Gondolkodó ember számára a szavazás soha sem a tökéletes megtalálásáról, hanem a mérlegelés alapján kiválasztott legkisebb kockázatról (másképp megfogalmazva: legkisebb rosszról) szól. Az alábbiakban teszek néhány javaslatot azoknak, akik nem indulatból, hanem megfontolva szeretnék leadni szavazataikat. Ami egyébként felelős állampolgárként kötelességünk is.
Bevezető megjegyzésem az, hogy az EP szavazás valójában egy államilag finanszírozott közvéleménykutatás – közvetlen politikai következménye nincs. Közvetett annál több. Ez viszont azt is jelenti, hogy bárhogyan is szavazunk, az nem jár azzal, hogy a rendszer június 9-én azonnal megváltozik.
1. Fideszes barátaimnak (mert ilyenek is vannak) azt javaslom hogy amennyiben nem úgy gondolják, hogy Magyarországon minden tökéletes, adjanak egy jelzést pártjuknak, hogy ideje volna egy kis önkorrekcióra. Én ugyan nem hiszek ennek lehetőségében, de ne legyen igazam.
2. Az ellenzéki pártokról azt gondolom, hogy siralmas bizonyítványt állítottak ki magukról az utóbbi két évben. Képviselőik felvettek egy parlamenti mandátumot aminek semmi értelme sem volt, mert csak a rendszert legitimálták vele. Egyetlen üdítő kivétel itt Hadházy Ákos, aki megpróbálta használni is azt a lehetőséget amit a választóitól kapott. .
Eltekintek attól, hogy elemezzem azt, hogy milyen hibákat követtek el az egyes pártok. Mások erről már sokat írtak. Mindennél beszédesebb az a tény, hogy a választópolgárok nem kíváncsiak rájuk. Kivéve a szektahívőket, de ezzel csak a Gyurcsánypárt és a Mi Hazánk rendelkezik, utóbbi pedig esélyesen nem éri el az 5 százalékos küszöböt, és ha valamiért, akkor ezért mindenképp hála jár Péter Magyarnak. Van azonban még több másik szempont is, ami miatt azt gondolom, hogy az eddigi ellenzék egyik pártja sem érdemli meg azt, hogy támogatást kapjon. Elsősorban az, hogy ha akarnak valamit, akkor gyökeresen meg kellene újulniuk. Ezt pedig nem fogják megtenni, ha megint rájuk szavazunk.
Több dologban nem értek egyet Péter Magyar üzeneteivel. Kétségesnek tartom például, hogy ez a rendszer az ellenzéki erők összefogása nélkül leváltható – de erről majd akkor kell beszélni, amikor ennek itt az ideje és nem most. Kétségesnek tartom, hogy szerencsés ha valaki a fiatalkori Orbán Viktort akarja visszahozni – szerintem itt a problémák rendszerszintűek kezdettől fogva.
Mindetttől függetlenül azonban azt gondolom, hogy most Péter Magyar kell hogy esélyt kapjon. Eddigi politikai teljesítménye elképesztő, lényegi dolgokban szerintem még nem hibázott, és bármi is lesz a vége, az eredmény az lesz, hogy a töketlen, inkompetens és alkalmatlan ellenzék most kikopik a rostán. Megy a lecsóba.
Lehet, hogy nem Magyar Péter lesz az, akinek sikerülni fog felépíteni a rendszerváltó ellenzéki pártot. Eddig azonban ő jutott el a legközelebb ehhez. Abból pedig, hogy ország-világ láthatja most, hogy egy hónap alatt minimum másfél millió szavazót tudott valaki összeszedni azzal, hogy felszántotta a magyar vidéket, van egy fontos tanulság azoknak, akik a főszereplő vélt vagy valós hibái miatt fanyalognak: mert ezek szerint akkor ha jön egy nála csak kicsit tehetségesebb, akkor az egy hónap alatt megszervezhető ellenzéki szavazók száma még nagyobb lesz. Másképp megfogalmazva: Gyurcsány neje, Schmidt Mária fia, a „megújult szocialista párt” és a Fidesz egyéb szatellitszervezetei erre biztos nem lesznek képes soha – a Momentumról udvariasságból csak annyit írok, hogy eddigi teljesítményükkel ők sem.
A jövő természetesen kétesélyes. Június 9. után tömegesen fognak jelentkezni elkötelezett ellenzéki aktivisták Magyar Péter pártjába. Nem tudjuk, mennyire és hogyan tudják majd maguk is formálni azt a képződményt, ami most még egyfajta fekete ló. Magyar Péter sok nagy dolgot tett meg, amit más korábban az ellenzéki oldalon nem. Például érzéki élménnyé tette az ellenzéki politizálást, és ezzel politikai értelemben hazátlan tömegeknek teremtett új otthont. Ezt a teljesítményét el kell ismerni, és ezért én neki fogom adni szavazatomat.
Kézfogás Szentendrén Magyar Péter beszédekor.
Forrás: Újnépszabadság
