A Népszabadság és a Népszava kiemelt elsőoldalas összeállításban tudósított a Szent Korona visszatértéről hazájába, Magyarországra 1978. január 7-én: a fenti két címmel. Alcímek: Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és Apró Antal, az országgyűlés elnöke mondott beszédet. Losonczi Pál fogadást adott a vendégek tiszteletére – Díszünnepség a Parlament kupolacsarnokában. Losonczi Pál és Apró Antal fogadta az amerikai küldöttséget.
Rendhagyó „lapszemlénkben” a két forrásból merítünk. A Népszabadság 2016. október 8-ától már nem létezik, a Népszava a legrégebbi magyar közéleti újság, ma az egyetlen ellenzéki napilap Magyarországon.
1978. január 7.
Péntek délután négy órakor, ünnepélyes keretek között került sor az Országház kupolacsarnokában a magyar korona és a koronázási ékszerek átadására és átvételére. Erre az alkalomra pénteken Budapestre érkezett Cyrus Vance, az Egyesült Államok elnökének személyes képviselője, külügyminiszter, a koronát és a koronázási ékszereket átadó amerikai küldöttség vezetője és felesége. A magyar nemzet kincseit — a koronát, a jogart, az országalmát, a kardot és a koronázási palástot — már jóval négy óra előtt elhelyezték az e célra készített és bíborszínű bársonnyal borított, mozgatható emelvényre, hogy a magyar és a nemzetközi sajtó képviselői megtekinthessék és felvételeket készíthessenek. Négy óra előtt néhány perccel őrségváltás előzte meg az ünnepséget, majd megérkeztek az amerikai küldöttség tagjai. Az Egyesült Államok részéről ott volt az ünnepélyes átadáson Cyrus Vance amerikai külügyminiszter és felesége, Philip M. Kaiser, az Egyesült Államok magyarországi nagykövete és felesége, Adtai E. Stevenson szenátor, Lee H. Hamilton, Fortney H. Stark és Theodore S. Weiss képviselők, Matthew C. Nimetz, a külügyminisztérium tanácsosa, Páter Geno Baroni lakás- és városfejlesztési miniszterhelyettes, Albert W. Sheryr nagykövet, William H. Lyers, a külügyminisztérium csoportfőnöke, Richard R. Allen építési vállalkozó, Edward Elson, az Atlanta hírügynökség elnöke, George G. Higgins lelkész, az amerikai katolikus konferencia képviselője, Jessie M. Rattlay, a Newport News című lap elnökhelyettese, Arthur Schneier rabbi, Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas tudós, valamint az amerikai társadalom és a magyar származású amerikaiak több képviselője, az elnöki hivatal és az amerikai külügyminisztérium vezető beosztású munkatársai. Magyar részről jelen voltak: Apró Antal, az országgyűlés elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Péter János, Inokai János és Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnökei, Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Puja Frigyes külügyminiszter. Jelen volt az országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács több más tagja is. Ott voltak továbbá Szépvölgyi Zoltán, a fővárosi tanács elnöke, Szentágothai János, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, Földvári Aladár, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Lékai László bíboros érsek és Bartha Tibor református püspök, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagjai, D. Káldi Zoltán evangélikus püspök, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának tagja. Héber Imre, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke, valamint a magyarországi egyházak több más vezetője és képviselője. Jelen volt Illyés Gyula író, Mizik László, a Csepel Vas- és Fémművek lakatosa, Noszlopi Péter állattenyésztési brigádvezető. Részt vettek az ünnepségen a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a nőmozgalom és az ifjúsági mozgalom, a tábornoki kar több képviselője, a magyarországi nemzetiségi szövetségek és a Magyarok Világszövetsége vezetői, a termelőmunka élen járó dolgozói, a politikai, a társadalmi, a kulturális és a tudományos élet kiemelkedő személyiségei, valamint a magyar és a külföldi sajtó képviselői. Felcsendült a magyar Himnusz, majd a zenekar az amerikai himnuszt játszotta el. Ezután Cyrus Vance, az Amerikai Egyesült Államok elnökének személyes képviselője, külügyminiszter mondott beszédet.
Cyrus Vance beszéde
Mélyen tisztelt elnök úr! Magyarország népe!
Amerika a népek nemzete. Ezt sokszor mondják, hiszen mi a világ minden tájáról érkezett emberek hozzájárulásával nőttünk és gyarapodtunk. Bátorítást és ösztönzést merítettünk mindazoktól, akik más nemzetekből jöttek, hogy Amerikában telepedjenek le, vagy segítsenek bennünket. Két évszázad során a magyar és az amerikai nép sorsa gyakran összefonódott. Fiatal köztársaságunk, amely függetlenségi harcát vívta, hálával fogadta Kovács Mihály ezredest, aki segített George Washington tábornok lovassági alakulatainak megszervezésében és kiképzésében. Kovács ezredes életét áldozta az amerikai függetlenségért Dél-Karolinában, a charlestoni csatában. A korabeli magyar lapok részletesen beszámoltak Amerika függetlenségi harcáról.
Alig fél évszázaddal később az amerikaiak tanúi voltak a magyar köztársaság megalakulásának. Köztársaságunk nemcsak elismerte a magyar köztársaságot, hanem az egyetlen ország volt, amely diplomáciai követet küldött kormányához. A köztársaság eltiprása után Amerika tárt karokkal fogadta e harc legnagyobb hősét, Kossuth Lajost. E nagy férfiúnak és eszméinek hatása érezhető az ő büszke nevét viselő megyékben, városokban és falvakban. Egy évszázaddal ezelőtt az új föld és az Egyesült Államok által kínált új lehetőségek vonzása jeladás volt Magyarország sok lakója számára. Valóban a Magyarországról az Egyesült Államokba irányuló kivándorlás első nagy hulláma — amely az első világháború kezdetéig tartott — magyarok tízezreit sodorta országunkba. Földművesek, szakmunkások és üzletemberek lettek, tudósokká, kiemelkedő művészekké váltak.
1944-ben, ahogy a frontvonalak mind nyugatabbra húzódtak Magyarországon, Szent István koronáját és a koronázási ékszereket a korona őrei Budapestről — ahol azokat hagyományosan őrizték — Nyugat-Magyarországra vitték. 1945 márciusában az őrség azokat magyar földről Ausztriába vitte. Később megőrzésre átadta a koronát és a koronaékszereket az Egyesült Államok hadserege alakulatainak. Mi ezt a felelősséget annak tudatában vállaltuk, hogy a korona a magyar nép tulajdona. Ennek a történelmi és egyházi kincsnek, amely csaknem ezer évig központi szerepet játszott a nemzet történelmében, Magyarországon a helye, ahol az ország népe tisztelettel adózhat neki. Carter elnök levelet intézett az önök elnökéhez, amelyben megállapítja: „A büszkeség őszinte érzésével tölt el, hogy visszaadhatom Magyarország népének ezt a felbecsülhetetlen értékű kincset, amelyet megóvni a második világháború szörnyű pusztítása óta az Egyesült Államok számára megtiszteltetés volt. Ebben a tettben én a két nép hagyományos barátságának megerősítését látom. A korona visszaadása tükrözi népeink és kormányaink kapcsolatainak fejlődését, és találkozik a magyar nép nemzeti törekvéseivel. Hisszük, hogy ez erősíti a helsinki záróokmány szellemét, amely mellett az amerikai és a magyar nép alapvetően elkötelezte magát.”
Elnök úr! Nekem jutott az a rendkívüli megtiszteltetés, hogy- Carter elnök és az Egyesült Államok népe nevében — akiket itt az Egyesült Államok kongresszusának több kiváló tagja, valamint más neves és tiszteletben álló amerikai állampolgár képvisel — Szent István koronáját visszaadjam Magyarország népének.
Az amerikai külügyminiszter ezután jelképesen átadta a koronát és a koronázási ékszereket, majd Apró Antal átvette nemzeti ereklyéinket. Az országgyűlés elnöke ezután válaszbeszédet mondott.
Apró Antal beszéde
Tisztelt külügyminiszter úr! Tisztelt szenátor és képviselő urak! Kedves vendégeink! Hölgyeim és uraim!
Tisztelettel köszöntöm Cyrus Vance külügyminiszter urat, mint James Carter elnök úr személyes képviselőjét, a koronát és a koronázási ékszereket hazánkba elkísérő küldöttség vezetőjét. Tisztelettel köszöntöm a szenátor és képviselő urakat, az Egyesült Államok népét képviselő küldöttség minden tagját. Tisztelettel és szeretettel köszöntöm egész népünk képviseletében megjelent honfitársaimat, államunk vezető testületeinek tagjait, a társadalmi szervezetek küldötteit, a magyarországi egyházak vezetőit, a magyar munkások, parasztok, alkotó értelmiségiek jeles képviselőit, ünnepségünk minden részvevőjét.
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a magyar nép, a Magyar Népköztársaság országgyűlése és más vezető testületei nevében átvehetem Szent István koronáját és a koronázási ékszereket, népünk e felbecsülhetetlen értékű nemzeti ereklyéit. Jelenlevő honfitársaim bizonyára egyetértenek velem, amikor azt mondom, hogy a magyar nép régi kívánsága teljesül ebben az ünnepélyes pillanatban. Az államforma, a társadalmi rendszer gyökeres megváltozása nem csökkentette népünk tiszteletét és megbecsülését államiságunk ezeréves jelképei iránt. Hazánk lakossága örömmel és megelégedéssel fogadta a hírt, hogy a korona és a koronázási ékszerek végérvényesen visszakerülnek Magyarországra.
Engedje meg, tisztelt külügyminiszter úr, hogy ezen ünnepélyes alkalomból kifejezzem nagyrabecsülésemet James Carter úrnak, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, s az önök kormányának azért a döntésükért, hogy visszaszolgáltatják Magyarországnak a koronát és a koronázási ékszereket. Ugyancsak nagyrabecsülésemet fejezem ki az Egyesült Államok népének, a szenátus és a képviselőház tagjainak, s mindazoknak a személyiségeknek, akik állásfoglalásaikkal, tanácsaikkal elősegítették, hogy sor kerülhetett erre az ünnepélyes eseményre.
Amint ön is utalt rá beszédében, külügyminiszter úr, a magyar nép történelme bővelkedik dicső fejezetekben és nehéz megpróbáltatásokban. Harminchárom évvel ezelőtt egy tönkretett, ezer sebből vérző ország siratta hatszázezer halottját. Az antifasiszta koalíció győzelme a második világháborúban, Magyarország felszabadítása az elnyomás alól új lehetőségeket nyitott meg népünk előtt Nem feledjük, soha nem feledhetjük, hogy honnan indultunk, és ezért jogosan vagyunk büszkék az azóta megtett útra.
Még ma is sok megoldatlan feladattal birkózunk, de népünk maradandó eredményeket ért el, történelmi jelentőségű vívmányokat mondhat magáénak. A Magyar Népköztársaságnak megbecsült helye van a világban, külpolitikáját a nemzetközi együttműködés szélesítésére irányuló őszinte törekvés vezérli. Népünk a még boldogabb holnapért, a még tartalmasabb emberi életért dolgozik, s azért, ami ehhez elengedhetetlen: a béke és az enyhülési megszilárdításáért, a népek közeledéséért. A megértésnek az a szelleme, amely mai ünnepségünket övezi, találkozik népünk törekvéseivel és megerősít bennünket abban a meggyőződésünkben, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok gyümölcsöző együttműködésének politikája az egyetlen járható út, a világ népei számára egyedüli elfogadható politika.
Tisztelt külügyminiszter úr! Nagyon köszönöm az ön méltató szavait a magyar és az amerikai nép két évszázados barátságáról. A magyar nép tiszteli a szorgalmas amerikai népet, ismeri és becsüli kiemelkedő eredményeit, s értékeli mindazokat a becses hagyományokat, amelyek a két nép között baráti kapcsolatok fejlesztését, az emberi haladás és a béke ügyét szolgálják. Ismeri és értékeli az amerikai magyarság hozzájárulását új hazájuk eredményeihez. Népünk az óhaza nyelvén megbecsüléssel szól ahhoz a több százezer amerikai magyarhoz, akiket a történelem viszontagságai vándorútra kényszerítettek, akik az Egyesült Államok polgáraivá lettek, de az óhaza iránti tiszteletet és ragaszkodást mindig megőrizték.
A korona és a koronázási ékszerek visszajuttatása jól példázza azt a kedvező fejlődést, amely a világhelyzetben és ezen belül a magyar—amerikai kapcsolatokban az utóbbi években végbement. Örülünk ennek, de annak is tudatában vagyunk, hogy számos lehetőség vár még kihasználásra. Mi készek vagyunk, tovább fejleszteni kapcsolatainkat, amelynek feltételeit a mai nap eseménye jelentősen javítja. Egyetértek önnel, hogy a korona és a koronázási ékszerek viszszaadása hozzájárul a jobb egyetértéshez, népeink és kormányaink kapcsolatainak erősítéséhez, és megfelel a helsinki záróokmány szellemének.
Meggyőződésünk, hogy amikor kapcsolataink fejlesztésének meggyorsításán munkálkodunk, egyaránt szolgáljuk Magyarország és az Amerikai Egyesült Államok népének érdekeit, valamint a béke és a nemzetközi együttműködés egyetemes ügyét. Kérem, hogy az Egyesült Államokba visszatérve adják át üdvözletünket és a jókívánságainkat az Egyesült Államok elnökének és népének.
Tisztelt külügyminiszter úr! Egész népünk nevében e gondolatok jegyében veszem át öntől, az Egyesült Államok elnökének megbízottjától, az amerikai küldöttség vezetőjétől, az Amerikai Egyesült Államok népének képviselőitől becses nemzeti ereklyéinket, első királyunk koronáját és a koronázási ékszereket.
A tapssal fogadott beszéd után felcsendültek a Szózat dallamai, majd a díszőrség vigyázzmenetben vitte át a kupolacsarnokból a Vadász-terembe a nemzet kincseit, hogy itt előkészítsék a szállításra. A parlamenti ünnepség után ugyanis a koronát és a koronázási ékszereket még a tegnapi nap folyamán elszállították az Országházból a Nemzeti Múzeumba. Megtekintését — a szükséges feltételek megteremtése után — lehetővé teszik az érdeklődők számára. Ennek időpontjáról a sajtóban közlemény jelenik meg.
A szerkesztő megjegyzése
A Magyar Szent Koronával ezer év alatt ötvenöt magyar királyt koronáztak meg. (Csak két király fejére nem tették a Szent Koronát; II. János Zsigmondékra, mint „ellenkirályra”, aki csak névleg uralkodott és 1570-ben le is mondott, valamint II. József fejére, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát.)
1613-ban Révay Péter koronaőr egyértelműen vallotta, hogy a teljes Szent Koronát II. Szilveszter pápa adományozta Szent Istvánnak.
A Szent Korona átszállítása az Országházba 2000. január 1-én
