Az Infovilág cikke: nemzetközi sajtószemle.
Az európai politikában tegnap az volt a vezető hír, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke bejelentette: újra indulni kíván a tisztség elnyeréséért a júniusi európai parlamenti választások után. A Der Spiegel szerint aligha veheti el tőle bárki ezt a második ötéves ciklust, hiszen nincs a láthatáron egyetlen komolyan vehető ellenjelölt sem. Von der Leyennek, miután megválasztják, elsősorban ismét csak Vlagyimir Putyinnal kell majd foglalkoznia – jegyzi meg a német magazin.
A Politico kiemeli, hogy von der Leyen Angela Merkel szoros szövetségese volt. Az amerikai portál európai kiadása szerint ő tekinthető a legnagyobb hatalmú bizottsági elnöknek a decemberben elhunyt francia Jacques Delors, az európai politika óriása óta, akinek az érdemeként elsősorban az unió egységes belső piacának a megteremtését tudják be. Ursula von der Leyen, a volt német védelmi miniszter vitathatatlanul rendelkezik azzal a képességgel, hogy határozottan cselekedjék nehéz időkben, de vasöklű vezetési stílusa miatt olykor szembekerült európai fővárosokkal, márpedig ezek támogatására szüksége lesz – írja a Politico. Mindemellett azt valószínűsíti, hogy a CDU politikusa meg fogja kapni a szükséges támogatást az Európai Tanácstól. „Csak Magyarország bírálta nyíltan vezetői tevékenységét” – állapítja meg a portál.
A brüsszeli EurActiv elemzésének fő állítása, hogy von der Leyenre a centrum egyben tartásának az óriási feladata vár, és ennek során valószínűleg egyensúlyoznia kell majd két szempont – az EU egységének a megőrzése, illetve a szélsőjobboldal féken tartása – között. Az EurActiv az azon a véleményen van, hogy az indulási szándék bejelentése nyomán von der Leyen automatikusan a legesélyesebbé vált, hiszen az előrejelzések szerint az ő pártcsaládja, a jobbközép Európai Néppárt számíthat a legtöbb EP-mandátumra a júniusi választások nyomán. A tagállamok körében széles körű támogatásra számíthat, bár megválasztása még így sem tekinthető lefutottnak – vélekedik a portál, és hozzáteszi: Orbán Viktor magyar miniszterelnök kivételével egyetlen EU-tagország vezetőjétől sem várható jelentős mértékű ellenkezés.
Miután újraválasztják – folytatódik az EurActiv elemzése –, a rá váró legnagyobb kihívás az EU egységének a fenntartása lesz a geopolitikai bizonytalanság közepette, és ebben aligha számíthat Orbán Viktorra, hiszen – ahogy a portál fogalmaz – túl sok porcelánt törtek össze a Berlaymont – vagyis a Bizottság brüsszeli székháza – és Budapest között az elmúlt években. Orbán, akinek a kormánya igyekszik elérni, hogy oldják fel a visszatartott EU-pénzek zárlatát, amit a Fidesz politikája miatt rendeltek el, nemrégiben azt mondta: Magyarország kénytelen nemet mondani a Brüsszelben épített mostani Európa-modellre – emlékeztet a cikk.
Az EurActiv meglátása szerint kulcsfontosságú lesz Ursula von der Leyen viszonya Giorgia Meloni olasz miniszterelnökhöz, aki, miközben erősen bevándorlásellenes retorikát hangoztat, valószínűtlenül erős játékossá nőtte ki magát az Európai Unión belül, miután rácáfolt azokra a félelmekre, amelyek arról szóltak, hogy szélsőjobboldali irányt vesz a kormányzás az EU harmadik legnagyobb nemzetgazdaságában. A brüsszeli portál elemzése azt is valószínűsíti, hogy a következő időszak Európai Bizottságának a korábbinál sokkal nehezebb dolga lesz, ha további zöldítési szabályokat akar majd elfogadtatni. Elképzelhető, hogy a prioritások változni fognak, több engedményt kapnak az európai gazdák, és több kiegyensúlyozásra lesz szükség a zöld átmenet nyerteseinek és veszteseinek a szempontjai között.
Most röviden egy másodközlésről. A Frankfurter Rundschau német fordításban közli a Foreign Policy (—> 1970-ben alapított amerikai hírlap, amely a globális ügyekre, az aktuális eseményekre, valamint a bel- és nemzetközi politikára összpontosít. Naponta készít tartalmat webhelyén és alkalmazásában, évente pedig négy nyomtatott számban) honlapján eredetileg még február 9-én megjelent, igen terjedelmes cikket, amely meglehetősen erős hangütéssel arról szól, hogy Skandinávia felkészül az Oroszország elleni háborúra. Eszerint a skandináv államok az ukrajnai háború miatt kénytelenek voltak feladni a semlegességüket, és ez hatással van az északi sarkköri térség erőviszonyaira. A távoli észak Oroszország számára kifejezetten fontos, a gazdag nyersanyag-lelőhelyek miatt. A Kola-félszigeten található Oroszország legnagyobb katonai támaszpontja. A konfrontáció egyelőre korlátozott, hibirid jellegű, de ez nem feltétlenül marad így a jövőben is. A cikk idézi Rob Bauer tengernagyot, a NATO Katonai Bizottságának az elnökét, aki tavaly októberben egy reykjavíki rendezvényen kijelentette: „fel kell készülnünk a katonai konfliktusra az arktikus térségben”.
Végezezül valamivel még rövidebben megemlítem a The Globalist című angol nyelvű portál egyik cikkét, amely azzal a nézettel száll vitába, hogy a Nyugat éppúgy hanyatlik majd, mint az ókori Római Birodalom, aminek a bukását barbár törzsek idézték elő. A szerző – nomen est omen –, John West szerint e tekintetben semmilyen analógia nem állja meg a helyét, az pedig különösen nem, ami Kína lehetséges szerepét illeti.
Csakhogy ebben az írásban van egy hazánkra vonatkozó megállapítás: az európai széthúzás példájaként említi a Brexitet, az EU-ból történt brit kilépést, és hozzáteszi: „Magyarország is ugyanebbe az irányba törekszik”.
