Ukrán források megerősítették, hogy Ukrajna továbbra is támadja azokat az infrastruktúrákat, amelyeket Oroszország az ellene folytatott háborújának ellátásához használ. Különösen fontosak a Krím-félszigeten június 9-én éjszaka történtek.
Ukrajna dróncsapást mért a Syvash-lagúnán átívelő Chonhar-hídra, amely a Krím-félszigetet Ukrajna többi részével köti össze.
A támadás arra kényszerítette az orosz hatóságokat, hogy felfüggesszék a forgalmat a Krím-félszigetről Ukrajna többi részébe. A híd kulcsfontosságú logisztikai útvonal (volt) Oroszország számára a csapatai ellátásához. (Vannak alternatív útvonalak, ezek Armjanszkon és Perekopon keresztül vezetnek; az ilyen útvonalak azonban jelentősen megnövelik a katonai műveletek logisztikai támogatásához szükséges időt és távolságot.)
Nem tudni, hogy Ukrajna azért támadta-e meg a hidat, mert Oroszország dél felől támadást tervezett.
Bár túlzás lenne azt állítani, hogy a Krím most már el van szigetelve, tény, hogy Ukrajna jelenleg tudatosan és egyre intenzívebben próbálja megbénítani a Krím orosz ellátását drónokkal, rakétákkal és egyéb csapásokkal. És nem is elsősorban magát a Krímet támadja, hanem az odavezető utánpótlási útvonalakat: a Csongar (Chonhar) környéki hidakat, a Herszon és Zaporizzsja felől vezető szárazföldi korridort, az R-280-as („Novorosszija”) katonai főutat, vasúti összeköttetéseket, üzemanyagraktárakat,
kikötőket, valamint időnként a Kercsi hidat is.
Nyugati és ukrán források szerint az utóbbi hetekben jelentősen visszaesett az orosz katonai forgalom a fő utánpótlási útvonalakon. Az ukrán drónerők parancsnoka azt állítja, hogy egyes útvonalakon akár 71 százalékkal csökkent a katonai szállítás volumene. Ezt független elemzők is komoly logisztikai problémának tekintik, bár a pontos százalékot nehéz ellenőrizni – írja a Guardian.
Vannak-e már látható következmények a Krímben? Úgy tűnik, igen. Az elmúlt napokban több forrás – pldául a Reuters – is beszámolt üzemanyaghiányról, benzinadagolásról (-korlátozásról), egyes vasúti menetrendek korlátozásáról, valamint arról, hogy az oroszok kénytelenek kerülő útvonalakat használni.
Mindez feőleg, de nem csak stratégiailag fontos. A Krím Oroszország számára nemcsak politikai szimbólum, hanem hatalmas katonai bázis is. Innen látják el a déli front jelentős részét, és innen működik a fekete-tengeri katonai infrastruktúra nagy része. Ha az utánpótlás akadozik, akkor kevesebb üzemanyag jut a harcjárműveknek, nehezebb lőszert szállítani, lassul a csapatmozgás, romlik a hadműveletek rugalmassága. Ez máris tapasztalható, és más hadszíntereken is.
Hálózatelméleti szemmel nézve, Ukrajna nem a „csomópontokat” támadja elsősorban, hanem a kapcsolatokat. A Krím értékét Oroszország számára nem maga a földdarab adja, hanem az, hogy össze van kötve az orosz katonai és gazdasági hálózattal. Ha a kapcsolatok gyengülnek, a csomópont stratégiai értéke is csökken. Ez szinte tankönyvi példája annak, hogyan lehet egy hálózatot nem a központ, hanem az összeköttetések gyengítésével megbénítani. Ugyanakkor a Krím nem csupán katonai, hanem egyszerre gazdasági, társadalmi, közlekedési, politikai és szimbolikus csomópont is. Ha a kapcsolatai gyengülnek, annak hatása nem marad meg a katonai szférában.
Gazdasági hatások: a Krím ellátása drágábbá válik, az üzemanyag szállítása költségesebb, a kereskedelmi forgalom lelassul, a turizmus visszaesik, a biztosítási és logisztikai költségek nőnek, több katonai erőforrást kell a védelemre fordítani. Ez nem feltétlenül okoz azonnali összeomlást, de folyamatos terhet jelent az orosz költségvetésnek.
Társadalmi hatások: ha az emberek azt érzik, hogy nehezebb utazni, hogy bizonytalan az ellátás, ha gyakoriak a légiriadók, akkor sérül a biztonságérzet, romlik a lakosság hangulata és gyengül a helyi gazdasági aktivitás. A modern háborúkban a morál és a bizalom önmagában is stratégiai erőforrás. A mérleg ilyen szempontból egy ideje kezd Ukrajna javára billenni!
A legközvetlennebbek pedig természetesen mégis a katonai hatások. Ha egy hadseregnek ugyanannyi üzemanyagot vagy lőszert háromszor akkora erőfeszítéssel kell eljuttatnia a frontra, akkor a hadműveleti rugalmassága csökken.
Van azonban egyéb is, amit jelképes hatásnak nevezhetnénk. A Krím különleges helyet foglal el az orosz politikában. Sok orosz számára a Krím nem egyszerű terület, hanem nemzeti presztízskérdés. Ha azt a benyomást kelti a helyzet, hogy a félsziget egyre kevésbé biztonságos vagy egyre nehezebben tartható fenn, az politikai következményekkel is járhat…
Ugyanakkor érdemes óvatosnak lenni. Oroszország még mindig egy nagyon nagy ország, jelentős erőforrásokkal. A Krím logisztikai nehézségei önmagukban nem döntik el a háborút. Inkább úgy tekinthetünk rájuk, mint egy sok tényezőből álló rendszer egyik fontos gyengülési folyamatára.
Ezzel együtt a háború megterheli Oroszországot, az országban egyre több a baj.
