Hogy mennyire függenek össze az izraeli események az ukrajnai háborúval, és az új nemzetközi rendre vágyó Vlagyimir Putyin alternatív valóságával, arról a Hamász-támadáshoz időzített moszkvai kommunikációs panelek is árulkodnak.
Pont egy hete újabb véres háború borzalmaival vált még zaklatottabbá az életünk. Vannak, akik megpróbálnak úgy tenni, mintha lehetőség lenne eltolni magunktól a valóságot. Annyiban igazuk van, hogy nem szabad pánikba esni. A béke évtizedei után, az új korszak határán érdemes a lehető leghiggadtabban tájékozódni, értelmezni a történéseket. Nincs egyszerű dolgunk. Ukrajna esetében sokaknak az jelentett kapaszkodót, hogy világosan megkülönböztethetőek a szerepek.
Ha valaki egy leheletnyi erőfeszítéssel használja az agyát, annak egyértelmű, ki az agresszor és ki az áldozat. A Hamász által Gázából indított támadás alapképlete sem bonyolult. A békés határ-menti települések lerohanását és az ott elkövetett mészárlásokat a világ nagy része elítélte, hangsúlyozva szolidaritását Izraellel. Az iszlám országok természetesen a palesztin Hamászt támogatják és a zsidó államot hibáztatják. E ponton túl viszont már minden, a bibliai régmúlt ködébe vesző érvre van a másik fél meggyőződését erősítő igazság.
Izrael születése óta ostromlott erődként él az arab államok között. A mostani nagyszabású gázai támadás azonban új fejezetet nyitott az ország életében. Az arab-izraeli háborúkon felnőtt generációk tagjai szerint mostantól semmi sem lesz úgy, mint korábban. Ez háború, mondják, méghozzá olyan háború, ami a korábbiakhoz képest példátlan szintre emelte Izrael fenyegetettségét. Olyan történt, amire ebben a formában senki sem számított. A Hamász támadásának minden paramétere arra utal, hogy ezúttal egy terroristaakciónál sokkal többről van szó. A valószínűsíthető következményeket mérlegelve a szakértők többsége világpolitikai érdekeket, érintettséget vél felfedezni a gázai palesztinok éppen most, és éppen így indított hadművelete mögött. Anélkül, hogy túlzásba esnénk, nehéz nem észrevenni Irán lábnyomát és az új világpolitikai berendezkedésről évek óta nyíltan ábrándozó Oroszországot.
Az ukrajnai háborúba egyre mélyebben beleragadó Moszkva elementáris érdeke, hogy megossza az Ukrajna támogatásában egységet mutató, közel ötven országot tömörítő Ramstein-csoportot. Kijevben már az Izraelt ért támadás másnapján elhangzott, hogy félnek a nekik jutó figyelem lanyhulásától.
Ez leginkább akkor jelentene valós kockázatot, ha az Ukrajna ellen indított háború csak egy lenne a regionális konfliktusok sorában. Ám az már bebizonyosodott, hogy Putyin globális játszmájában Ukrajnának főszerep jutott. Sokáig nem lehetett tudni, hogy mi az elsődlegessé vált orosz-iráni barátkozás tartalma. Teherán minden tagadás ellenére kitartóan szállítja az orosz támadások egyik fő eszközét, az Sahed kamikaze drónokat. Sőt, lassan elkészül a drónok összeszerelő üzeme az oroszországi Tatárföldön. Na de mit kap cserébe Irán?
Katonai elemzők úgy látják, az oroszok által magas szinten művelt hibrid hadviseléshez szükséges tudás és háttértámogatás nyomai fedezhetők fel a Hamász támadásának összetettségében. És nem is kizárólag az izraeli területekre kilőtt rakéták darabszámáról van szó. A támadás több eleme magán viseli az ukrajnai hadszíntér tapasztalatait. A sok kis létszámú, gyors fegyveres alakulat példátlan fegyelmezettséggel, egymással folyamatosan kommunikálva, állandó mozgásban tudta meglepni a határvédelmet ellátó izraeli erőket.
A Hamász korábban képtelen volt teljesen kijátszani az izraeli titkosszolgálat éberségét. Ez most sikerült.
De arra sem volt eddig példa, hogy egyszerre támadjanak a határkerítésen megnyitott átjárókon, a levegőben sárkányrepülős egységekkel és a tenger felől, motorcsónakokról partraszálló alakulatokkal. Izraeli katonai parancsnokok azt gyanítják, hogy informatikai támadás érhette a határvédelem megfigyelő rendszerét is. A szombati ünneplésből felocsúdni sem volt ideje a kis létszámú határvédelmi erőknek, majd döbbenten látták, hogy a Hamász csoportok korszerű vállról indítható légvédelmi és páncéltörő eszközökkel, páncéltörő gránátokat célba juttató quadrocopter drónokkal vannak felszerelve. Az ezekkel kilőtt izraeli páncélosok, Merkava tankok és helikopterek számát érthető okokból még sokáig titkosított katonai információként fogják kezelni. És ez bizonyosan így is marad a gázai célpontok ellen megindított szárazföldi ellentámadás lezárultáig.
Hogyan hibázhatott ekkorát a Pegasus kémszoftver hazája, Izrael? – A hírszerzési blamázs mellett van, aki a szélsőjobboldali Netanjahu-kormány felelősségét firtatja,…
A Gázai övezet egy 40 kilométer hosszú és 6-12 kilométer széles tengerparti, lakott településekkel sűrűn átszőtt terület, 2,3 millióan lakják. Így nem valószínű, hogy Izrael teljesen meg akarná szállni. A nyilatkozatok szerint a kiterjedt katonai akció célja kettős: a Hamász élőerejének és a katonai infrastruktúrájának megsemmisítése mellett Izrael minél több palesztin fogságba került túszt próbál kiszabadítani. Állítólag 120-150 foglyot hurcoltak el azzal a céllal, hogy jók lesznek cserealapnak.
Hogy mennyire függenek össze az izraeli események az ukrajnai háborúval, és az új nemzetközi rendre vágyó Vlagyimir Putyin alternatív valóságával, arról a Hamász-támadáshoz időzített moszkvai kommunikációs panelek is árulkodnak. Még ropogtak a gázai határsávban a fegyverek, miközben az orosz központi tévécsatornákon felpörgött a néhány nappal korábban, a Valdaj fórumon az orosz elnök beszédében megfogalmazottakhoz igazodó kommunikáció. A hivatalos álláspont természetesen elkötelezetten békepárti módon megegyezést sürgetett a felek között. Az Ukrajnában települések százait földdel egyenlővé tevő putyini adminisztráció annyira azért nem bizonyult békepártinak, hogy elítélje a Hamász támadását. Vajon miért nem? Bizonyára azért, mert nem lett volna összhangban az esti talkshow-k sztárpropagandistáinak Izraelt támadó, szokatlanul harsány antiszemita örömködésével. Azon már nem is csodálkozunk, hogy az előkészített kommunikációs panelek között felbukkant az ukrán közvetítéssel a Hamászhoz eljutott korszerű fegyverek témája. E játszmában nincsenek véletlenek. Akik megtervezték az Izraelt ért támadást, jó pár lépésre előre kiszámíthatták a várható reakciókat. Így például azt, hogy megszólalnak a fegyverek Izrael északi, libanoni határvidékén is. A zsidó állam katonai elemzői szerint nem hárult el annak a veszélye, hogy ezzel a konfliktus aktív szereplőjévé válhat a katonailag valóban komoly erőt képviselő Hezbollah. Az USA reakciója is pontosan tudható volt, igaz a szolidaritás kifejezésén túl sokakat meglepett a legerősebb repülőgép-anyahajó gyors átvezénylése az izraeli partokhoz.
Óva inti Vlagyimir Putyin Izraelt a Gáza elleni szárazföldi támadástól, miután csaknem húsz hónapja ő tette meg ugyanezt Ukrajnával – Oroszország elnöke elismerte,…
A nukleáris meghajtású USS Gerald R. Ford az amerikai haditengerészet legkorszerűbb anyahajója. Felvonulása a kísérő flottával, a rombolókkal, cirkálókkal és tengeralattjárókkal a Földközi-tenger keleti medencéjében megelőző katonai műveletnek számít. Az Efyesült Államok bizonyosan nem kíván közvetlenül részesévé válni az Izraelben zajló harci cselekményeknek. De jelenlétével lehetetlenné teszi mások katonai aktivitását a térségben. Sőt, Jee Biden döntése hatást gyakorolhat a tágabb térség katonai erőviszonyaira. Ugyanis így a Közel-Keletet és Fekete-tenger egészét hatékonyan az ellenőrzésük alatt tudják tartani. Az Egyesült Államok egyértelművé tette, változatlanul globális érdekekkel bíró szereplője a világpolitikának, aki nem tolerálja, ha a szövetségeseit éri támadás. Miért tartotta fontosnak a Fehér Ház, hogy megtegye ezt a lépést? Több elemzés is rámutatott, hogy Oroszország kitartóan a világpolitikai játékszabályok újragondolásával próbálkozik, ám céljait nem tudta elérni sem Ukrajnában, sem a Kaukázusban. A NATO visszaszorítása helyett sikerült megerősítenie az ellenségnek kikiáltott katonai szövetséget. A közvetlen fegyveres fenyegetésre alapozott forgatókönyv kudarcot vallott, így nem maradt más, mint a szinte tökélyre fejlesztett hibrid hadviselés kiterjesztése.
A következő hetek fejleményei mutatják meg, hogy mennyire tudja Izrael a Hamászra korlátozni a háborús szembenállást. A gázai fegyveresek két célt már elértek. Vannak túszaik, akiket felajánlhatnak bebörtönzött társaikért cserébe. Ezt nevezhetjük személyes sikerüknek. Az viszont már világpolitikai jelentőségű, hogy lehetetlenné tették a háttérben állítólag előkészített szaúdi-izraeli megállapodást. A két állam történelmi kézfogása teljesen átszabta volna a közel-keleti erőviszonyokat. Ami most jó időre elmarad.
A Hamász szerint izraeli túszok is meghaltak a Gázára mért csapásokban, a Hezbollah kész beszállni a háborúba – Menekültáradat indult az övezet északi részéből…
De ne gondoljuk, hogy Ukrajna és Izrael után a nyugalom időszaka köszön ránk a világpolitikában. A hibrid hadviselés természetéből fakadóan újabb és újabb helyszíneken gerjesztett lokális, esetleg regionális szintű konfliktusokkal lehet bizonyítani, mennyire idejemúlt a jelenlegi világrend. Ezért ne csodálkozzunk, ha akár a két Korea, akár a Balkán puskaporos hordójánál kap szikrát a kanóc. Arra is utalnak jelek, hogy Izrael után Európában válnak aktívabbá a vallási radikálisok csoportok. Eddig jól vizsgáztunk a háborús fenyegetéssel szembeni együttes fellépéssel. Most az új korszak határán kiderül, hogyan birkózik meg Európa az újabb kihívásokkal.
Megjelent a Népszava Szép Szó rovatában 2023. október 22-én.
