Barabási Albert László ma a világszerte legtöbbet idézett magyar tudósok egyike, a tudományos világban is, a laikusok körében is. A székelyföldi születésű, egyetemi tanulmányait Bukarestben kezdő, Budapesten befejező fizikus korán elkezdett publikálni (huszonegy éves volt, amikor A Hétben és tudományos mellékletében, a TETT-ben megjelentek az első írásai), s fiatalon elkezdett közölni a nagy tudományos világlapokban is: mára az igézően puritán megjelenésű weboldalán a felsorolt publikációinak száma e sorok írásának megkezdésekor 617, és hangsúlyozom: egyedül vagy társszerzővel közösen írt magas szintű tudományos közleményekről van szó, a cikkeire való hivatkozások száma is – fontos mutató! – elképesztően magas. (A közlések és a hivatkozások tekintetében Barabási valószínűleg az összes tanárát együttvéve lekörözte, különösen a dolgozatainak helyet adó kiadványok tekintélyét, presztízsét is figyelembe véve…)
Barabási Albert-László neve az egész világon a modern hálózatkutatással forrt össze, ha az egyiket mondod, mindenkinek elsősorban a másik jut eszébe. Mindezek mellett nagy jelentőségű, világhírű intézetet működtet, és anélkül, hogy magyarságával kérkedne, a neve minden nemzetközi folyóiratban, minden előforduláskor szigorúan magyarul, ékezetesen jelenik meg. Korántsem merítettük ki a róla való tudnivalók listáját, annyit még feltétlenül el kell mondani, hogy a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, és hogy 2019-ben elnyerte a rendkívül rangos Bolyai János alkotói díjat, kilenc díjazott elődje között pedig olyanok vannak, mint Freund Tamás neurobiológus, az MTA jelenlegi elnöke (2000-ben, elsőként), valamint Lovász László matematikus, az MTA előző elnöke (2007-ben).
Régóta, mondhatni a kezdetektől figyelemmel követem Barabási Albert-László pályáját, és most itt az alkalom felhívnom a figyelmet arra is, amit eddig mintha kevesen hangsúlyoztak volna: ifjú tudósunk előszeretettel lepi meg a világot olyasmivel, amire nem számítottunk. Nagy lépés volt, amikor – egy meglepő felismerés, felfedezés nyomán – a magas szinten művelt fizikáról könnyedén átnyergelt a hálózatkutatásra. Ott viszonylag gyorsan (1999-ben) áttörést ért el a skálafüggetlen hálózatok felfedezésével, amelyek jellemzője a hatványfüggvény alakú fokszámeloszlás – ezt a világháló hálózati kapcsolataira, az energiahálózatra, az agy neuronhálózatára stb. egyaránt érvényes egyetemes formulát ma a tudományos világ Barabási-modellnek nevezi. Nagy meglepetés volt, amikor fogta magát és a hargitai erdő csendjében angolul megírta első könyvét, amely magyar fordításban Behálózva címmel jelent meg 2003-ban. Kellemes meglepetés volt a hatalmas jelentőségű, tízmilló eurós támogatást jelentő európai pályázat elnyerése Lovász László akadémikus és egy cseh matematikus oldalán – ez is csúcs! Ilyen sorozatos sikerek után az akadémiai tagság meg a Bolyai díj meglepetést nem, de áttörést, beteljesülést, újabb mérföldkövet igenis jelentett: egy általa megnyitott területen, amelynek távlatai és amelyen az ő távlatai szinte beláthatatlanok. Barabásinak köszönhetően a hálózatkutatás századunk egyik legfontosabb módszerévé, szemlélet- és látásmódjává, tudományterületévé vált.
És most hősünk újabb, még magasabb szintű interdiszciplináris áttörésre készül: hálózatainak vizualizációival belép a modern képzőművészet világába. Az esemény: a BARABÁSILAB: Rejtett mintázatok. A hálózati gondolkodás nyelve című kiállítás a neves budapesti Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum második emeleti kiállítóterében. A zártkörű megnyitóra ma, október nyolcadikán este kerül sor, a közönség a kiállítást október 10. és január 21. között tekintheti meg. (Hogy milyen időket élünk, jelzi – az utókornak is – a mai eseményre szóló meghívó figyelmeztetése: „A kiállítótérben biztonsági okokból limitáljuk a vendégek számát, ezért 19 órától 22.30-ig ötven fős csoportokban tekinthető meg a kiállítás, az 1,5 méteres távolság megtartásával. Kérjük szíves türelmüket, megértésüket az esetleges várakozásért! A várakozást kellemesebbé teszi a Delonghi kávé, a Haraszthy Pincészet kiváló borai és a Bruichladdich prémium whisky márka.”) A budapesti bemutatót követően a tárlat 2021. február 27-től augusztus 8-ig a ZKM – Zentrum für Kunst und Medien Karlsruhe tereiben lesz látható.
A kiállítás koncepciójáról Készman József (1968) művészettörténész, kurátor, a Műcsarnok vezető kurátora, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Vizuális Művészeti Tanszékének oktatója többek között a következőket írja: „A kiállítás a BarabásiLab tevékenységéhez köthető kutatások elmúlt huszonöt évének bemutatása köré szerveződik. A csapatmunkában dolgozó labor vizsgálódásainak középpontjában a dolgok és jelenségek közötti, sokszor rejtett összefüggések keresése, az ismétlődő mintázatok felderítése áll, amelyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. A hálózati szemlélet olyan átfogó, univerzális módszer (modus operandi), amelynek révén az összefüggések természettudományos precizitással vizsgálhatók. A virtuális és valóságos adatszobrok, valamint a kiterjesztett valóságot használó eszközök segítségével a térbe kilépő vizualizáció a megjelenítés új lehetőségeit kínálja a kutatóknak és az érdeklődőknek. A csúcstechnológia felhasználásával a hálózati ábrák és struktúrák szemléletesen értelmezik azokat a kapcsolatokat és összefüggéseket, amelyek egy-egy vizsgált jelenség hátterében húzódnak.
A megjelenítés fázisa kulcsmomentum a hálózati modellalkotás során. A vizuális kifejezés előnyei nyilvánvalóak a kutatásban és a feldolgozásban: az „egyben-látás”, az áttekinthetőség, a folyamatok és jelenségek, illetve azok összefüggéseinek, a részek kapcsolódásainak feltérképezése egészen másfajta ismeretet képes nyújtani, mint a szövegcentrikus, diszkurzív nyelvi leírás a maga lineáris narratívájával. A leírt-beszélt nyelvhez képest az összetett hálózatok vizuális nyelvezete más minőséget, új leíró-megjelenítő nyelvet, új modellt kínál világunk megismeréséhez. A vizualizáció a közös nyelv, a közös nevező szerepét tölti be a természettudományok és a kultúra más rétegei között. Egyszerre eszköz és módszer, munkafázis az alkalmazó kezében, amely egyre távolabbi területek felé viszi a hálózatkutatás fókuszát, hogy a világ új arcát felfedő új nyelvként használjuk a tudományban és a mindennapokban.”
A kiállításra: a nemzetközi szaktekintélyek cikkeiből összeállított katalógusra, a projektek köré szerveződő témacsoportokra, a képzőművészeti megjelenítés, vizuális kifejezés és a tudományos, hálózatkutatási vizualizálás/vizualitás kapcsolatának kérdésére a továbbiakban részletesen kitérünk.
