a Tisza felemelkedéséről, a kormányváltás esélyeiről, Orbán Viktor világ körüli útjáról
Orbán Viktor nem tud kilépni önmaga árnyékából, a folyamatosan növekvő Tisza Párt jelentette kihívásra újabb ellenségek keresésével, a civilek és a sajtó vegzálásával reagált, „békemissziójával” pedig zavart és felháborodást keltett szövetségeseink között, pedig az uniós elnökség a közeledés és a karanténból való kitörés reményét ígérte – többek között erről beszél Bod Péter Ákos közgazdász–akadémikus lapunknak adott interjújában. A professzor szerint a júniusi választás legnagyobb eredménye, hogy visszaállt a tényleges többpártrendszer, nem tudni azonban, mire számíthatunk 2026-ban, mert a Fidesz bármikor belenyúlhat a választási törvénybe.
– A Tisza Párt uniós voksoláson elért sikere óta hatalmas az eufória a kormánykritikus szavazók között, egyre többen elhiszik, hogy a következő választáson le lehet váltani a jelenlegi kormányt. A gazdaság helyreállítása azonban lassú folyamat. Ön hogyan látja?
– A kérdést úgy is megfogalmazhatjuk, hogy meg lehet-e fordítani a negatív gazdasági folyamatokat. Elvileg igen, sőt ilyen példákat a szomszédban is láttunk. Szlovákiában annak idején Meciar populista kormányát váltotta fel Mikulás Dzurinda vezetésével egy profi kereszténydemokrata csapat, amely viszonylag hamar növekedési pályára tette az országot. Romániában pedig a sűrű miniszterelnök-váltások miatt csökkent a pártpolitika jelentősége, a gazdasági verseny egyre szabadabb lett. Azt is mondhatnám, egyfajta gazdaságpolitika az is, ha a politika nem nagyon szól bele a gazdasági folyamatokba, és az üzletembereknek nem a miniszterelnök mániáihoz kell igazodniuk, hanem a piaci trendekhez, a törvényes keretek betartásával.
Szóval van esély. A konkrét esetben azonban sok bennem a kétség. Érdeklődve és várakozásokkal figyeltem a Tisza Párt megjelenését a politikai színtéren. Egyelőre csak arról van szó, hogy „Brüsszelben”, konkrétan az Európai Parlamentben tekintélyes helyet foglalt el a Tisza új pártként, jó társaságban. Már persze a szerény magyar részarányhoz mérve. Mert látni kell: Magyarország gazdasági teljesítménye, a GDP mutatóján mérve, csupán 1,2 százaléka az Európai Unió teljesítményének, lakosságszámunk mintegy 2 százaléka az unió népességének, az európai parlamenti szavazati arányunk pedig 3 százaléknak felel meg. Ezek az adatok jelzik hazánk súlyát. Vagyis a Tisza Brüsszelt ugyan „elfoglalta”, de amire a kérdés irányult, az inkább az itthoni kormányváltás, majd a sikeres irányváltás esélye.
Csakhogy június 9. még nem erről szólt. Ezért valóban rövid időn belül kormányzóképességet és meggyőző kormányzati programot kell felmutatnia az új erőnek. Amiket eddig hallottunk Magyar Pétertől gazdasági ügyekben, azok között vannak magától értetődő és támogatandó elemek, így a családi pótlék emelése, a fogyasztás túlzott adóztatásának exponálása, a kormányzati korrupció és pocséklás elleni kiállás. Ezek azonban csupán programelemek, látni kell majd az egészet. Nagy kérdés, hogy a jelenlegi népszerű mozgalomból hogyan lesz majd professzionális párt, tudva azt, hogy az ilyen gyakorlatias munka varázstalanodáshoz vezethet. A következő időkben már nem elég a fiatalos mozgalom.
A pártszervezés viszont egyebek mellett papírmunkával, szervezési problémák megoldásával, praktikus teendőkkel jár. Bár a párt szónak minálunk rossz az aurája, attól még a szervezetépítést el kell végezni az előrejutáshoz. Ehhez csak sok sikert kívánhatunk az új szervezetnek.
– Mi a júniusi választások legnagyobb eredménye?
– Június 9-ét követően a hazai politika meglepetésszerűen visszaalakult tényleges többpártrendszerré, és ezzel újraéledt a remény, hogy valamilyen pártnak vagy pártformációnak sikerül kormányt váltania 2026-ban. Addig valóban választ kell adni a kiinduló kérdésre: miként lehet jó pályára tenni a gazdaságot. A közgazdász szakmában erről alapos viták zajlottak, lényegi konszenzusra jutva. Sajnos az említett sikeres példákkal szemben a magyar gazdaság és társadalom nagy problémáira nincs azonnali, egyszerű megoldás. Az oktatási, egészségügyi rendszerünk átalakítása, az anyagi és szellemi infrastruktúra versenyképessé tétele módszeres munkát, mély szerkezeti változtatásokat igényel. Más ez, mint volt a „tátrai tigris” modellje, amikor a szlovák adórendszeren változtattak, növelték a tőkevonzó képességet, és tényleg felgyorsult a gazdaság. Nekünk itt, a XXI. század elején nem annyira a tőke vagy a technológia hiányzik a gazdasági fejlődéshez, sokkal inkább a humán tőke, valamint az innováció, a verseny ethosza. Ezekben sokasodtak a lemaradásaink az elmúlt másfél évtizedben. Közben az élet vadonatúj feladatokat ró ki miránk is.
Az emberi tőke gyarapítása pedig időigényes. A faültetéshez lehetne hasonlítani: a most elültetett fa sok évvel később fordul termőre.
– Ön többekkel együtt tudásával segítette a korábbi miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter mozgalmát. Szakértőként vállalna szerepet a Tisza Párt gazdasági programjának kialakításában, esetleg keresték már a kapcsolatot önnel?
– Két éve nagyon más volt a helyzet. Akkor ugyanis Márki-Zay Péter az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjeként koalíciós kormány vezetésére készült. Kormányzásra vállalkozni tisztességes országban program nélkül nem lehet. Amikor a V21 csoport képviseletében, másokkal együtt felkérést kaptam a kormányprogram-készítésben való részvételre, készséggel mondtam igent. Most viszont a Tisza Párt szervezete és karaktere még alakulóban van, és máskülönben is idő előtti a kormányprogram kidolgozása. Egyébként pedig azt gondolom, hogy Magyar Péter korosztályában, a harmincasok és ötvenesek között bőven kell lenniük jó szakértőknek. Aztán persze előállhat később olyan koalíciós kényszerhelyzet, amelyben a V21-et alkotó „kormányviseltek” tudnak segíteni az érintetteknek. De az ma még távoli ügy.
– Miként látja a Tisza Párt esélyeit a választás, illetve a legújabb közvélemény-kutatások eredményének ismeretében? Lehet valós és esélyes kihívója a jelenlegi kormánynak?
– Szinte már beletörődtünk abba, hogy a kormánypártok, ha úgy akarják, a legutolsó pillanatban is változtatnak a választási törvényeken. Ennél a kormánynál nincs becsülete a fair játékszabályoknak. Így a kérdésre már csak azért sincs válaszom, mert nem tudható, hogy a pártok milyen választási szabályokkal indulhatnak neki 2026-nak.
Továbbá eddig a Tisza felemelkedéséről beszélgettünk, de világos, hogy balközép pártoknál és a Momentumnál is változások lesznek.
Bár júniusban rosszul szerepeltek, de élnek a magyar társadalomban olyan fontos értékek, léteznek olyan rétegek, amelyeknek politikai képviseletre van szükségük. Érdeklődve várom a fejleményeket.
Sok az ismeretlen a kormányoldalon is. A júliusban elindult magyar uniós elnökség nagyszerű lehetőséget nyújtott volna a belföldi konszolidációra és az európai szövetségesekkel való kapcsolatok normalizálására. Magam ezt reméltem, ezt javasoltam, ha valaki kérdezte. Elvégre olyan témák találhatók a soros elnökség uniós programján, amelyek kint is, itthon is relevánsak. A prioritások listáját a versenyképesség nyitja, a demográfia zárja. Nosza, lássunk hatékony, érdemi elnökségi munkát Budapesten! A belső és külső konszolidáció reménye azonban elszállt az első napokban. Orbán Viktor békemisszióra hivatkozva felhatalmazás nélkül bejárta a világot, zavart és felháborodást keltve a szövetségeseink között.
Eközben itthon zárulni látszik a feltörekvő Tisza és a kormánypártok támogatottsága közötti olló, olyan időszakban, amikor a kormány már kifogyott a gazdasági eszközökből, hogy hangulatjavító intézkedésekkel nyerjen vissza népszerűséget. Lehetne ilyenkor eszköz a társadalmi béke, a belső konszolidáció, ám ehelyett, politikai reflexből, megint ellenséget keres. Itt a friss példa: a Szuverenitásvédelmi Hivatal fellépése két civil szervezet ellen, a sajtó vegzálása. Olyasmi lehet a hatalomban ülők fejében, hogy ha már a kormány nem képes érdemi anyagi eredményt felmutatni, sőt az állam működési zavarai mind inkább érződnek, nosza, jöjjön még több propaganda, amely megint azt sulykolja, hogy ez – és csak ez – a kormány képes megvédeni a magyarokat a külső bajoktól, belső zavarkeltőktől. De a társadalomnak, és benne a kormánypárti magnak, nem a zavarkeltő civilekkel van baja, hanem az orvosi ellátással, a nem szűnő drágulással, a közszolgáltatásokkal, sőt mindinkább a fentiek dölyfével és mohóságával. Lesz-e ezekről mondanivalója a kormányfőnek, ha már – kétszer megkerülve a Földet – hazatér?
– Mit vár ebben a helyzetben az ellenzéki pártoktól, mozgalmaktól?
– Ne hagyják, hogy a kormány kibújhasson az állami működés zavarai miatti felelőssége alól. Szálljanak szembe az önkormányzatiság visszaszorításával, a civilek vegzálásával, a lelkileg, sőt anyagilag káros háborús narratíva terjesztésével. Szembesítsék a hatalmon levőket az évek óta tartó gazdasági sodródással.
– Mit gondol arról a konteóról, hogy Magyar Péter a Fidesz B terve?
– Nem hiszek ebben. A történelemben mindig vannak váratlan fordulatok. A júniusi választáson 1,3 millió ember helyezte bizalmát a Tisza Pártba, ez nagy felelősséget ró a vezetőire. Bármi volt is a szándék az indulásnál, az immár történelem. A rendkívüli gyors felfutásba nem akarok hátsó szándékokat és mozgatókat beleképzelni: egyszerűen új minőség jött létre sajátos társadalmi tényezők összetalálkozásából. Innentől a fő kérdés, hogy sikerül-e valódi profi, de fiatalos pártot felépíteni. Meglátjuk hamarosan, hogy a folyamat során elkerülhető-e a varázstalanodás, és hogy megmarad-e a támogatók lelkesedése. Egyelőre úgy tűnik, az utóbbival nem lesz gond.
– Elárulja, hogy ön kire szavazott az uniós választáson?
– A kevesek közé tartozom, akik komolyan vették, hogy európai parlamenti képviselőt választunk. Olyat, aki a Néppártban, vagy a szocdemeknél, vagy pedig a Macron-féle centrum-csoportban képes hatékonyan dolgozni. Abban biztos voltam, hogy lesznek magyar EP-képviselők az első két EP tömörülésben, de szükségesnek tartottam a jelenlétet az utóbbiban is, ezért is szavaztam a Momentumra. Megjegyzem, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt vezetői nem érzékelték, hogy a Tisza Párt fellépésével megváltozott a helyzet, és most nincs rájuk szükség a komoly politikában. Mert amikor kilátástalan a helyzet, a szellemes protest helyénvaló válasz, hiszen már csak kínjában is nevetni akar az eszköztelen polgár. Most azonban lett valós alternatíva. Így viszont a kutya párti szavazatok odavesztek, értékes voksokat vonva el másoktól.
– Kedvezőbb gazdasági háttérrel a kormány akár belpolitikai konszolidációt is hirdethetett volna, de Szuverenitásvédelmi Hivatal legutóbbi fellépése, illetve a bejelentett adóemelések nem ebbe az irányba mutatnak.
– Sajnos mindez arra utal, hogy Orbán Viktor ismét a régi receptet vette elő. Pedig valaki elmondhatná neki, hogy éppen a vacak államháztartás, a túlzott deficit miatt lenne hasznos a konszolidáció; az például, hogy a nemzet másik, és láthatóan nagyobb felét is emberszámba veszik. De nem ez történik. Az akkugyártási világhatalmi víziókat illetően sem hallgat az óvó hangokra. Inkább azokra, akik felmondják neki, hogy jó az irány, csak még jobban kell nyomni a gázt. Az ázsiai tőkével való újraiparosításnak, amely most leginkább Nagy Márton nemzetgazdasági miniszterhez köthető, nincs hosszú kifutása. Lehet, hogy rövid sem. Gazdasági viszonyainkon sokat ront a gyakori agresszív állami beavatkozás, az ázsiai államkapitalista modell másolgatása. Az uniós kapcsolatok tudatos további élezése pedig csak ront a befagyasztott EU-pénzek megszerzésében, holott azok most már tényleg nagyon hiányoznak a magyar gazdaságból.
Jó hangulatú, profi elnökség sokat lendíthetett volna a helyzeten, ezzel szemben már ott tartunk, hogy „nem találtak” időpontot arra, hogy Orbán Viktor előadja az uniós elnökség programját, és a szokásokkal ellentétben nem látogat Budapestre az Európai Bizottság sem. A romló belső-külső politikai helyzetet többletkockázatnak érzik a nemzetközi hitelminősítők és befektetők, meg persze a hazai üzletemberek is. Eddig a hitelminősítők nem különösebben aggódtak az EU-forrásokhoz való hozzáférésünk dolgában, mondván, hogy az unióval folytatott viták hamarosan rendeződnek. A tényeket látva azonban revideálhatják az értékelésüket.
– Arra céloz, hogy uniós pénzek hiányában egyre nehezebb a magyar gazdasági finanszírozása?
– Mindig félelmeim vannak, amikor arról szólnak a hírek, hogy a miniszterelnök vagy a külgazdasági miniszter valahová keletre utazik nagy üzleti tervekkel. Az onnan hozható hitelek ugyanis nagyon drágák. Vagyis a válaszom az, hogy finanszírozható a magyar állam, de drágán. Az árat pedig a következő generációnak kell majd kifizetnie.
És sajnos a keletre indított karaván, ha lassan is, de halad. Onnan, ahova eljutott, nehéz lesz visszajönnünk, ha pedig még két évig megy tovább, még sokkalta nehezebb.
A magyar állam finanszírozása már ma is súlyos probléma, noha a politikai vezetés ezt nem vallja be fennhangon. Nálunk a nemzeti összterméknek négy-öt százaléka megy évente az államadósság kamataira; ez sokkal nagyobb arány, mint bármely visegrádi országban. Most, négy héttel a kettős választás után, a kormány jelentős mértékű költségvetési megszorításról döntött. Megkésve, hiszen tavasztól tudható volt: a bizottság idén elindítja a túlzottdeficit-eljárást. Nemcsak minket érint, mert van még néhány ország, ahol a hiány mértéke átlépi a közösen elfogadott hiányplafont.
De azért nem lennék meglepve, ha a Magyarországot is érintő eljárást a kormánypropaganda majd megpróbálná úgy beállítani, hogy „Brüsszel” a különutas külpolitikája miatt bünteti az országot.
Mindenesetre a kormány júliustól jelentős megszorításokat tesz közzé a közlönyökben, főként bújtatott lakossági tehernövelés formájában, kisebb részt az állami kiadások visszafogásával.
– Milyen hatásai lehetnek ezeknek az adóemeléseknek?
– Az ilyen kiigazítási csomag, ezt már bőven megtapasztalta a magyar ember, kis időn belül eljut a bolti árakba és a szolgáltatási tarifákba. A következő hónapokban minden bizonnyal újra emelkedni fog az inflációs ütem az indirekt adók hatására. Az állami kiadások megkurtítása pedig visszafogja a gazdasági növekedést. Bizony, sodródás ez, amelynek látványos megnyilvánulása, hogy hazánk mind több teljesítménylistán marad le a kelet-közép-európai országok között.
Egyébként a térség gazdasága egészen jól teljesít e nehéz években. Például a korábban Ázsiába kitelepített nyugati-európai gyártások egy része a romló gazdaságosság, a politikai feszültségek növekedése vagy egyszerűen a hosszú ellátási láncokban mutatkozó problémák miatt visszatelepül Európába, és gyakran ide, a keleti peremre. Megugranak a hadiipari beruházások is, az ismert szomorú okok miatt. De ne legyünk meglepve, ha a komoly tételeket a megbízható szövetségesek kapják. A védelmi ipar felfutása kedvező lehet Lengyelországnak, Romániának, a baltiaknak. Kérdéses azonban, hogy a magyar cégek a nagyobb értékű, érzékeny projektekbe bekerülnek-e, vagy csak második körös beszállítóként kapnak összeszerelő munkákat. Ezek még mozgó ügyek. Egészében elmondható, hogy Magyarország üzleti, pénzügyi, szövetségesi megítélésén tovább ront, ha úgy folytatódik az uniós elnökségi fél év, ahogyan az első két hétben indult.
– Valóban olyan hatalmas siker a Patrióták Európáért képviselőcsoport összegründolása, ahogy azt Orbán állítja?
– A 27 tagország politikai sokszínűsége megmaradt az EP-választás után, némileg nagyobbra nőtt a szélsőbal, valamint a szélsőjobb pártok EP-részaránya. Ám ezeknek a koalícióalkotó képessége értelemszerűen elmarad a politikai középhez sorolható pártokétól. Amikor fontos ügyekről vagy befolyásos állások elosztásáról van szó, a jobbközép és a balközép pártok az Európai Parlamentben, vagy az ilyen hátterű miniszterelnökök és elnökök az Európai Tanácsban képesek megegyezni. Részben azért, mert továbbra is ők vannak többségben, másrészt pedig azért, mert a centrum erőinek egymás felé, jobbra és balra is, vannak vegyértékeik. Ezért is sajnálom, hogy a Momentum kiesésével az Emmanuel Macron által fémjelzett pártcsaládba nem jutott be magyar EP-képviselő. Viszont óriási súlyt nyert a Tisza Párt azzal, hogy a legerősebb pártcsoportnak, a Néppártnak a frakciójába hét képviselője bekerült. A baloldali szövetségnek csupán két képviselője lett, ám maga a szocialista–szocdem-frakció erős, befolyásos az EP-ben. Mindezek figyelembevételével érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyit ér kilenc képviselő a centrumban, és mennyit tizenkettő a szélen. Az utóbbival lehet gondot okozni, ágat dugdosni a küllők közé, a járművet megállítani azonban nem. A középen elhelyezkedő mandátumok jobban hasznosulhatnak az európai döntéshozatalban, így hazánk javára is, még ha számukat tekintve kevesebben is vannak.
– Mit gondol a Trump elleni merényletről? Mi volt az első reakciója?
– Az utóbbi években szinte elszoktunk attól, hogy ilyen dolgok megesnek a „civilizált világban”, ahogy korábban hívtuk a demokratikus országokat, erre nemrég a szomszédságunkban lőttek meg miniszterelnököt. Ami pedig az Egyesült Államokban történik, az ráadásul kihathat az egész világra. Eddig is volt okunk aggódni az Amerikában zajló folyamatok miatt, érzékelve a meghökkentő társadalmi árkokat, a józan mérlegelést kizáró zsigeri indulatokat; most még inkább tartok attól, hogy demagóg politikusok ott is, máshol is, eszközként használják az ilyen eseteket, növelve a feszültséget.
A felelőtlen médiumok pedig még rá is erősítenek a félelmekre, holott a harag és a félelem rossz tanácsadó. Az is elgondolkoztatja a magamfajta elemzőt, amikor a szakmájának racionalitásával felvázolja a trendeket, keresi az értelmes korrekció lehetőségét, hogy a valóság mennyire érzékeny véletlenszerű eseményekre, váratlan fordulatokra.
De ennek ellenére, sőt éppen ezért annyira szükséges a világ eseményeinek megfontolt elemzése, a tudatos hazugságok és a manipulálás lehetőség szerinti kiszűrése. Fontos a józan hang – ezt itt lapjuk olvasójaként elismerően mondhatom.
Forrás: A Magyar Hang VII. évfolyama 30. számának (2024. július 26 – augusztus 1.) nyomtatott változata.
