Lapunk hasábjain hetek óta zajtik a vita a romániai magyar tévéműsorról. Huszár Sándor vitaindító írása után számos hozzászólás jelent meg. Felkerestük Bodor Pált, a Román Rádió és Televízió nemzetiségi műsorainak főszerkesztőjét – egészítené ki újabb információkkal az eddig kialakult képet.
Riporter : Kedves Bodor Pál, mi a véleménye A Hétben zajló tévévitáról?
Bodor Pál: Feltételezem, a kérdést nem úgy kell értenem, hogy minden egyes elhangzott, kinyomtatott állásfoglalásról, elképzelésről, észrevételről most véleményt kellene mondanom… Ha megtenném, úgy festene, mintha mi, tévések, vitatkoznánk önmagunkról a nyilvánosság előtt… így hát csak annyit mondanék, hogy nagyon örülök a vitának. Örülök annak, hogy A Hét a romániai magyar szellemi életnek erről a kétségkívül legfiatalabb, a legnagyobb tömegeket érintő pászmájáról vitát szervezett. Tévékultúránk kialakításában igen nagy a szerepe a tévéről való nyilvános gondolkodásnak és meggondolkodtatásnak.
R. : Mi a véleménye a műsoridőre vonatkozó kritikai megjegyzésekről?
B. P.: A véleményünket azóta már az adásainkból is ismerik. Amióta – egyébként ugyancsak nézők kérésére – korábbra tettük a vasárnapi műsorkezdést, 11 órára (sokan ugyanis, amikor egykor-fél kettőkor kezdődött az adás, a szemünkre vetették, hogy éppen ebédidőben közvetítünk), rengeteg levélíró kérte, tanulmányozzuk a jobb időzítés lehetőségét. Vasárnap délelőtt 11 órakor – írták általában – a háziasszonyok, a pionírok, a sportolók, a kirándulók, nyáron a strandolók stb. aligha nézhetik a műsort. Vezetőségünk ezeknek a leveleknek az alapján hónapok óta foglalkozott a kérdés tanulmányozásával. Vasárnap, december 23-án nyilvános körkérdést intéztünk a nézőkhöz. Szerda délig közel 500 válasz futott be. A válaszok döntő többségében – 84 százalékában – kifejezett álláspont nagyjából egybeesett a közben nálunk is kialakult elképzeléssel. Csütörtökön, huszonhetedikén már közöltük is a megoldást a műsorban és a több mint 1 millió példányban megjelenő rádió- és tévéújságban. Egyesítjük a csütörtöki egyórás és a vasárnapi másfél órás műsort – és január hetedikétől hétfőn délután fél öttől este hétig 150 perces „tömbben” közvetítünk. Két és fél órás időtartammal jobban lehet gazdálkodni. A másfél órás vasárnapi időtartam rövid volt például a színházi előadások zavartalan lebonyolításához. A csütörtöki adásra nem tudott rászokni a közönség. Vasárnap 11 órakor falun is elég alacsony volt a nézettségünk. A hétfő délutáni megoldás azért is igen jó, mert „rendes” délutáni műsoridő, lélektanilag is jobb, mint a délelőtti – akkor is, ha az a délelőtt vasárnap volt.
R. : Vajon nem kissé „hideg” nap a hétfői? Vannak országok, amelyekben hétfő délután egyáltalán nincs tévéműsor. Ez nem gondolkoztatta meg önöket?
B. P.: Egyrészt reméljük, hogy sikerül „felforrósítanunk” a hétfői napot… Tudjuk, hogy egyes országokban hétfő délután nincs tévéműsor. Ez azonban cseppet sem zavar bennünket. Nekünk lesz műsorunk – két és fél óra magyarul. Nem hiszem, hogy ez a baj…
R. : Mi jellemzi a televízió magyar műsorának 1974-es elképzeléseit?
B. P.: Az oknyomozó, igazságfeltáró ankét az eddiginél sokkal hangsúlyozottabb jelenléte az adásban. Az 1974-es esztendő – a felszabadulás harmincadik évfordulójának éve és a XI. Kongresszus éve – bizonyos értelemben az etikai és méltányossági kérdések elmélyültebb tárgyalásának éve lesz. Mi tehát – mintegy a leíró riport helyébe – az izgalmas ankét-riportot állítjuk tartalmilag a műsor tengelyébe. Ugyanakkor sokkal többet teszünk a jó szórakoztató-nevelő műsorok kialakítása érdekében. A Tapsoljuk Kolozsvárt című varietéműsor modorában zenés tréfás, kabaréjellegű műsorokat szeretnénk készíteni 1974-ben rendre valamennyi „színházas” városunkban. Az évi tizenkét színházi előadás közül jónéhány már nem „átvétel” lesz a színpadokról, hanem stúdióban készített önálló tévéjáték. Hat ifjúsági vetélkedőre is sor kerül ebben az esztendőben.
R. : Mi újság a rádiónál?
B. P.: Nicolae Ceausescu elvtársnak a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsa 1971 márciusi plénumán elhangzott beszéde óta – amely a nemzetiségi rádió- és tévéműsorok fontosságát külön hangsúlyozta – folyamatosan nagyon sok minden történt ezeknek a műsoroknak a javítására. Mint tudják, azóta nőtt meg a televíziónál csütörtöki adásunk fél óráról egy órára, vasárnapi adásunk egy óráról másfélre. A kolozsvári, vásárhelyi és bukaresti magyar rádióműsorok összidőtartama is azóta nőtt meg napi négy és egynegyed óráról öt és fél órára, és fokozatosan javult a műsor órarendje, azaz a sok elaprózott kisműsor egyre inkább a tömbösítés, a folyamatos közvetítés felé fejlődött. Most ebben a vonatkozásban még egy jelentős lépést teszünk. A bukaresti magyar rádióműsor két félórás részben sugárzott napi programja egyetlen, fél háromtól fél négyig, tehát „tömbben” sugárzott adássá alakul át január héttől – méghozzá úgy, hogy egyszerre négy adó veszi át. Mindazok, akik eddig jó körülmények között foghatták a kolozsvári, a vásárhelyi és a temesvári stúdió műsorát, hallgathatják a bukaresti napi egyórás műsort is.
A romániai magyar rádiózásnak még egy jó híre, újdonsága; a vásárhelyi és a kolozsvári magyar nyelvű adások ezentúl nem fedik egymást időben, azaz időben nem lesznek párhuzamosak, hanem követik egymást, és a kolozsvári stúdió műsorát átveszik a vásárhelyi stúdiót kiszolgáló adók és fordítva. Erről a kérdésről azonban majd a két stúdió – a vásárhelyi és a kolozsvári – vezetői nyilatkoznak; szerkesztőségünk hatáskörébe csak a Bukarestben készített műsorok tartoznak.
R. : Gyakorlatilag tehát megvalósul a romániai magyar nyelvű folyamatos, öt és fél órás tömbadás a rádióban?
B. P.: Igen, mégpedig a tervek szerint a legjobb körülmények között. Kora reggel fél órát közvetít majd a vásárhelyi rádió magyarul – főleg a falunak – délben a kolozsvári és a bukaresti rádiónak lesz egy két és félórás műsora, délután pedig a vásárhelyi és a kolozsvári stúdió osztozik egy második, két és fél órás tömbadáson.
R.: Az 1974-es esztendő tehát valóban ígéretesen indul ebből a szempontból.
B. P.: Jó lenne, ha a romániai magyar sajtó nemcsak elvétve foglalkoznék ezekkel a műsorokkal, kérdésekkel. Teljesen érthetetlen például számomra, hogy közel három évtizedes múltja ellenére a romániai magyar rádiózás nem alakította ki, teremtette meg a rendszeres rádiókritikát. Tudtommal e pillanatban csupán a kolozsvári Igazságban jelenik meg rendszeresen rádiókritika – amely persze csak a kolozsvári rádió műsorával foglalkozik.
R.: Tévékritikáról sem igen beszélhetünk. Csak művelt, értelmes újságírókról, akik a tévéről is írnak.
B. P.: Világszerte közel negyven éve van televízió. Hazánkban is hovatovább második évtizede végét tapossa… Gondolom, amikor a magyar adás is tizenöt-húsz éves lesz, addigra tévékritikusaink is lesznek.
R.: Köszönöm az interjút, köszönöm a jó híreket!
Lejegyezte: Z. I.
Megjelent A Hét V. évfolyama 1. számában, 1974. január 4-én.
