„Egy dolgot kérek, hogy ezt az áldatlan kutyakomédiát hagyjuk abba!”
Rónai Független Egon imperatívusza (kategorikus!) Magyar Wunderkid Péter felé
„A piros ász minden rendszerben üti a piros felsőt.”
Moldova György
„198.0.3. Idejem volna löszakadni (le köllene szakadnom már) – legalább egy kicsikét – a belpolról, nem mintha volna hová menekülni, pláne, hogy mégis erre tettem föl annak idején az akármit (orrom alá nokedlit), mármint a közéleti ezmagazon történő rágódásra, tehát nem arra célozgatok, hogy abba kéne hagyni az áldott őrkutyakomédiát, hanem csak le köllene lazulni valamelyest, időlegessen, mert már mintha a t. olvasó is kezdene besokallni (látok jeleket, nem biztatókat [sőt, millenialul: biztatóakat]), meg hát én is úgy érzem, hogyha még sokat ismételgetem magam – és mást tenni nem tudok, ismételgetek, nincs több véleményem ugyanarról a dologról, nem vagyok én békepárti húsgalamb –, azzal csak még mélabúbba taszajtom a drága, melankolabilis olvasót, aki nagyon szeretne reménykedni, minden ésszerű realitás racionális józan esze ellenére is. Nem adhatok mást, csak mi lényegalényeg. Tehát most mégis muszáj vagyok villámértékelni, amennyire lehet, tömören (bár éppen nem erősségem; ebben a témában mindig úgy érzem, hogy semmi nincsen eléggé kifejtve, eléggé mélyen, visszanyúlóan, satöbbien elmagyarázva).
198.1.1. Ádegy először: én ezekből a választási eredményekből még sehogyse bírom kiolvasni azt, hogy most aztán Orbánnak össze kéne szarnia magát. Azt látom, hogy kábé ugyanannyi magyarnak van elege a rendszerből, mint amennyinek két éve (2022-ben) volt. Akkor is kábé 1,9 millió ember szavazott az anti-Orbán-koalícióra, most is annyi jön össze a Tisza és a DK (MSZP-Párbeszéd-Ond-Kond-Tass-Huba-Töhötöm) meg a kieső resztlisták (Momentum, MKKP) eredményéből. A Fidesznek meg volt ugye 2 millió, ahogy azt megjósolni tetszettem.
Most ha nagyon optimistáskodni akarnánk, mondhatnánk persze, hogy közel annyi (vagy kvázi annyi) szavazata volt a hipotetikus antikoalíciónak, mint Orbánnak, de ha meg pesszimisták volnánk, akkor nagyon pianínóban megjegyezhetnénk, hogy a 2018-as országgyűlésin az akkor már határozottan anti-Orbán Jobbik vezetésével (plusz Maszop, Ellenpé, Déká) még 2,5 millió szavazatot raktak össze (a Fidesz 2,8 milliójával szemben). És akkor mehet az almátkörtévelezés.
198.1.2. Tehát nekem ezekből a számokból és – pláne! – az utca képéből még mindig nem látszik, hogy kellően nagy tömegek lennének kellően elégedtelenek a kormánnyal. A kellően szó a hangsúlyos itten. És nemcsak a nagy tömegek előtt. Mert ahogy itt már szinte kínosan gyakran ismételgettem, elég naiv (és ez a lehető legunderebb statement) dolog lenne azt képzelni, hogy egy évtizede erősített, istentelen erőforrások árán bebetonozott, minden mozdulatával saját leválthatatlanságáért dolgozó hatalom egy sima választáson megbukik, néhány risszrossz iksztől elszégyelli magát és elkullog, ez kábé fogalmilag kizárt, és az eltelt tizennégy év után csak az gondolhatja komolyan, aki nem érti, mi történt, vagy újra és újra hajlandó elhinni – többnyire kényelmi okokból – a hatalom szemfényvesztését. A hatalomváltáshoz (rendszerváltáshoz) tehát kellően elégedetlen, nagyon elégedetlen tömegek kellenek.
198.1.3. Egyelőre az látszik, hogy négyévente (kétévente, akárhány évente) három-négy iksz behúzogatásánál, és évi egy-két tüntetés meglátogatásánál (lehetőleg napsütéses hétvégéken) komolyabb áldozatra nagyon-nagyon kevesen hajlandók. Amíg így van, Orbán nyugodt lehet.
A rendszerváltáshoz sokkal makacsabb, rizikósabb, költségesebb, radikálisabb, kreatívabb ellenállásra lesz szükség.
198.1.4. No, de ez még csak a kezdet! – mondják a hiperoptimista (naiv) tiszisták –, ha 1,3 millió szavazat kijött három hónap alatt a semmiből, nulla forintból, akkor itt kő kövön nem marad, ha felépül a Magyar Tisza Párt!
Fölépül?
Honnan? Miből?
Emlékezzünk már 2019-re! Akkor azért politikai és gazdasági ügyekben igen tájékozott, komoly emberek is úgy gondolták, hogy a megszerzett önkormányzati pozíciókból építkezhet majd az ellenzék. Építkezett? Lófaszt. És nem csak azért nem építkezett, mert fogalmatlan, hanem mert Orbán persze résen volt, és azonnal elzárt minden lehetséges forrást.
198.1.5. Az orbáni betonhatalom fenntartásának egyik legfontosabb eszköze, hogy minden lehetséges ellenfelet elvág minden olyan forrástól (pénztől, szakértelemtől, bármitől), amiből pártot építhetne, miközben maga a magyar gazdaság brutálisan nagy részét (akár negyedét) saját maga alá gyűrte és saját finanszírozására használja. (Megjegyzem, ez az ellenzék legnagyob reménye, már amennyire reménykeltő lehetőség az, hogy egész biztosan belerokkan az ország, már tulajdonképpen bele is rokkant gazdaságilag.)
Orbán kijárta ezt az oskolát, nálánál jobban senki sem ösmeri a pártfinancérozás (a gazdasági bűnözés legeredményesebb szakága) csínját-bínját. Simicska Lajos ért még valaha a nyomába, az övébe meg Puch László, de nem ér már egyik sem. A mostani áldemokratikus pártrendszert tehát Orbán finanszírozza, tetszése szerint. Az ellenzéket is.
És ugye ki tetszenek találni, miért húztak föl szuverenitásvédelmi ávéhát a választás előtt? Miért tartottak házkutatásokat az ellenzéknek dolgozó háttérembereknél? Miért tolják két éve a primtív, dollárbaloldalazó lejáratókampányt az MZP-kasszába érkezett nevetséges összegű (az állampárt által évente elpropagandázott pénzünk alig ezreléke) külföldi támogatás miatt?
198.1.6. Tehát honnan is lesz az új pártnak pénze építkezni? Tagdíj? A lelkes polgárok? Összedobnak annyit, mint a Mészáros-Tiborcz-Szíjj meg mittudomén birodalom?
Talán még annyit se, mint amennyi osztalékot Szijjártóné egy évben kivesz a családi bétéből.
198.1.7. Úgyhogy térjünk csak vissza oda: majd ha háromszázezer ember rázza az öklét a Kossuth téren, hóban-fagyban, három hétig, akkor lehet suvickolni a rendszerváltócipőt.
Heti hirlevél, részlet
Forrás: Újnépszabadság
