A politikusok szeretnek nagyot mondani. Az olyasfajta szélsőjobboldali himpellérek, mint Putyin, Trump vagy Orbán, különösképpen szeretnek.
A XX. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió megszűnése volt – állítja Putyin. Nekem a második világháború a maga 50–70 millió halottjával és rettenetes rombolásával nagyobb tragédiának tűnik. Mivel egyik legnagyobb elszenvedője épp Oroszország volt, 20-30 milliós emberveszteséggel és több ezer lebombázott településsel, a diktátor állítása saját népét is sérti. Azért nyugi, az orosz nép nem sértődős, és szereti diktátorait. Ez volt az USA történetének legnagyobb, de talán az egész világ történetének legnagyobb politikai mozgalma – mondja a frissen megválasztott amerikai elnök az őt hatalomba emelő republikánus kampányról. Nekem valahogy, ami az USA-t illeti, Lincoln és a XIX. századi abolicionizmus fontosabbnak („nagyobbnak”) tűnik. Ami pedig az emberiséget illeti, minden nagyobb ország találhat hasonló, önmaga számára nagyon fontos mozgalmat. Hirtelen csak az általános választójogért vagy a női emancipációért vívott jut eszembe, avagy az 1848-as európai forradalmi hullám. Miniszterelnökünk az ország története legnagyobb diplomáciai eseményének nevezi a mostanit. Nem vitatva e találkozó fontosságát, a „helsinki folyamat” részeként 1985-ben megtartott budapesti találkozó, ahol minden európai ország, valamint az USA és Kanada delegációja is részt vett, azért nagyobb volt. Az meg eldönthetetlen, hogy ama 1335-ös visegrádi királytalálkozó, figyelembe véve a középkor közlekedési viszonyait, nem volt-e mégiscsak „nagyobb”.
Hogy egy XX. századi klasszikust, bizonyos Nagy Ferenc rockénekest idézzek: „Az igazat, az igazat, hopp-hopp-hopp!”
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 46. számának Páratlan oldalán 2024. november 15-én.
