Nagyot kellene hajráznia a magyar kormánynak ősszel ahhoz, hogy ne bukja el a felfüggesztett uniós források egy részét, és megőrizze az esélyt a helyreállítási támogatások és kölcsönök lehívására. Az alkut ugyanazzal az Európai Bizottsággal kellene nyélbe ütnie, amelyikkel az európai választások előtt nem tudott dűlőre jutni.
Szűk egy hónappal az európai választási hét előtt mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy az Orbán-kormány az első Von der Leyen-bizottság aktív idejében nem lesz képes elérni a befagyasztott uniós források, nagyjából húszmilliárd euró felszabadítását. A legkülönösebb az, hogy jóllehet a magyar kormány enyhén szólva nem úszik mostanában a pénzben, még csak kudarcot valló kísérletről sem lehet beszélni. Idén ugyanis egy-két általános jellegű megbeszéléstől eltekintve semmilyen érdemi erőfeszítés nem történt sem Budapest, sem Brüsszel részéről a források blokkolását előidéző fennmaradó problémák megoldására.
Az EP-választások miatt mindenki kivár
Úgy tűnik, hogy a Karmelitában is készpénznek vették, hogy a bizottsági elnöki széket másodszor is megpályázó, emiatt az Európai Parlamentben jelen lévő hangadó politikai erők támogatására szoruló Ursula von der Leyennek a júniusi páneurópai szavazás előtt már nem áll érdekében semmilyen megállapodást kötni a magyar kormánnyal. Annál is inkább, mert a nemrég feloszlott képviselő-testület több állásfoglalásban is a bizottsági elnök emlékezetébe véste, hogy bármilyen, a tavaly decemberihez hasonló pénzcsapnyitást hadüzenetnek tekintene, és ennek a bizottság német elnöke inná meg a levét.
Az Orbán-kormány is elég világosan értésre adta, hogy ettől a bizottságtól már nem számít semmi jóra, inkább az európai választásokon általa remélt átrendeződéstől várja a számára kedvező fordulatot. Elég ugyanakkor egy pillantást vetni a határidőkre, hogy egyértelművé váljon: a politikai erőviszonyok alakulásától függetlenül az Orbán-kabinetnek még a régi, nem kizárhatóan december 1-jéig vagy még annál is tovább hivatalban maradó biztosi testülettel kellene megállapodnia a jogállamisági feltételességi eljárás lezárásáról és a kifizetések felújításáról, de lehet, hogy egy, a jelenlegihez képest egészen más politikai környezetben, amire a magyar miniszterelnök a számításait alapozza.
Ehhez kapcsolódóan: Sokat segített az EU, de az áttörés elmaradt – húsz év számokban
Orbán Viktor júliusban újra felbukkanhat az Európai Parlamentben
Jól értesült források szerint többéves szünet után az új Európai Parlament július 16-i alakuló ülésén – a soros elnökségi program bemutatójának apropóján – Orbán Viktor is Strasbourgban lesz. Ha az időpontot nem is, de a miniszterelnök parlamenti visszatérésének tényét kérdésünkre néhány napja Bóka János, az európai ügyekért felelős miniszter is megerősítette. Ebből arra lehet következtetni, hogy a magyar tanácsi elnökségre legalábbis a startvonalnál nem vár kirekesztés.
Ráadásul a magyar kormány az év második felében nem passzív szemlélője lesz a folyamatoknak: az EU-tanács soros elnöki tisztségének köszönhetően nehezen megkerülhető alakítója is. Egy változó intézményi környezetben alkalmasint felhasználhatja ezt a befolyását az uniós forrásokhoz való hozzáférés megkönnyítésére.
Ez a megközelítés azonban a szűk határidőkre tekintettel nem mentes a kockázatoktól. A kohéziós források egy részét blokkoló (három operatív program pénzügyi keretének 55 százalékáról, 6,3 milliárd euróról van szó) 2022. decemberi tanácsi végrehajtási döntés értelmében ugyanis forrásvesztéshez vezet, ha a helyzet két év elteltével sem változik, és Magyarországnak nem sikerül elérnie a vele szemben folyó jogállami fékeljárás leállítását.
Nem egyértelmű, mekkora lenne a forrásvesztés év végén
Nem tudható pontosan, mekkora forrásveszteség állna elő, ha kifutnánk a határidőből. Az egyik, az Európai Bizottság által jelenleg meghatározó álláspont szerint a teljes felfüggesztett keret, vagyis 6,3 milliárd euró menne a kukába, ami harmada-negyede a 2021 és 2027 között felzárkózásra rendelkezésre álló összegnek. Magyar kormányilletékesek ugyanakkor abból indulnak ki, hogy decemberben a zárolt pénzügyi keretnek csak az időarányos, 2022-re kiszignált része veszne kárba, valamivel több mint egymilliárd euró.
Bár a már kifizetett előlegekkel együtt több mint tízmilliárd eurónyi helyreállítási pénzt nem fenyeget közvetlenül ilyen veszély, közvetve azonban igen. A helyreállítási eszköz végrehajtásának, vagyis a koronavírus-alap elköltésének határideje jelenleg 2026 vége. Hacsak nem hosszabbítják meg ezt a tagállamok egyetértésével, Magyarországnak kevesebb mint két év állna rendelkezésére olyan beruházások végrehajtására, amelyekre más tagállamoknak kétszer annyi.
Ráadásul a helyreállítási támogatásokkal egy időben a kohéziós politikai forrásokat is fel kellene tudni használni, ami – tekintettel arra, hogy a közigazgatásban lényegében ugyanazok a személyek intézik mindkettőt – nehezen megoldható.
Ehhez kapcsolódóan: Búcsúzóul még egyszer beleszállt az Orbán-kormányba az Európai Parlament
Tavaly október óta helyben járás
Információink szerint a jogállamisági feltételességi eljárás ügyében tavaly október óta nem történt érdemi előrelépés, a két fél között azóta süketek párbeszéde zajlik. Ennek egyik utolsó akkordjaként Bóka János néhány hete arra kérte Johannes Hahn költségvetési biztost, hogy a testület adjon részletesebb áttekintést arról, hogy a vagyonkezelői modellben működő intézményekkel kapcsolatos összeférhetetlenségi kérdésben és a további nyitott kérdésekben melyek a fő kifogásai.
Jó okkal feltételezhető, hogy Bóka a magyar oldal reaktiválására szerette volna felhasználni a részletesebb érvrendszert, ami azonban értesülésünk szerint a bizottságon belüli egyetértés hiánya miatt a mai napig nem született meg, és a nyári szünet előtt valószínűleg már nem is fog.
A még nyitott kérdések száma máskülönben nem olyan nagy, mint a patthelyzet sugallja. A testületnél időről időre naprakésszé teszik a bizottság által támasztott feltételek teljesülését tükröző listát, amelyben az egyes sorok piros, sárga vagy zöld színnel vannak feltüntetve az ügyek állásától függően. Egyes, hivatalos forrásból nem megerősített becslések szerint a tizenkét, még nyitott kérdéskör nagyjából hetven százaléka van kipipálva, a fennmaradó időben tehát a maradék harminc százalékra kellene összpontosítani. (Hivatalosan a feltételességi eljárás lezárásához 21 úgynevezett szupermérföldkövet kellene a kormánynak teljesítenie, miközben a helyreállítási támogatásokhoz és kölcsönökhöz való hozzáféréshez plusz hatot, összesen tehát huszonhetet. Ebből az igazságszolgáltatás függetlenségét szolgáló reformok négyet tesznek ki, további kettő pedig az audit és az ellenőrzés.)
A vagyonnyilatkozatok nyilvánossága lehet a fő blokkoló tényező
A feltételek utolsó harminc százalékának megoldásához azonban – legalábbis Brüsszelben így látják – Budapesten hiányzik a politikai akarat. A nyitott kérdések zöme az éppen az uniós költségvetési pénzek visszaélésmentes felhasználása felett őrködő Integritás Hatóság (IH) hatásköreivel és – a magas szintű korrupcióval kapcsolatosan – a vagyonnyilatkozati rendszer módosításával áll összefüggésben. Továbbá is lezáratlan a közérdekű vagyonkezelő alapítványok összeférhetetlenségéről szóló dosszié, ahol az előrelépés hiánya most már komolyan veszélyezteti az ebben a modellben működő egyetemek diákjainak részvételét a következő Erasmus+ ösztöndíjprogramokban, és nem egy magyar kutató már ténylegesen elesett az európai konzorciumokban való részvételtől. Források szerint ebben az ügyben szeptember a legvégső határidő.
Ami az Integritás Hatóság hiányzó jogköreit illeti: a testület elnöke nemrég Brüsszelben nyilatkozva lapunknak részletesen is ismertette a problémákat, amelyek – szerinte – megakadályozzák, hogy az IH képes legyen hatékonyan megfelelni a feladatának. A bizottság részéről értesülésünk szerint konkrétan azt kifogásolják, hogy az IH-nak nem terjed ki a hatásköre a politikai vezetők (miniszterelnök, miniszterek és államtitkárok) vagyonnyilatkozatának ellenőrzésére. Nem tartják továbbá eléggé világosnak és egyértelműnek az IH hatásköreit kijelölő jogi szöveget, amely lehetővé tenné a hatóság számára a magas kockázati kategóriába tartozó tisztviselők vagyonnyilatkozatának ellenőrzését is. A bizottság egy olyan törvénytervezet benyújtását is elvárja a magyar hatóságoktól, amely a politikusokhoz hasonlóan előírja családtagjaik vagyonnyilatkozati kötelezettségét is.
A magyar kormány sokszor hangoztatott hivatalos álláspontja szerint ők már korábban minden feltételnek eleget tettek, az EU politikai okból nem szüntette meg az eljárást, nem adott szabad utat a pénzek lehívásához. Ha tényleg úgy gondolja a kormány, hogy megfelel az összes feltételnek, akkor első lépésként hivatalosan notifikálnia kellene az intézkedéseket értékelésre az Európai Bizottságnak. Ez azonban a mai napig nem történt meg, abba a kényelmes helyzetbe hozva Brüsszelt, hogy széttárhatja a kezeit, és azt mondhatja, hogy nem miatta áll a folyamat.
A csaták évtizede, avagy amit Orbán Viktortól tanult az EU
Gyévai Zoltán a Szabad Európa brüsszeli munkatársa. Több mint harminc éve újságíró, ebből 25 évet Brüsszelben dolgozott tudósítóként. Pályáját az Esti Hírlapnál kezdte, majd a Köztársaság című hetilap és a Magyar Hírlap külpolitikai rovatának tagja volt. Ez utóbbit és a Figyelőt az EU központjából tudósította éveken keresztül. A BruxInfo brüsszeli uniós hírportál alapítója és főszerkesztője. Másfél évtizeden át az InfoRádió Brüsszeli hét című műsorának állandó uniós szakértője.
Copyright (c) 2020. RFE/RL, Inc. Az újraközlést engedélyezte: Radio Free Europe/Radio Liberty, 1201 Connecticut Ave NW, Ste 400, Washington DC 20036.
