(Forrás: Pintér Dezső, Facebook) Augusztus 24. Ukrajna nemzeti ünnepe, a függetlenség napja 1991 óta.
Nézzünk csupán egyetlen városát. Légvonalban Varsótól 402 kilométer, Budapesttől 435 kilométer, Minszktől 450 kilométer, Bécstől 458 kilométer. Moszkvától 1122 kilométer. Régi épületeit, utcáit az Unesco világörökségnek nyilvánította. Három éve 717 ezer lakosa volt, azt nem tudni, hogy ma mennyi.
Lviv (a lengyeleknél Lwów, latinul Leopolis, az oroszoknál Lvov, középkori magyar nevén Ilyvó, a németeknek, zsidóknak Lemberg, esetleg Löwenberg ) hosszú évszázadok óta kulturális és kereskedelmi központ. Nevét a városalapító Danilo halicsi fejedelem fiáról, Lev hercegről kapta 1250 körül. Halics – latinul Galici- uralkodói székhely volt a Dnyeszter folyónál.
Idővel Lviv lett a sok nyelven beszélő, sokféle vallást követő központ és mindenféle birtoklói szándék célpontja. Uralta – és elsőként naggyá tette – Lengyelország, az Osztrák-Magyar Monarchia. Tulajdonolta a Szovjetunió, földjét taposta a náci Németország. Szinte a városalapítástól ott élő zsidó népessége koncentrációs táborokban, a szovjeteknek ellenálló lakosság a temetőben vagy a gulágon végezte, a lengyel pedig, ha túlélte, „a lengyel-ukrán lakosságcsere” részeként Wrocław lengyel városba került.
Amióta Oroszország 2022. február 24-én háborút indított Ukrajna ellen, Lviv városát, történelmi központját, lakóépületeit, infrastruktúráját is rakétákkal, drónokkal halálos támadások érik.
Lviv világhíres szülötte Stanisław Lem lengyel sci-fi író, nyolcvanöt esztendős korában Krakkóban halt meg 2006-ban. Két mondatát idézem. „Ami az egyes kormányok hivatali idején és politikusai becsvágyán kívül esik, az lényegtelen, akárcsak az, ami a még aktív nemzedék biológiai szemhatárán túl van.” A másik: „A kannibálok jobb szeretik azokat, akiknek nincs gerincük.” Lviv, Ukrajna jövőbeli sorsa nem ismeretes.
