Az Infovilág cikke. Forrás: EURONEWS
(Írta: Jorge Liboreiro) Az Európai Bizottság elnöke az Európai Unió legsorsdöntőbb évei során rendkívüli válságok sorát hárította el, de az ideológiája valahol elveszett mindeközben.
Von der Leyennek kevés nyugodt napja volt azóta, hogy Brüsszelbe költözött. Alig három hónappal azután, hogy az Európai Bizottság első női elnökeként hivatalba lépett, a testületnek egy olyan világméretű járvánnyal kellett szembenéznie, amely milliók életét követelte, a gazdaságot leállította, és még a tehetős kormányok is az alapvető orvosi ellátmányok beszerzéséért küszködtek.
A próbatétel válságmenedzsert csinált az elnökből, aki kezdetben nehezen viselte ezt a helyzetet, de később úgy látszott, hogy örül neki. Ezután az volt a feladata, hogy átvezesse az EU-t Oroszország ukrajnai invázióján, a fájdalmas energiaválságon, az illegális migráció folyamatos növekedésén, a harcias Kínán, a mindenütt jelenlévő online fenyegetéseken és a klímaváltozás okozta növekvő pusztításon.
Most, csaknem öt év vészhelyzet után von der Leyen második esélyt szeretne kapni a csúcson: politikai családja, a jobbközép Európai Néppárt (EPP) vezető jelöltjeként indul a Bizottság élén egy újabb ciklusra. Mivel az előrejelzések szerint az EPP győzni fog a júniusi választásokon, az esélyek von der Leyen mellett szólnak.
Ahogy a kampány egyre intenzívebbé válik, mind többen vizsgálják örökségét és ambiciózus politikáját. Megtartotta-e ígéreteit, vagy megszegte őket? Meg lehet-e benne bízni? Jogos kérdések egy olyan jelölt számára, aki az EU legerősebb intézményének irányítására pályázik. A vizsgálat azonban elkerülhetetlenül kiterjed egy rejtélyesebb kérdésre is: konzervatív-e még?
A néppárt márciusi kongresszusán tartott beszédében a második világháborúra hivatkozott, és számos témát érintett, mint például a családi értékek, a biztonság, a határellenőrzés, a gazdasági növekedés, a versenyképesség és a mezőgazdasági termelők támogatása, amelyek mindegyike jól hangzik a jobboldali szavazók körében.
Figyelemre méltó azonban, hogy a felszólalásban csak egyszer említette a kereszténydemokráciát. A „konzervatív” szó sehol sem szerepelt.
Még figyelemre méltóbb volt az a megsemmisítő levél, amit az EPP francia küldöttsége küldött a bukaresti kongresszus előtt, és amiben ellenezte von der Leyen jelölését. A Les Républicains (LR) a német politikusnőt „technokrata sodródásáért”, „növekedésellenes politikájáért” és a tömeges migráció megfékezésének elmulasztásáért bírálta.
„Macron úr és nem a jobboldal jelöltjeként folyamatosan hagyta, hogy az európai többség balra sodródjék” – áll a levélben.
Néhány nappal előtte a szocialisták Rómában tanácskoztak, ahol Iratxe García Pérezt, a Szocialisták és Demokraták (S&D) elnökét arról kérdezték, képviselőcsoportja támogatná-e von der Leyent, a fő esélyest egy második ciklusra.
García Pérez azt mondta, hogy képviselőcsoportja nyitott a tárgyalásokra, de ragaszkodott ahhoz, hogy nem támogatnak olyan jelöltet, „aki nem fogadja el a politikánkat”. Ezután hosszasan elítélte az EPP-t, amiért elhagyta a főáramlatot, és állítólag a szélsőjobboldal témáit fogadta el. „Ez valós veszély” – mondta az újságíróknak.
Konszenzus kontra ideológia
Az elmúlt öt évben a Bizottság a jobboldalnak tetsző politikákat tervezett, többek között a menekültügyi eljárások felgyorsítását célzó átfogó reformot, az embercsempészek szigorúbb büntetését, a szomszédos országokkal kötött megállapodásokat az illegális migráció megfékezésére, a védelmi ipar fellendítését célzó terveket és a demográfiai változások kezelésére szolgáló eszköztárat.
Másrészt von der Leyen vezetése a baloldal által melegen üdvözölt olyan kezdeményezések élére állt, mint például a világjárvány idején a foglalkoztatás fenntartását célzó 100 milliárd eurós program, a platformokon dolgozók körülményeinek javítását célzó új szabályok, a megfelelő minimálbéreket biztosító normák, az újságírók állami beavatkozástól való védelmét célzó törvény, az első LMBT-stratégia, és ami a legfontosabb, az európai zöld megállapodás, amely egy olyan hatalmas szakpolitikai csomag, amelynek célja, hogy 2050-re az EU-t klímasemlegessé tegye.
Javaslatainak ideológiai szférába való besorolása azonban nem ad teljes képet von der Leyen valódi hitvallásáról. Ehelyett emlékeztet az Európai Bizottság sajátos természetére, egy olyan intézményre, amely a szerződések értelmében független, és az unió általános érdekeit hivatott előmozdítani.
A Parlamenttel és a tagállamokkal folytatott folyamatos tárgyalások révén az elnöknek nincs más választása, mint hogy a konszenzust előnyben részesítse az ideológiával szemben – mondja Fabian Zuleeg, az Európai Politikai Központ (EPC) vezérigazgatója.
„Sok esetben nagyon is válságmenedzser volt. Természetesen a covid és Ukrajna esetében is. Elsősorban nem annyira az ideológiáról volt szó, hanem a reagálásról. De természetesen bizonyos preferenciák átjöttek. És ez nagyon is a tagállamokkal való kölcsönhatásban történt” – mondta Zuleeg egy interjúban.
„Európai szempontból a pragmatizmus a játék neve. Pragmatikus kompromisszumokat kell kötni, hogy a dolgokat keresztülvigyük.”Von der Leyen néhány kiemelt intézkedése, mint például a Kínától való kockázatmentesítés, a Big Tech visszaszorítása, az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatás, a bővítés felélesztése és a vakcinák közös beszerzése tovább homályosítja a határokat, mivel a spektrum mindkét oldalát meg lehet velük békíteni.
Ahelyett, hogy ezeket az érzékeny kérdéseket pártpolitikai szemüvegen keresztül kezelné, ami a polarizáció és a nézeteltérések kockázatát rejti magában, von der Leyen „európai kihívásokként” fogalmazza meg őket, amelyek „európai megoldásokat” kívánnak – ez egy homályos, de frappáns megfogalmazás, amit gyakran használ politikai beavatkozásai védelmében és a viták felett maradva.
„Ursula királynő”
Von der Leyen óvatos pragmatizmusa csak fokozza a politikai meggyőződését övező rejtélyt, annak ellenére, hogy az elmúlt öt évben nagy ismertséget és médiafigyelmet szerzett.
Nathalie Tocci, az Istituto Affari Internazionali (IAI) igazgatója három ideológiai alapvetést azonosított, ami von der Leyenhez köthető: erős elkötelezettség az európai integráció mellett, erős elkötelezettség a transzatlanti szövetség mellett és erős elkötelezettség Izrael mellett, ez utóbbi német hátteréből következik. „Nem tudok elképzelni egy olyan világot, amelyben feladná ezeket a meggyőződéseket” – mondta Tocci az Euronewsnak.
A migráció is egy olyan terület, ahol az elnök ingadozott a humanista szemlélet (amikor együttérzően beszélt a menedékkérők helyzetéről), és a keményvonalas megközelítés között, amikor szigorúbb ellenőrzésre szólított fel, és szerződést kötött autoriter rezsimekkel.
„Attól függően, hogy mi a napi politikai trend, lehet viszonylag nyitott és liberális a migrációval szemben, vagy lehet kissé konzervatív – mondja Tocci. – Ezek olyan dolgok, amelyekben nem hiszem, hogy nagyon szilárd meggyőződése lenne”.
Egy névtelenséget kérő uniós tisztviselő hasonló véleményt fogalmazott meg, mondván, von der Leyen „opportunista módon váltogatja ideológiai álláspontjait, és ahhoz igazodik, ami éppen megfelel a kényelmének és érdekeinek”.
„Érezhetően hiányzik a koherens politikai végrehajtás, és az intézkedések gyakran csak a fotózási lehetőségek megragadására irányulnak, mint az érdemi kérdések kezelésére” – mondta a tisztviselő, aki „politikai kétértelműségről” beszélt.
Ursula von der Leyen az egyetlen néppárti jelölt az Európai Bizottság elnöki posztjára (A: von der Leyen az elődjével, Jean-Claude Junckerral)
Ezek a panaszok mindennaposak Brüsszelben. Bár von der Leyent széles körben dicsérték határozott vezetői képességéért, ambiciózus elképzeléseiért és energikus retorikájáért – ezek a képességek jól jönnek a válságok átvészeléséhez –, többször bírálták azért, mert a jogalkotási ciklust úgy nyomta végig, hogy a szűk tanácsadói körén kívül – akik közül néhányat közvetlenül Berlinből hozott – alig konzultált bárkivel.
Junkcer és a nyelvöltögető diktátor.
Központosításra való hajlama, távolságtartó jelleme és a vitás témák elkerülése miatt Brüsszelben az „Ursula királynő” becenevet kapta, amit a kiszámított, nem túl jobbra, nem túl balra irányuló kampánya csak erősíteni fog.
„Azért volt progresszív az éghajlatvédelemben, mert szüksége volt a zöld szavazatokra a megválasztásához – mondta Tocci. – Bizonyos értelemben ez volt az ára. Most ez azt jelenti, hogy egyáltalán nem hitt ebben? Nem, nem feltétlenül. De azt jelenti-e azt, hogy határozottan hisz benne? Szintén nem feltétlenül.”
„Ideológiailag nem elkötelezett – véli Tocci –, tehát ha most szüksége van arra, hogy konzervatívok szavazzanak rá – nos, akkor konzervatív lesz”.
Az álságos kézcsók alsó-balkáni módra.
Von der Leyen: Európát kívülről és belülről is támadják, több pénzt kell költeni a védelemre # Az Európai Néppárt egyesek tiltakozása ellenére szabaddá teszi az utat Von der Leyen újraválasztása előtt # A francia konzervatívok elítélik von der Leyen „technokrata sodródását” és ellenzik az újraválasztását
