A mai napon 24 ezer fölé nőtt a koronavírus-járvány hazai halálos áldozatainak száma. Felfoghatatlan veszteség. Összehasonlításul: 24 ezer magyar katona halt meg Magyarország területén a II. világháborúban. Az 1848-49-es szabadságharcban körülbelül 8 ezer, 1956-ban 2500-3000 embert veszítettünk el.
Orbán Viktor szerint – aki a rendeleti kormányzás folytán a védekezés mindenre felhatalmazott egyszemélyi felelőse – „ilyen háborús állapot emberemlékezet óta nem volt Magyarországon”. A kormányfő a járvány kezdeteitől katonai eszközökkel és háborús hasonlatokkal (haditervekkel, ütközetekkel, támadásokkal) operál. Talán tudja, talán nem: a háborúban egyetlen dolog biztos – a halál.
Sok múlik a vezetőkön – minél nagyobb a hatalmuk, annál több. A 10,7 milliós, gazdaságilag összeomlott, és menekültekkel, azaz Orbán szerint a koronavírus fő terjesztőivel telezsúfolt Görögországban kevesebb mint 9 ezer áldozatot szedett a Covid. A 8,9 milliós Ausztriában 9,7 ezret. Mindkét szám fényévnyire van a 24 ezertől; mindkettő azt bizonyítja, hogy nálunk sem kellett volna 24 ezer embernek meghalnia.
Itthon a hatalmi elit ugyanúgy bánik az alattvalókkal a járványban, ahogy harci körülmények között errefelé mindig bánni szokott. Az információkat eltitkolja és elferdíti, a csapatokat megfelelő védőfelszerelés nélkül küldi harcba, az emberáldozatot nem sajnálja, rossz szövetségeseket választ, a háborús nyerészkedésből buzgón kiveszi a részét, ha előnyökről van szó, arcátlanul tolakszik (mint Orbán, Szijjártó, Gulyás és a többi haszonleső, akiket már rég beoltottak), a korlátozó szabályokat pedig csak másokra nézve tartja kötelezőnek. Maga a miniszterelnök is: karanténba kellett volna vonulnia a vírusbeteg Vidnyánszkyval történt találkozója után, de nem vonult; hónapok óta nem hajlandó válaszolni a kérdésre, hogy hány „zárt kapus” magyarországi focimeccsre jutott be nézőként.
Rengeteg mindent lehetett (kellett) volna másképp csinálni. Magyarországon a pandémia kezdete óta nincs könnyen hozzáférhető, megelőző célú tesztelés és szisztematikus kontaktkutatás, pedig mindkettő hatékonyan fékezi a járványt. (Persze szervezet sincs hozzá, mióta a Fidesz-kormány 2016-ban szétverte az ÁNTSZ-t; Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat – a szerk. megj.) Egy másik, talán sorsdöntő példa: a brit vírusvariáns, amely miatt a harmadik járványhullám minden korábbinál halálosabbá vált, decemberben kezdett terjedni – amikor karácsony előtt egész Európa lezárta Nagy-Britannia felől a légiforgalmat, átmenetileg Magyarország is lépett, de az Orbán-kormány január 5-én érthetetlen módon újra engedélyezte a járatokat. Több ezer magyar jött haza a brit mutáns elől menekülve, jelentős részük tesztelés és karantén nélkül. Kizárt, hogy közülük sokan ne lettek volna vírushordozók, ugyanúgy, mint az orbáni akaratot követve Magyarországra hozott nemzetközi sportesemények résztvevői közül.
És a halálok: aki ma kórházba kerül Coviddal, leginkább azért válik áldozattá, mert egy szakképzett ápolóra öt vagy tíz beteg jut; ilyen körülmények között alig van esély életben maradni. A látszat az, hogy nincs elég ápoló, pedig valójában bér nincs, mert az egészség, az élet megőrzése Orbán számára nem prioritás. Egy Covid-tesztelést végző magáncég állásajánlatára az elmúlt hónapokban több mint 3000 (!) ápoló jelentkezett. Abból a 300 milliárdból, amit fölösleges lélegeztetőgépekre költöttünk – egyetlen napon sem volt több lélegeztetett beteg, mint ahány gépünk már a járvány előtt is volt, és ahányhoz személyzet is van –, mindet föl lehetett volna venni a kórházakba, és akkor most talán fele ekkora lenne a halálozási arány.
Háború? Haditerv? Hadvezér? Nem mi mondtuk. Mi azt mondjuk: amikor tényleg baj van, a populista kormányzás szó szerint életveszélyes. A populizmus gondolatmenetének végén mindig ott a háború (mert a folyton csatázó populista vezérnek mindig emelnie kell a tétet, és végül nem marad más, csak a valódi élethalálharc).
Magyarország az elmúlt sokszáz évben az összes háborúját elvesztette. És ebbe eddig minden kardcsörtető kormány(fő) belebukott.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. április 14-én. A szerző a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke.