Sokat volt szó az utóbbi időben Bayer Zsolt nagyapjáról szóló élethazugságairól. Az ügy megértését nem biztos, hogy közelebb hozza az olvasóknak a nagypapa fotója, amely a HM Központi Irattár személyi okmánygyűjtőjében található. Nem az a kérdés ugyanis, hogy külsőre mennyire hasonlatos a két ember, hanem az, hogy az unoka lelkileg mennyire vállal közösséget nyilas ávéhás besúgó nagyapjával. A kép azonban arra talán mégiscsak alkalmas, hogy egy elvontnak tűnő történetet mélyen személyessé tegyen. Erre pedig igencsak nagy szükség van. Mint azóta is megtudhattuk, Bayer töretlenül folytatja azóta is az apák és fiúkozást. Rólam pedig, aki csak annyit kért tőle, hogy ne hazudozzon össze-vissza és hagyja abba a nyilas publicistákra jellemző, másokat nem csak véleményükért kritizáló, hanem emberi méltóságukban is súlyosan gyalázó, sőt az érintettek emberi mivoltát megsemmisítő stílusát, ezt nyilatkozta: „Nos, aki ilyesmiket képes mondani, az nem egyszerűen egy aljas, mocskos, gátlástalan gazember. Mert az ilyen állítások megtételének ez csak szükséges, de nem elégséges feltétele. Aki ilyesmiket képes mondani, annak súlyos betegnek is kell lennie.”
Szerintem nézegesse egy kicsit ezt a fényképet, hátha elindít benne valamit. Bár nagy reményeket nem fűzök hozzá.
Forrás: Újnépszabadság
