Szépen és megnyugtatóan hangzott annak idején, hogy a saját uniónk egységes oltási és vakcina-beszerzési stratégiával vág neki a járvány végső legyűrésének. Így megelőzhető, hogy a gazdagabb országok megelőzzék a szegényebbeket olyan módon, hogy ráígérnek az árra, és hamarabb átoltják a lakosságukat, mint a többiek. Meg így, nagyobb tömegben jobb az alkupozíció, nagyobb mennyiségeket tudtunk lekötni, komolyabb partnernek tűnünk ’en gros’, ahogy a művelt román mondja.
Aztán Izrael meg a frissen brexitelt UK egyszerűen beelőzte az uniót, és oda jobban áramlik a vakcina. Ugyanazokról a beszállítókról van szó, tehát az említettek vagy többet fizettek, vagy előnyösebb szerződéseket kötöttek. Fölvetődik a kérdés: mit rontottunk el?
Ha már ez az aki bírja, marja helyzet állt elő, akkor nekünk is szabad, mondta a kicsi és jelentéktelen Magyarország, és gyorsan körülnézett, hátha lehet valahol platóról leesett készletekhez jutni. Bármennyiért. S aránylag gyorsan sikerült megállapodni az oroszokkal meg a kínaiakkal olyan vakcinák tekintetében, amelyek egyelőre nincsenek engedélyezve az unióban, de világszerte milliókat oltottak velük.
Mindenfelé komoly belpolitikai kérdéssé vált, hogy az adott kormányozó párt mennyire sikeres a beszerzési versenyben.
És bekövetkezett az, amire senki nem számított: egyik szállító sem teljesít határidőre.
Sem az üzletileg nyugati modellt képviselő, tisztességes magatartást megtestesítő, megbízható, korrekt partnerek, sem a despota, szószegő, hátsó szándékokkal operáló keletiek. Hol a különbség?
(Emlékeztetnék a múlt század filmklasszikusára, a Keresztapára, amelyben az öreg donok megtiltanák a fiatalabb generációnak, hogy kábítószerekkel üzleteljenek, mire azok kifejtik, hogy túl nagy pénzek vannak ebben az üzletágban, egyszerűen nem lehet megtiltani az éhes talpasoknak.)
A válasz megfogalmazása előtt szögezzük le, hogy nem foglalkozunk a becsület meg az üzleti tisztesség fogalmával, és nem teszünk különbséget a kétféle beszállító között politikai szempontok alapján, mint némelyek.
Egyszerűen csak így működnek a világ kereskedői, legyen szó kőolajról, kábítószerről vagy fegyverről. Van kereslet, kínálat, maffia, politika, valaki jól jár, és valaki ráfizet. És emberéletekben is mérhető a veszteség.
Baranyai