A híres „sztálini hetek” – a hét igencsak hasonló régebbi moszkvai felhőkarcoló, ”a hét nővér” – egyike a híres Ukrajna szálló (Gosztyínyica Ukraína). A hatalmas beléptető előtér (vesztyibúl) mennyezetén az örök (…!) szovjet-ukrán barátságot és testvériséget megörökítő freskó látható.
A freskón a szovjetukrán képi közhelyek: kenyér és só (a barátság jelképe), búzakéve, bandura (ukrán balalajka), Fekete-tengeri (… és krími) izompacsirta fürdőzők, artyeki pionyérok (DonDun, te lemaradtál), acélöklű kohászok, ukrán (és szovjet) lobogó a felhők között stb. stb.
Zelenszkij szóvivője követelte a freskó azonnali eltávolítását vagy átdolgozását eszerint: középen – Szentháromságként – uralogjon Hmelnyickij-Bandera-Zelenszkij nagyméretű glóriás portréja; fölöttük Szent Vologyimir keresztelő (ukrán!) fejedelem emelkedjék ki a Kijevi (Kijivi, nem moszkovita) Ruszból; alant vidám zaporozsjei kozákok írjanak obszcén levelet a moszkovita Rettegett Vlagyimir cár-szultánnak; körülöttük (ukrán) kalasnyikov-rohamszuronyra tűzve vigyorogjon halogén-töklámpaként 12 ezer Wagner-fej; az istenadta ukrán nép fokhagymás szalonnával, percovkával meg (ukrán) borsccsal múlassa idejét, policájnak öltözve, a német EU-s harckocsizók és szelidített Leopárdjaik mellett; a halicsi /galíciai/ Abram Mojszejevics pedig Abrams-tankon kergesse haza, Anatevka felé, a polyák (nem ukrán!) pogromlovagokat etc. etc. – ó, be szép is lenne… mármint az új freskó…
Addig is, emlékeztetőnek itt alant a többi hat sztálini magasépület (köztük a Külügyminisztérium, a Lomonoszov Egyetem + a Krásznije Vorotá – van ilyen metró is, a Leningrád szálló, a Kudrinszkaja-tér, a Kotyelnyicseszkaja rakpart) is szabadon (?) látogatható…
És két „idegenbe szakadt” nővérke (szovjet kivitelezéssel):
