Ursula von der Leyennek a brüsszeli sajtótájékoztatón 2024. október 30-án – Fotó: John Thys / AFP
Az Európai Unió struktúráiban a gazdasági fókusz mellett a biztonságpolitikai kihívások egyre inkább előtérbe kerülnek. Sauli Niinistö, volt finn elnök új jelentése az EU közös biztonsági felkészülésének szükségességét részletezi. Azt hangsúlyozza, hogy az EU-nak olyan kihívásokkal kell szembenéznie, mint a kiberbiztonsági fenyegetések és az ellátási láncok védelme, és hogy a hatékony védekezés érdekében mind a tagállamoknak, mind a civil társadalomnak fel kell készülnie. A jelentés nem európai titkosszolgálatot javasol, hanem egy közös hírszerzési együttműködési szolgálat kialakítását, amely a tagállamok támogatásával működne, és nem azoknak az állami hírszerző szerveit helyettesítené. A jelentés nyomán mindenképp megfogalmazódik a kérdés, hogy képes lesz-e az EU olyan rugalmasan és hatékonyan fejlődni, hogy megelőzze vagy kezelje az új fenyegetéseket? A válasz jelentős hatással lehet az EU jövőjére, valamint arra, hogy milyen szerepet tud betölteni a világpolitikai színtéren.
Az EU-nak alapja és erőssége hosszú ideig majdnem kizárólagosan a gazdaság volt. Az elmúlt évtized változásai magukkal hozták a biztonságról való közös gondolkodás szükségességét is. Elég, ha olyan gazdasági kérdésekre is gondolunk, mint az ellátás biztonság, vagy kiberbiztonság. A biztonságpolitika témakörébe sorolható Niinistö-jelentés, az EU szempontjából vitatott, de a mai világban megkerülhetetlen, témakört feszeget.
A sajtóban megjelent cikkek, a közösségi felületeken megjelent kommentek egy része, már-már előre vetítették az EU-s titkosügynökök és katonák tömegének megjelenését. Pedig „csak” annyi történt, hogy még az új Bizottság tagjainak parlamenti meghallgatása előtt megjelent, a régi-új bizottsági elnök, von der Leyen által megrendelt, másik szakértői tanulmány is. Az Együtt biztonságosabb. Európa polgári és katonai felkészültségének és készenlétének megerősítése címet viselő jelentés szerzője, Sauli Niinistö, Finnország volt elnöke. A nemrég megjelent Draghi, azaz az EU versenyképességéről szóló jelentéshez képest, ez egy teljesen más stílusú olvasmány. Ennek oka egyrészt, a két szerző közötti különbség: Sauli Niinistö ügyvédből lett politikus, Mario Draghi politikai pozíciókat is betöltő közgazdász. Másrészt, a két téma is más-más megközelítést kér. A most megjelent Niinistö-jelentést, leginkább a biztonságpolitika témakörébe lehet sorolni. A bevezetője szerint a felkérés úgy szólt: „értékelje az EU és a tagállamok előtt álló volatilis geopolitikai helyzetből adódó kihívásokat és fogalmazzon meg ajánlásokat számukra”.
A bevezető szerint a jelentés úgy értelmezi a felkészültséget, mint az EU képességét arra, hogy előre jelezze, megelőzze, ellenálljon és válaszoljon fenyegetésekre és krízisekre. Ezek olyan eseményeket jelentenek, amelyek vagy a teljes Uniót érintik, vagy több tagállamát, esetleg olyan nagyságúak, amelyek meghaladják egyetlen tagállam reagálási képességeit. Az EU szintjén ez egy újfajta megközelítést hoz a biztonság kérdéséhez, amivel eddig, lévén a kifejezett gazdasági fókusza az Uniónak, nem nagyon foglalkoztak. A jelentéstevő szerint az EU-nak a legrosszabb forgatókönyvekre kell felkészülnie ahhoz, hogy hozzájáruljon az állampolgárai biztonságának megvédéséhez, függetlenül attól milyen fenyegetésekkel kell szembenézni.
A jelentéstevő által javasolt módszert már régóta használják országok vagy intézmények. Sőt a legrosszabb forgatókönyvekre való felkészülés a cégek világában is ismert kockázatelemzés formájában. Mint ilyen nincs benne „semmi” különleges, azon túl, hogy leírja, ez egy olyan terület, amivel az EU-nak is kell foglalkoznia.
Az Európai Unió szempontjából újdonságnak számít maga a megközelítés, amely már a bevezetőben megjelenik: a fenyegetések olyanok, ami miatt nem hatékony az, ha mindenki csak a saját országában, vagy azon belül egy pici területen foglalkozik ezzel. A jelentéstevő hangsúlyozza azt is, hogy nemcsak a kormányok és cégek kell felkészüljenek, hanem a civil társadalom is. A szerző a kiberbiztonságot emeli ki, mint ami az állampolgárokat, cégeket és kormányokat is érinti. Védekezni is csak együtt lehet igazán hatékonyan. Hiába van meg például a törvényi, technikai keret hozzá, a cégek szabályozása, hogyha az állampolgárt elmulasztották erre felkészíteni.
Ez, a kormányzat és társadalom egészét átfogó megközelítés az egyik új eleme a Niinistö jelentésének.
Egy másik, az EU szintjén újdonságnak számító elem – de amit országok, különböző katonai doktrínák nagyon régen ismernek – az elrettentés fogalmának megjelenése. A bevezetésben az EU krízisekre való felkészültségét összekötik az elrettentéssel, hiszen „a felkészültséget a rosszindulatú állami szereplőkkel és megbízottjaikkal szembeni elrettentés kulcsfontosságú elemének is kell tekinteni”. A jelentéstevő azt is megjegyzi, hogy az EU-nak a szabályozások elindításához konszenzusra vagy minősített többségre van szüksége. Hozzáteszi, „nyitottnak kell lenni arra is”, hogy azok az országok, akik gyorsabban akarnak haladni, és közösen akarnak dolgozni, ezt megtehessék. Ezt pedig a Lisszaboni szerződés 326. cikke szerint már most megtehetik – teszem én hozzá: így jött létre az Európai Ügyészség is.
A Niinistö jelentés tizennégy fő megállapítása között megjelenik a „preparedness by design” fogalom is, ami a „privacy by design” mintájára (GDPR 25 cikkely) azt jelenthetné, hogy ezeket a biztonsági kérdéseket már a törvényhozás elindulásakor figyelembe kell venni, be kell építeni a szabályozásokba. Ugyanakkor kiemeli, hogy a „just-in-time” elvet, amelyet cégek használnak a globális ellátási láncaikban, ki kell egyensúlyozni azzal az elvárással, hogy ezek az ellátási láncok nagyobb méretű sokkokat kezelni tudjanak. A javaslatok szerint a „preparedness by design” fogalmat be kell építeni a közbeszerzéseket illető direktívába is.
Ami pedig a sokak által emlegetett Európai CIA-t illeti, a jelentés valóban sok „agency”-t, ügynökséget emleget, mint például az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget, az Európai Védelmi Ügynökséget, az Európai Űrügynökséget, vagy a francia Vignium Ügynökséget, a svéd pszichológiai védelmi ügynökséget. De nem ír egy európai CIA-ról.
A volt finn elnök jelentésében valóban javasolja az EU jelenleg is létező hírszerzési struktúráinak megerősítését, egy hírszerzési együttműködési „szolgálattá” való fejlesztését. Megjegyzem az Európai Bizottság szervezeti struktúrájában több „szolgálat” is létezik például az adatvédelmi tisztviselő, amit szervezeti szempontból szolgálatba sorolnak be. A hírszerzési együttműködési szolgálatot a jelentés szerint a tagállamokkal közösen kell kidolgozni úgy, hogy ez ne a tagállamok nemzeti hírszerző szervezeteit utánozza le. Az Unió nem veheti át a hírszerzési feladatok ellátását a tagállamoktól, akkor sem, ha véletlenül azok oda is szeretnék neki adni. Hiszen a jelenleg hatályos Európai Unióról szóló szerződés negyedik cikke szerint:
1) Az 5. cikkel összhangban minden olyan hatáskör, amelyet a Szerződések nem ruháztak az Unióra, a tagállamoknál marad.
(2) Az Unió tiszteletben tartja a tagállamoknak a Szerződések előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét. Így különösen a nemzeti biztonság az egyes tagállamok kizárólagos feladata marad.
(3) Az Unió és a tagállamok a lojális együttműködés elvének megfelelően kölcsönösen tiszteletben tartják és segítik egymást a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásában.
A tagállamok a Szerződésekből, illetve az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megteszik a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket.
A tagállamok segítik az Uniót feladatainak teljesítésében, és tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti az Unió célkitűzéseinek megvalósítását.
Az ötlet, hogy az EU-nak lehetne egy hírszerző szolgálata nem új, a 2004-es madridi terrorista támadás kapcsán is felmerült. A 2016-os brüsszeli terrortámadások után az akkori Bizottság elnöke, Juncker is nyilatkozott róla. Majd húsz évvel később, egy megváltozott geopolitikai helyzetben, érdemes lenne túllépni a filmek CIA és James Bond által keltett képén, és figyelembe venni, hogy a technológia fejlődése miatt, a kritikus infrastruktúrákat (mint az energia, víz, egészségügy, szállítás, kommunikáció) esetleg „egy gombnyomással kiiktató” lehetőségének korában ez egy olyan terület amin nemcsak az államok, hanem az EU is lépéskényszerben van.
