Fotó: Salvatore Laporta / KONTROLAB / LightRocket / Getty Images
Telex
Egy természeti veszélyt előre jelezni nem egyszerű. Magyarországon pénteken sokan aggódtak amiatt, hogy hol, mikor és mekkora vihar csap le. Ha ezek közül a kérdések közül kettőt pontosan meg tudunk mondani, de a harmadikat rosszul válaszoljuk meg, már potenciális veszélybe kerülhetünk. Ugyanez a helyzet a vulkánkitörésekkel, földrengésekkel, villámárvizekkel, sőt lejtőcsuszamlásokkal, hegyomlásokkal is, és folytathatnánk még a sort. Nem vagyunk megáldva a jövőbe látás képességével, hogy mindent pontosan megválaszoljunk, ezt le kell szögeznünk. Ugyanakkor elvárások fogalmazódnak meg, hogy a szakemberek igenis mondják meg, jön-e a veszély, és persze mikor és hol és mekkora!
Az elmúlt hetekben a hazai médiában is sok helyen szerepelt az a hír, hogy bármikor kitörhet egy veszélyes vulkán, Nápoly és környéke nagy veszélyben van. Sőt, hogy még biztosabb legyen a hír, már a címekben is kiemelik, hogy „Európa legveszélyesebb szupervulkánja” készül erre a cselekedetre! Sokan már azon is gondolkodnak, hogy akkor érdemes-e a nyári szabadságot Nápoly környékére, sőt egyáltalán Olaszországba tervezni. A média felelőssége nagy, és azt is tudom, sokszor hogyan nagyítják fel, esetenként hogyan változtatják meg a szakember véleményét.
Nem csak a Vezúvra kell figyelni
Miről is van szó? A Nápolyi-öböl mentén több millióan élnek, és nem nehéz meglátni ennek potenciálisan veszélyes voltát, hiszen ott emelkedik a Vezúv, amit a Föld egyik legveszélyesebb vulkánjának tartanak, jóllehet, az utolsó kitörése 1944–ben volt, azóta alszik.
Van azonban itt egy másik vulkán is, ami nem ennyire jól látható: a Campi Flegrei.
Ez egy úgynevezett kaldera vulkán, ami nem egy kúp alakú kiemelkedés, hanem egy jelentős mélyedés. Így aztán nem is tűnik fel, hiszen egy vulkán esetében szinte mindenki egy magasba tornyosuló, meredek oldalú, kúp alakú hegyre gondol. A kaldera, ami kerekded alakú, akár 10-20 kilométer átmérőt is elérő mélyedés, szinte észrevétlen. Helyét tó vize töltheti ki (például a Toba Indonéziában vagy az Ilopango Salvadorban), így inkább egy békés tájképet mutat. Pedig ezek a vulkánok hatalmas kitörések során jöttek létre.
A kaldera vulkán akkor alakul ki, amikor egyszerre óriási mennyiségű vulkáni anyag robban a felszínre, ez jellemzően több tíz, esetenként több száz, ritkán több ezer köbkilométer térfogatot jelent. Ahogy ez az óriási mennyiségű magmaanyag elhagyja a néhány kilométer mélyen lévő magmatározót, annak teteje beszakad, a kőzettest beomlik, és végül ez okozza a felszínen megjelenő mélyedést. A kalderaformáló vulkánkitörések ritkák, szárazföldön ilyet több száz éve nem figyeltek meg (víz alatti kalderaformáló kitörés volt azonban a Hunga-Tonga tavalyi – a 21. század legnagyobbjának tartott –, illetve a Krakatau 1883-as kitörése).
Itt kell megjegyezni, hogy a szupervulkánok olyan kaldera vulkánok, amiknek volt olyan hatalmas kitörésük, amikor több mint ezer köbkilométer vulkáni anyag robbant a felszínre. Utoljára ilyen 26 500 éve történt Új-Zélandon. Azonban fontos tudni azt is, hogy a kaldera vulkánok nem kizárólag hatalmas vulkánkitörésre képesek. Az esetek többségében a kalderán belül kisebb vulkánkitörések is bekövetkezhetnek, amik azért önmagukban is veszélyesek lehetnek. A veszélyt pedig az jelenti, ha ilyen kaldera vulkánokban vagy azok közelében sokan élnek. Így jutunk el a Nápolyi-öbölbe.
A Nápolyi-öbölben jórészt víz alatt található a Campi Flegrei kaldera, ami mintegy 40 ezer évvel ezelőtt egy óriási, bár nem szupervulkáni robbanásos kitörés során alakult ki, majd 15 ezer évvel ezelőtt egy újabb nagy robbanásos kitörés mélyítette tovább. A kaldera vulkánok ilyenek, ciklusaik vannak, a nagy kitöréseket jellemzően több tíz- vagy százezer év választja el egymástól. Közben pedig e mélyedésekben kisebb vulkáni működések zajlanak.
A Campi Flegrei kalderán belül az utolsó vulkánkitörés 1538-ban történt, ennek során egy kis vulkáni kúp jött létre (ennek neve új hegy, azaz Monte Nuovo lett), mégpedig a mai Pozzuoli városában. Azt megelőzően több ezer évig nem volt vulkáni működés e területen, és sokan úgy vélik, hogy ezzel a most készülődő kitöréssel egy új vulkáni működési szakasz kezdődhet. Ennek pedig valóban vannak jelei.
Egyre gyorsabban lélegzik
Amikor egy vulkán nem tör ki, az nem jelenti azt, hogy teljesen inaktív. A vulkanológiai kutatások az elmúlt két évtizedben egyértelműen rámutattak arra, hogy akár hosszú szunnyadási idő alatt is lehet egy vulkán alatt magma. Ez a normális állapot, egy aktív magmatározó nem jelenti azt, hogy a vulkán bármikor kitörhet, csak annyit, hogy megvan rá a lehetőség.
E magmatározókat a mai modern eszközökkel már ki lehet mutatni, tudjuk azt is, hogy a Campi Flegrei kaldera alatt, mintegy nyolc kilométer mélységtől kezdődően van egy magmatározó. Mégpedig egy élő magmatározó, ami azt jelenti, hogy olykor nagyobb mélységből érkező, friss magmautánpótlás gyarapítja, a magmából gázok szabadulnak ki és nyomulnak felfelé. Mindez látható a szintén Pozzuoliban lévő Solfatara kráterben is, ami kedvelt turistalátványosság, a közelében még egy kemping is található. Továbbá e teljes terület mozgásban van.
Ez a vulkán „lélegzik”: a felszíne emelkedik, máskor pedig süllyed. Ennek mozgatórugója pedig szintén a mélyben lévő magma és a magmából származó gázok.
A Campi Flegrei kaldera jelenleg „kilélegzik”, a felszíne emelkedik, mégpedig nem kis mértékben. Az elmúlt fél évszázadban már több mint négyméteres a felszínemelkedés, és ez 2005 óta egyre gyorsul. Fontos azonban hozzátenni, hogy ez nem jelenti azt, hogy bármikor megindulhat egy vulkánkitörés. Az elmúlt bő ötven évben két esetben (1970-ben és 1984-ben) is volt ennél kritikusabb eset, amikor több tízezer lakost telepítettek ki. Végül azonban nem következett be vulkáni működés.
Vajon mi kell ahhoz, hogy végül egy ilyen hatalmas felszín alatti nyomás vulkánkitörésbe torkolljon? Sok mindent ismer erről a tudomány, mégis ott van a nagy ismeretlen, vajon mikor tör el egy meghajtott pálca, mikor reped meg egy satuba fogott fadarab, mikor jön el ez a pillanat, ez itt a kérdés. A vulkáni előrejelzés alapja annak felismerése, hogy magma indul el a felszín felé. Ez földrengésekkel, földrengésrajokkal, felszínemelkedéssel és felerősödő gázkibocsátással, a magmás gázok megjelenésével jár, ezeket kell észlelni. Erre megvannak a műszerek, e térség a Föld egyik legjobban megfigyelt területe.
Jöhet kitörés, de nem szupervulkáni
Egy új tanulmány, ami ismét felkeltette az érdeklődést e terület iránt, azt járja körül, hogy hosszú szunnyadás után vajon hogyan viselkedik a vulkán alatti kőzettest, milyen fizikai változáson megy át, ami segítheti a magma felszínre jutását és végül egy vulkánkitörést. A cikk szerzői szerint ehhez az kell, hogy a sekély mélységben lévő kőzettest töredezzen. A szakemberek sok adatot elemeztek, így a felszínemelkedés lüktetését évtizedekre visszamenően, illetve a földrengések (1982 óta több mint harmincezer) eloszlását, és ebből igyekeztek következtetni arra, hogy milyen állapotban van a kaldera vulkán alatti kőzettest.
Az elmélet az, hogy a feszültség növekedésével a rugalmas alakváltozás egyre inkább töréses változásba megy át, és amikor ez megtörténik, akkor a magma nagyobb eséllyel törhet a felszínre. Az angol és olasz kutatók úgy vélik, hogy az adatok értékelése e következtetést sejteti. Nos, akkor tényleg küszöbön áll egy vulkánkitörés? A rövid válasz: nem, ez nem jelenti egyértelműen azt, hogy máris menekülni kell! Valóban, a hatóságok sem rendeltek el még kitelepítést. Ez az új tudományos eredmény azonban jelzi, hogy újabb ismeretünk van a kaldera vulkánok természetéről. Az ismeretlen azonban továbbra is ott van e történetben, hogy ez mikor okoz valóban vulkánkitörést.
A műszeres megfigyelések és a vulkanológiai értékelések is folyamatosak. Ismerjük számos kaldera vulkán (például az amerikai Yellowstone vagy a japán Aso) lélegzését, ebben az esetben a nagy kihívás nyilvánvalóan a jelentős népsűrűség. A felelősség pedig óriási, hogy a szakemberek mikor érzik azt, hogy valóban meg kell tenni a védekezési lépéseket, a kitelepítést.
Azonban nem szabad itt rögtön szupervulkáni kitöréssel számolni. Ennek a valószínűsége nagyon-nagyon pici, sokkal nagyobb az esély egy a Monte Nuovo-kitöréshez hasonló eseményre, ami azonban, tekintve a térség lakottságát, valljuk be, pontosan elég nagy riadalmat okozna. A vulkanológusok, a folyamatos monitorozás mellett, minden lehetőséget kidolgozva igyekeznek a felkészülésre, az ismeretátadásra helyezni a hangsúlyt. Ez az, amit tehetünk egy jövőbeli természeti veszéllyel szemben.
A szerző geológus-vulkanológus, az MTA levelező tagja, egyetemi tanár, intézetigazgató, kutatócsoport-vezető, ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézet, Kőzettan-Geokémiai tanszék, MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoport