A mexikói (kilencedik) Mundialról sok mindent hallottunk, olvastunk, láttunk. De a szemtanú azért nekünk is tud újat mondani. S ha a megélő Kovács IV István, akkor ugyanvalóst érdemes odafigyelni.
„Több mint kétszáz személyes gépünk viharba került Mexikó előtt. Úgy éreztük, mintha máris az óceánban lipinkáznánk. Ilyenkor, mikor pattanásig feszülnek az idegek, mindenki magába roskad, akadozó lélegzettel várja a végzet bekövetkezését – jól jön egy bátorító szó. Engem nem hagyott el optimizmusom. Elkurjantottam magam: «Pilóták, irány Kuba!» Négy francia apáca, aki szintén Mexico Citybe utazott, ijedten ugrott fel helyéről, és egymás szavába vágva tiltakoztak…
Ami csapatunkat illeti, bár nem jutottunk a legjobb nyolc közé – hiszen kifogtuk a legerősebb csoportot – nem panaszkodhattunk. Bennünket is »észrevettek«. Körülöttünk is forgolódtak a játékos ügynökök, minket is gyakran ünnepeltek a mexikói fiatalok. Sajnos nagyon gyakran éjszaka is. Hiába próbálta velük megértetni a spanyolul jól tudó Lucescu, hogy örülünk az ünneplésnek, csak hát az időpont nem a legalkalmasabb – olaj volt a tűzre. Olyan karnevált rittyentettek, hogy délelőtt vagy délután öröm lett volna nézni… De éjszaka azért szívesebben aludtunk volna…
Miután legyőztük a csehszlovákokat, autóbuszunkhoz jött egy fiatal mexikói mama, karján három év körüli kisgyerekével. Kezünkbe nyomott egy hatalmas pasztellceruzát, és arra kért, hogy dedikáljuk kisfia ingét. Gyártottuk büszkén az aláírásokat, mígnem ott tündökölt mindenikünk neve a srác fehér ingén. A fiúk büszkén nézték művüket. Csak akkor nyúlt meg az arcuk, amikor megjegyeztem: Hát ezért az ingért kap majd a mama – egy Gerson autogramot…
Sok nagy játékosegyénisége volt az 1970. évi Mundialnak is, de Peléhez foghatót nem láttam. Valahol azt olvastam, hogy Pelé olyan kiemelkedő képviselője ennek a sportágnak, amilyen kevés volt az eltelt fél évszázadban. Talán Orth György Közép-Európában, Matthews a brit szigeteken, Di Stefano és Puskás Dél-Európában, Andrade és Adomir Dél-Amerikában. És utánuk – Pelé az egész világon… Hát szó szerint így igaz ez…”
Kovács IV. István emléktöredékeit most, 1974-ben csak annyival egészítjük ki, hogy 1970-ben el is tűnt a Rimet Kupa: a brazilok végleg hazavitték! Közhely, de más nem jut eszünkbe: jó kezekbe került a Hamutartós Hölgy!
És június 13-án a Majna-Frankfurt-i Waldstadionban a Brazília-Jugoszlávia mérkőzéssel megkezdődött a X. labdarúgó-világbajnokság. Hogy ki nyeri? Régi igazság: aki jósol – téved. Nem hiszik?
1962. Helenio Herrera: .”Meglátják, Spanyolországé lesz a pálma.” (A legjobb nyolc között a spanyolok már nem voltak ott!).
1966. Vicente Feola: „Nem titkoljuk, a brazil csapat győzni jött Európába.” (Elbuktak még a tizenhat között!).
1970. Alf Ramsey: „Csak megmutatni hoztuk a Rimet Kupát.” (A legjobb nyolcig jutottak el!)
Pedig az idézett szakemberek valamicskét értettek a focihoz…
De jósolni úgy látszik összetettebb, bonyolultabb dolog, elmélyültebben gondolkodó elmék kellenek hozzá… Nos. ha ez így van, miért szerénykedjünk, íme tehát biztos jóslatunk: nem mi fogjuk megnyerni…
Megjelent A Hét V. évfolyama 24. számában, 1974. június 14-én.
A szerkesztő megjegyzése
A fenti cikk megjelenése után kereken ötven évvel 2024. június 14-én Németorszában megkezdődik az Európa-bajnokság sorozata. (A német-skót mérkőzéssel.) Hát nem érdekes, hogy kereken ötven évvel ezelőtt szintén Németországban kezdődött a világbajnokság? Románia a csoportja utolsó mérkőzésén egy góllal kapott ki a későbbi kupagyőztes Pelés Brazíliától…
