Dokumentumriport a harminc év előtti történelmi eseményekről
RĂDESCU: MEGVÁDOLTAK, HOGY REAKCIÓS VAGYOK
Rădescu tábornok kormányának megalakulása (1944. december 6.) a pillanatnyi társadalmi és politikai egyensúlyt tükrözte. A miniszterelnök leszögezte, hogy az előző – Sânătescu – kormány politikáját kívánja folytatni. „Kérem, hogy mindenütt állítsák helyre a fegyelmet és a rendet, a rendet minden munkahelyen, a rendet az egész országban. Nem tűröm, hogy a gyári munkások, ha elégedetlenek… saját kezdeményezésből mozdítsák el a vezetőséget, miként ezt tették… És nem tűröm, hogy főispánokat és polgármestereket iktassanak be azok, akik ehhez feljogosultnak érzik magukat, és a törvényes hatóságok szerepét betöltve, a hatóságok képviselőit sajátjaikkal váltsák fel… Rendről és fegyelemről beszéltem. Szavaimat úgy értelmezték, hogy ez újabb zsarnokságra vezetne. Egyesek még azzal is megvádoltak, hogy reakciós vagyok, hogy a demokrácia ellensége vagyok.“ (Tribuna poporului, 1944. december 8.)
Nyílt kihívás volt ez a demokratizálódó közélettel, a mind szervezettebb népi erőkkel szemben. A társadalmi reformok szükségességét valamennyi politikai szervezet elismerte, a történelmi pártok, és a köréjük gyülekező csoportosulások azonban „életet nyer, akit időt nyer“ alapon a háború befejezéséig hallani sem akartak változásról.
A KORMÁNYZÁSI PROGRAM
A baloldali pártok és szervezetek, élükön a Román Kommunista Párttal, azonnali reformokat követeltek. Ezeket összegezte az Országos Demokratikus Arcvonal (ODA) Országos Tanácsának újévi kiáltványa, majd az ODA Országos Tanácsa által 1945. január 24-én elfogadott kormányprogram: „A koalíciós kormányok eddigi tapasztalata világosan bebizonyította, hogy az országnak és a román népnek olyan igazi demokratikus kormányra van szüksége, amely az összes demokratikus erők egyetlen frontba – az ODA-ba – történő tömörülésén alapszik, s amelyet az ország egységes kormányzási programja fűz szorosan egybe. Az ország életbevágó kérdéseit azonnal meg kell oldani.“ (România liberă, 1945. január 28.)
A kormányzási program új elemei – az 1944 szeptemberi Platformmal szemben –: azonnali földreform, a földbirtokok elkobzása (nem pedig kisajátítása, mert ez a földbirtokosok kártalanítását is jelenthette): a programban nem szerepelt a bankok és a nagyvállalatok államosítása. A kormányzási program „felhívja az összes hazafiakat, az összes őszinte demokratákat, az összes politikai és szakmai tömörüléseket, hogy csatlakozzanak a programhoz és kapcsolódjanak be a közös erőfeszítésbe.“
A program meghirdetése kiszélesítette a Román Kommunista Párt köré tömörülő szövetség alapjait. A parasztság – a munkásosztály legfőbb szövetségese – egyértelműen az ODA mellé állt. A kispolgárság, de az ipari polgárság egy része is eltántorodott a történelmi pártok reakciós politikájától, s elfogadhatónak tekintette az ODA országépítő programját. Ennek következtében csatlakoztak az ODA-hoz a parasztpárt és a liberális párt egyes megyei szervezetei, s így szakadt ki a két pártból Anton Alexandrescu és az egykori liberális miniszterelnök, Gheorghe Tătărescu csoportjának demokratikusabb szárnya.
A két történelmi párt visszautasította az együttműködést.
A liberális párt állandó bizottsága február 5-én C. I. C. Brătianu lakásán gyűlt össze és közleményében „visszautasítja ezeket a forradalmi módszereket, amelyek alááshatják a tulajdon és a rendezett munka elveibe vetett bizalmat“.
A parasztság azonban nem várta meg, hogy a kormányzási program hivatalos állampolitikává váljék. Az Ekésfront Központi Bizottsága február 10-én felhívást adott ki: „Földműves testvérek! Ütött az óra, hogy az általatok megművelt föld a tietek legyen, nem pedig a földesuraké… A hazafiak – munkások, parasztok, mérnökök, mezőgazdászok, tanárok, papok, orvosok, iparosok, tisztviselők – száz meg százezrei, akik az Országos Demokratikus Arcvonalot alkotják, döntöttek: „A földreformot azonnal végre kell hajtani!“
A SZABAD ÉS FÜGGETLEN ROMÁNIÁÉRT
Rădescu tábornok, aki mindaddig a kormányon belüli, egymással szemben álló politikai csoportosulások békebírájának tisztében tetszelgett, most már félredobta látszatpártatlanságát, és nyíltan az ODA kormányzási programja ellen foglalt állást. A belügyminisztérium útján parancsot köröztetett: „1. Mivel az országban előfordul, hogy hatóságokat, főispánokat, polgármestereket stb. erőszakkal váltanak le, a miniszterelnök úr megparancsolja, hogy a jelen parancs vételétől erőszakra erőszak legyen a válasz. 2. Jelen parancsot, mind távbeszélő, mind távíró útján azonnal továbbítottuk az összes alárendelt alakulatokhoz, hogy e célból vegyék fel a kapcsolatot az összes katonai parancsnokságokkal… 4. A rendőrség és a csendőrség szervei jelentsék nyomban, ha ilyen esetek előfordulnak, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassuk a minisztertanács elnökét.“
S hogy a reakciós cselszövés teljes legyen, február 19-én Rădescu tábornok – a kormány tudta nélkül, tehát az érvényben lévő úzus megkerülésével – törvényerejű rendeletet irat alá Mihály királlyal, amely megszünteti a belügyminisztériumi államtitkárságokat. Teohari Georgescu államtitkár, azonban az ODA Országos Tanácsának utasítására, a helyén marad, és továbbra is gyakorolja tisztét. Az ODA Országos Tanácsa pedig nyilatkozatot juttat el a sajtóhoz: „A Mihály király aláírását és Rădescu tábornok ellenjegyzését viselő törvényerejű rendelet… nem egyéb, mint a Minisztertanács feje fölött végrehajtott diktatórikus aktus, újabb provokáció, s a jelen kormány létrehozásának alapjául szolgáló politikai egyezmény súlyos megsértése. Az Országos Demokratikus Arcvonal miniszterei ezt a törvényerejű rendeletet alkotmányellenesnek és antidemokratikusnak, következésképp semmisnek tekintik.“
Az ODA-kormányzás megteremtéséért folyó ádáz harc hevében az ország demokratikus ifjúsági szervezetei – elsősorban a kommunista ifjúság – is nap nap után hallatták szavukat. Nicolae Ceauşescu elvtárs, aki a felszabadulás után a KISZ főtitkára volt, számos népgyűlésen szólalt fel az ifjúság nevében. „Olyan kormányt akarunk, amely egyenlő jogokat biztosít az ország minden állampolgárának, amely tartóztassa le az összes háborús bűnösöket és az összes légionárius és antonescánus bűnösöket. Ennek a kormánynok ODA-kormánynak kell lennie“. Ezek, az egyik népgyűlésen elhangzott szavai, széles visszhangot keltettek hazánk demokratikus ifjúságának körében. Egy másik alkalommal az ODA-kormány céljairól beszélt: „Az ifjúság az Országos Demokratikus Arcvonal kormányát követeli, egyedül ez mentheti meg az országot az összeomlástól és ez biztosíthatja a demokratikus, szabad és független Románia felépítését“. Általa már akkor a történelem szólott.
„TÁBORNOK ÚR, TÁVOZZÉK!“
Ilyen kiélezett helyzetben ült össze február 21-én a Minisztertanács, amelynek a jegyzőkönyvéből idézünk:
„Dr. Petru Groza (miniszterelnök-helyettes): A kormány 1944. december 6-án alakult a különböző, egymással együttműködésre lépő csoportosulások és pártok képviselőiből. A minap, tegnap vagy tegnapelőtt jelent meg a Minisztertanács közlönye, amely megszüntet három államtitkárságot. Mivel a három megszüntetett államtitkárság egyike, a kormányalakítás alapjául szolgáló egyezmény értelmében, az ODÁ-t illeti, természetes, hogy nem fogadhatjuk el. Ez az eljárás azt bizonyítja, hogy a politikai komplikációk olyan mélypontjára jutottunk, ahonnan nincs tovább, és a legtermészetesebb dolog, amit elemi szabályként elvárhatunk, hogy Minisztertanácsunk elnöke vonja le az összes következtetéseket. Mi felmondjuk az egyezményt, és kérjük a miniszterelnök urat, aki a liberális párt, a nemzeti parasztpárt és az ODA megegyezése alapján alakította ezt a kormányt, hogy nyújtsa be a minisztertanács lemondását…
N. Rădescu tábornok: Miniszter urak, mivel nem érzem magam semmiképpen sem hibásnak, eleve leszögezem, hogy nem adom be lemondásomat.
Dr. Petru Groza: Úgy látom, Rădescu tábornok úr, hogy ön a demokrácia felszámolása és a diktatúra bevezetése céljából államcsínyre készül. Ezt komolyan mondom.
N. Rădescu tábornok: Önök le akarják váltani az országban a főispánokat. Milyen jogon váltják le a főispánokat?… Hazánkban nem lesz ODA-kormány!
Gh. Gheorghiu-Dej (közlekedésügyi miniszter): Azt mondta, hogy nem akar lemondani… Eléggé kritikus helyzet állt elő, nem tagadhatjuk, mi azonban lemondásra fogjuk kényszeríteni önt. Senki sem maradhat erőszakkal kormányon, ha az országot veszély fenyegeti. A megoldás az ön lemondása, s mi ezt ki fogjuk vívni. Talpraállítjuk a népet, és megmutatjuk, mit jelent a nép akarata… Az országgal együtt szólítjuk fel: távozzék! Mi tudjuk, mit jelentünk ennek az országnak. Az ország érdeke, hogy ön távozzék.
Dr. Petru Groza: A következtetés ez: ettől a pillanattól nincs többé demokratikus kormányzás, hanem diktatúra van. Dixi et salvavi animam meam! (Megmondtam és megmentettem a lelkemet.)“
Ez volt a Rădescu-kormány utolsó ülése.
Február 24-én százezrek tüntettek a fővárosban az ODA-kormány megalakításáért. A királyi palota előtt a tüntetőkre lőttek. A tizenegy halálos áldozatot követelő provokáció után Lucreţiu Pătrăşcanu a Román Kommunista Párt nevében jelentette ki: „Mi békés tüntetésre indultunk, de golyóval fogadtak bennünket.. Ezután az sarkall minket, hogy mindannyian katonáknak tekintsük magunkat, hogy erőnkkel, a néptömegek erejével teremtsük meg az igazi ODA-kormányt.“
Az ODA miniszterei táviratban tiltakoztak a királynál a példátlan vérengzés miatt, majd 26-án az ODA Országos Tanácsa – Tătărescu és Anton Alexandrescu csoportjával is egyetértve – kormánynévsort állít össze, amelyet másnap bemutat a királynak.
A király tétovázik. Rădescut lemondatja, de az agg Barbu Ştirbey herceget, aki 1927-ben állt tizenhét napig egy átmeneti kormány élén, bízza meg kormányalakítással.
„A több mint hetvenéves herceg – írja Arthur Gould Lee, Mihály király életrajzírója – sajnálkozva fogadja el a megbízatást. Másnap reggel azonban megjelenik a Palotában, hogy közölje kísérlete kudarcát…“
Március 2-án végre dr. Petru Groza kapja meg a kormányalakítási megbízatást. A király azonban nem fogadja el a benyújtott kormánynévsort. Négy napig tartott a huzavona. Idézzük ismét Arthur Gould Leet: „Este Groza ismét megjelent a névsorával, de Mihály. . . arra kérte, hogy ossza el a tárcákat, felét az ODA-nak, másik felét pedig a parasztpártiaknak és a liberálisoknak…“
„MENTSÜK MEG AZ ORSZÁGOT!“
Március 6-án a demokratikus napilapok első oldalán megjelent az ODA Országos Tanácsának a felhívása:
„Honpolgárok! Jelenjetek meg ma, március 6-án déli 2 órakor a Naţiunii téri nagy népgyűlésen, tüntetni az ország megmentése mellett, a dr. Petru Grozával az élen beiktatandó széles demokratikus összefogású kormány mellett.“
Nyolcszázezer ember gyűlt össze az ODA hívására. És a hazafias harci alakulatok központi parancsnoksága kidolgozta a haditervet, hogy amennyiben a király nem hajlandó beleegyezni ODA-kormány alakításába, tizenegyezer főnyi fegyveresével elfoglalja a mimsztériumokat, a nagyvezérkar épületét, a telefonpalotát, a rádiót, semlegesíti a főváros tizenöt katonai alakulatát, tizennyolc közlekedési csomóponton barikádot emel.
Mihály király az utolsó pillanatban meghajlott a nép akarata előtt. „És íme, Lothar Rădăceanu miniszter elvtárs közli az utolsó pillanatban érkezett hírt, a dr. Petru Groza vezetésével széles demokratikus alapokra felépülő kormány megalakítását. A roppant tömeg eget rázó éljenzésbe tör ki. A határtalan öröm a nép hősies harca nagy győzelmének szól.“ (Scânteia, 1945. március 8.)
A grandiózus népgyűlés a következő nyilatkozatot szavazta meg: „Mi, nyolcszázezer bukaresti honpolgár, Ilfov, Ialomiţa, Vlaşca és Teleorman megyei földműves, az összes társadalmi rétegek képviseletében, valamint a hadsereg igazi képviselői, tisztek és katonák, ma, 1945. március 6-án a nagy honpolgári összejövetelen, köszöntjük a Groza-kormány, a demokratikus összefogás kormányának megalakulását, és vállaljuk, hogy minden erőnkből támogatjuk a fasizmus kiirtásában és az ország újjáépítésében.“
A nép akaratából megalakult Románia történelmében az első valóban demokratikus kormány. Az első minisztertanácsi ülés előtt dr. Petru Groza fogadta a sajtó képviselőit.
„A vállunkra nehezedő feladatok – mondotta – súlyosak, de meg kell őket oldanunk, mert az ország jelen állapota tragikus; olyan késlekedések és magatartások következtében tragikus, amelyek ezt az állapotot teremtették. Nagyon fontos, hogy szerencsés előjelek kísérik indulásunkat; a nép akaratát tudomásul vette az alkotmányos tényező. Ez olyan eredmény, amelyért megirigyelhetnek azok a népek, amelyek súlyos társadalmi válságon estek át, anélkül, hogy elérhették volna ezt a tökéletes egyetértést. Felszólítjuk az ország összes demokratikus erőit, az összes jó szándékú embereket, segítsenek. Szélesre tárjuk a kaput minden becsületes ember előtt. Senkivel szemben nem viseltetünk ellenséges érzülettel…. de ez nem zárja ki a törekvést, hogy igazságot szolgáltassunk, és hogy kemények is legyünk ott, ahol erre van szükség…“
Máricus 6. „A romániai forradalmi folyamat – hangsúlyozta Nicolae Ceauşescu elvtárs – új szakaszába lépett, amelynek célja a polgári-demokratikus forradalom folyamata kiteljesítésének befejezése, a román társadalom mély társadalmi-politikai átalakításának megvalósítása volt.“
Megjelent A Hét VI. évfolyama 10. számában, 1975. március 7-én.
