Ahogy minden pénteken suli után, Laura és barátnője a bejáratott cukrászdában nassolással és csilingelő kacagással tarkított csevegéssel múlatja az időt. Kiül a két lány téli cuccba burkolódzva a hirtelen jött verőfényben fürdő, kihalt teraszra. Miről másról lenne szó, ha nem az érettségiről: matekról, magyarról, töriről… Úgy belemelegednek, hogy észre sem veszik, egy kissé pocakos, ötvenes férfi jön, és két asztallal arrébb leül, forró kávét kavargat. Sebtében felpillantva, Laura látja, a pasi mereven nézi őket, kiváltképpen őt. Nincs ebben a nézésben semmi jó, viszont van benne macsós fixírozás, kéjgyanús pillantászuhatag; csendes zaklatás.
– Nem veszünk róla tudomást – súgja Laura a barátnőjének, és úgy tesznek, mintha a pasi ott sem lenne. Dumálgatnak tovább.
Alig telik el pár perc, a pasi feláll, kihúzva magát a lányok asztalához lép, szélesen mosolyog. – Sziasztok, ugye nem zavarok? Biztosan sok érdekességről beszélgettek, mit szólnátok, ha beszállnék? Mi? – kérdezi. Válasz nincs, a lányok rá sem néznek, hallgatnak. De a pasi nem adja fel, egyik kezét Laura székének háttámlájára teszi, és vigyorogva folytatja: – Buli, zene, film, nekem mind bejön. Tudok ám érdekeseket mesélni nektek. Na, mi lesz? – markolja szorosabban a székkarfát… Válasz nincs, a lányok rá sem nézve, némán ülnek. – De nem esek ám kétségbe komoly témától sem. Például irodalom… Mi? – hajol közel a lányokhoz. – Olvastok ti egyáltalán? Mondjuk regényeket? He? – és a másik kezét is a székkarfára teszi. Válasz nincs, a lányok továbbra sem néznek rá. – Haha, most megfogtalak benneteket, csajok, ugye? – Vigyora kárörvendő. – Te például mit olvastál legutóbb? – néz bele Laura arcába.
„De itt már új történet kezdődik. Egy ember fokozatos megújhodásának, fokozatos újjászületésének története. Ahogy átmegy egyik világból a másik világba, megismeri az előtte eddig ismeretlen valóságot. Ez új elbeszélés témája lehetne – de a mostani itt véget ér” – elevenedik meg sorról sorra Laurában az utolsó bekezdése annak a regénynek, ami mélyen megérintette, miután tegnap összecsukta a könyvet. Fejét felveti, belenéz a pasi szemébe:
– A Bűn és bűnhődést.
A pasi hátrahőköl, szeme összeszűkül, ellép az aszaltól. Megfordul és elmegy.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 9. számának Páratlan oldalán 2024. március március 1-jén.