Nem emlékszik, a Petőfi-ünnepélyek számon tartója sem emlékszik arra, hogy Bukarestben ilyen rangos helyen idézték volna a költő szellemét. Volt Petőfi-ünnepség magánházakban, iparos körökben, bérelt moziban és erdei tisztáson. A Nemzeti Színházban mindeddig – nem.
Rangja volt tehát az Írószövetség és a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa emlékestjének – rangot adott neki Laurențiu Fulgának, az írószövetség első alelnökének a megnyitója, Eugen Jebeleanu, Méliusz József, Adrian Păunescu és Lászlóffy Aladár tisztelgése, Ferenczy Csongor és Șerban Cantacuzino versmondása.
Különböző alkatú, Petőfi költészetéhez más-más irányból közeledő költők más-más hullámhosszon érzékelték az idők mélyéről érkező verseit, racionálisabban vagy líraibban vallottak, és önmagukról is vallottak, amikor a 150 éves költőre a szeretet hangján emlékeztek
Eugen Jebeleanu ez alkalomra írt poémáját olvasta fel. (Lapunk 6. oldalán közöljük.)
Méliusz József románul beszélt. „A magyarul nem tudó közönséghez az ő román anyanyelvén kívánok szólni – mondotta bevezetőjében –, ilyképpen tisztelve meg azokat, akik magyarul nem tudnak, és jelenlétükkel, a román nemzet fiaiként, a mi anyanyelvünk egyik legnagyobb géniuszának hódolnak.” Ünnepi beszédében Petőfiről mint Karl Marx, Friedrich Engels és Walt Whitman kortársáról emlékezett meg. A Kommunista Párt Kiáltványában 1847-ben megfogalmazott proletár nemzetköziség és Petőfi világszabadság-eszménye között kutatta a belső összefüggéseket.
„Közös nevezőre hozni a Kommunista Párt Kiáltványát és Petőfi életművét nem a párhuzam erőltetése… A költő Marxéval párhuzamos gondolatokat és törekvéseket más kategóriában fejezett ki. A költészet kategóriájában – a Kommunista Párt Kiáltványának gazdasági-társadalmi kategóriájával szemben – fejtette ki az előadó Szeli István kutatásai nyomán. – A társadalomtudományok tudósa feltárja a gazdaság és a társadalom törvényeit, és gyakorlati következtetéseket von le belőlük, a költő pedig ugyanannak a világnak az erkölcsét tárja fel és váltja praxissá. Külön-külön utak ezek, de az ember felszabadításának irányába futnak össze…”
Adrian Păunescu Petőfi hazafiságát és a mai fiatal román költőnemzedék hazafiságát értelmezte.
Lászlóffy Aladár tért és időt a líra koordinátarendszerébe helyező köszöntőjében azt vetette fel: mi ő ma bennünk? mi lenne, ha Petőfire ébrednénk? „mintha rövid hadiszolgálatra behívták volna a szabadság őrnagyát.”
Az emlékünnepélyt négy vers és 1847-ben kiadott összes költeményeihez írott prózai Élőbeszéde zárta. Négy vers egy roppant életműből ízelítőnek is kevés – és a Csalogányok és pacsirták, a Szeptember végén és a Föltámadott a tenger együtt mintha antológiaként csendült volna össze. Az Élőbeszéd pedig Petőfi ars poeticája.
S a Petőfi-évforduló eseményei Bukarestben is folynak tovább.
Megjelent A Hét IV. évfolyama 3. számában, 1973. január 19-én.
