A forradalom tüzében született, akárcsak román és német nyelvű testvére – Cezar Bolliac Espatriatulja és Max Leopold Moltke Kronstädten Zeitungja. És – ez volt a forradalmi harsonák sorsa – nem élte túl az eseményeket. A könyvmúzeumok azonban féltett kincseik között őrzik ritka példányait – s a forradalmi utókor kiolvashatja sárguló leveleiből a kor leghaladóbb szándékait. Mert az 1849 áprilisától Veszély Károly gimnáziumi tanár szerkesztésében két hónapon át megjelenő Brassói Lap – alapításának 125. évfordulójára emlékezünk most – meghirdette és következetesen vállalta a szabadság, az egyenlőség, a testvériség eszményét, közölte Petőfi Sándor verseit, Bem tábornokról és Gábor Áronról cikkezett, s Erdély nemzetiségeinek testvéri összefogását írta zászlajára.
A lap sorsa – akárcsak laptársaié – a forradalom bukásával beteljesedett. Cezar Bolliac Bemmel Törökországba menekült, Moltkét és Veszélyt bebörtönözték.. ötnegyed századdal ezelőtt vállalt áldozatuk azonban napjainkig világít.
Az idő múlásával, koreszmék váltakozásával hírlapok születtek, hírlapok múltak ki. Brassóban azonban a jó hagyomány termékeny talaján mindig is akadt a testvériségnek szócsöve. A két világháború között a Brassói Lapok Kacsó Sándor szerkesztésében a kor áramlatából a plebejusi vizek felé evezett, maga köré tömörítette Erdély haladó közíróit, szolgálta a nép, a dolgozók érdekeit, legjobbjai az osztályharc szellemében szálltak síkra a tömegekért. A viharos évtizedek Európájában, a hazai történelem ellentmondásokkal terhes gazdasági, társadalmi és politikai forgatagában vállalta a népszolgálatot, a nemzetiségek egymásra találásának ügyét.
Új kor új terméke a mai Brassói Lapok. Más korszak, más lap, de szerkesztői – miként a brassói román és német lap szerkesztői is – magukénak vallják és folytatják azokat a nemes sajtóhagyományokat, amelyeknek korán ellobbanó fáklyája volt az Espatriatul, a Kronstddter Zeitung és a Brassói Lap közös történelmünk egyik viharos fordulópontján. 125 évvel ezelőtt a Johann Gött nyomdájából kikerülő lapokban három eszmetárs három nyelven hirdette meg a kor forradalmi programját.
Megjelent A Hét V. évfolyama 16. számában 1974. április 19-én.