neve, Der Stürmer (viharban helytálló, rohamozó: 1923-1945), s a magyar Alapjogokért Központ „Készüljetek!” szlogennel folytat kampányt?
Donald Trump a Capitolium felé mutatott, és a végzet hangján dörögte, hogy oda kell vonulni, mert ott ármánykodnak a csecsemőzabáló pedofilok, akik éppen most készülnek jóváhagyni Joe Biden elnökké választását, és az amerikai szabadságot vetik oda áldozatul, s evvel mozgásba hozta ezt az egész ősi képzeletvilágot. Umberto Eco nyomán bátran állíthatjuk („Mindenkori fasizmus”, in Öt írás az erkölcsről, Budapest, Európa, pp.25-47; noha az eredeti címet inkább „Ős-fasizmusnak” fordítanám), hogy a modern korban a fasizmus táplálkozik leginkább ebből a Felvilágosodás híve számára undorítónak tetsző, nem egészen szilárd halmazállapotú anyagból.
Az Ítélet Napján megküzdünk ármánnyal és összeesküvéssel, s létrejön az 1000 éves birodalom, a nép szabadsága beteljesül. A gátakat elsöpri az özönvíz, a Capitoliumot visszafoglalja a nép, vagy a jogállamiság ítéletvégrehajtóiként, az Országgyűlés előtt elbontjuk a rendőrségi kordont, ahogy ez 2007 februárjában történt Magyarországon. Ez jutott eszembe.
Az ostromot a Kongresszus és Szenátus vitája követte, s ekkor lett világos számomra, hogy január 6. kulcsfontosságú nap lesz a törvényesség, a jogállam, a demokrácia jövőjét tekintve, és számos jelét érzékeltem annak, hogy a legrégebben és leghosszabban fennálló demokrácia törvényhozói tudatában vannak történelmi felelősségüknek. Ha csak futólag végig pásztázzuk az emberiség ismert történetét, egyértelművé válik, hogy a demokrácia az emberi társadalmak rendszerhibája. A megszokott és bevett állapot az valamilyen egyszemélyes uralom, zsarnokság. Ábrándozhatunk vajon valami másról? Ha mégis igen, akkor számos helyen újra alkotmányosítani, működőképessé kell majd tenni a demokráciát.