SSPL / Getty Images
Telex
„Hé, égbolt, vedd le a kalapod! Úton vagyok.”
Amikor 1963. június 16-án Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova startolt a Vosztok–6 fedélzetén, ezekkel a szavakkal vált a világ első űrhajósnőjévé. A közvélemény később is csak pozitív üzeneteket tudhatott meg az éppen hatvan évvel ezelőtti, történelmi űrrepülésről. Évtizedekkel később derült csak ki, hogy nem ment minden rendben a Vosztok–6 misszióján, a Csajka (azaz Sirály) hívójelű Tyereskova jelentett rázós helyzetet is. De 1963-ban csak a diadaltól volt hangos a világsajtó: a Szovjetunió küldött először nőt az űrbe, és a misszióval köröket vert Amerikára az űrversenyben. Szó szerint, mert ezeket a köröket a Föld körüli orbitális versenypályán mérték.
Négyszázból választották ki
Az, hogy éppen Tyereskovából lett az első űrhajósnő, sokat elárul a Szovjetunió működéséről. Tyereskova 1937-ben született szegény körülmények közé Bolsoje Maszlennyikovo faluban, Moszkvától nagyjából 300 kilométerrel északra. Traktoros édesapját két évvel később behívták a finn–szovjet háborúba, ahol hamar elesett. Onnantól kezdve a közeli textilgyárban dolgozó édesanya tartotta el a családot a településen, ahol még sokáig nem volt sem áram, sem vízmű.
Tyereskova álma az volt, hogy vasúti mérnök lesz, de erről le kellett tennie. Anyja egészsége ugyanis kezdett megromlani, így a fiatal lánynak 16 évesen be kellett állnia dolgozni a textilgyárba. 1960-ra mégis sikerült mérnöki diplomát szereznie, miután esti iskolára járt egy könnyűipari főiskolára. Addigra kialakult szokatlan hobbija is: 1958-ban csatlakozott egy repülőklubhoz, ahol ejtőernyős képzést kapott, és ha csak tehette, ejtőernyőzött. Már 126 ugrás volt mögötte, amikor űrhajósnak állt.
Jurij Gagarin 1961-es űrrepülése lenyűgözte a nőt, utána írt is egy levelet az illetékes kormányhivatalnak, amiben önként jelentkezett a kozmonautaképzésre. Nyitott kapukat döngetett: a Szovjetuniónak presztízskérdés volt, hogy az első női űrhajóst ne Amerika küldje fel. Az elképzelést, hogy nő bújjon szkafanderbe, ugyan nem támogatta mindenki (például a szovjet rakétaprogram legendás vezetője, Szergej Koroljov sem), de a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) akkori első titkárának, Nyikita Hruscsovnak tetszett az ötlet, és ez eldöntötte a kérdést.
Tyereskovát négyszáz másik jelölttel együtt válogatták be az űrhajósnőprogramba, és 1961 végére bekerült az öt nő közé, akiket alkalmasnak találtak a misszióra. Mindannyian megfeleltek a fő követelményeknek: 30 évnél fiatalabbak voltak, 70 kilónál könnyebbek, 170 centinél alacsonyabbak és tapasztalt ejtőernyősök. Mind az öten másfél éves kiképzést kaptak, teljes titokban. Még a családjuknak sem árulhatták el, mivel foglalkoznak, Tyereskova azt mondta anyjának, hogy ejtőernyős továbbképzést kap. Abban, hogy a kiképzés végén őt választották ki az útra, nem csak a képességei játszottak szerepet. Előny volt munkásszármazása és az, hogy apja hősi halált halt a háborúban. A végső döntést maga Hruscsov hozta meg.
Keringő az űrben
A Vosztok–6 a Vosztok-program utolsó emberes küldetése volt. A Vosztok–1 vitte Gagarint az űrbe, a Vosztok–2 Tyitovot, a Vosztok–3 és a Vosztok–4 pedig már egyszerre zajlott: a szimultán űrrepüléssel mintha a Szovjetunió azt akarta volna üzenni Amerikának: „nézzétek, mi erre is képesek vagyunk”. A Vosztok–5 és a Vosztok–6 missziójával pedig azt, hogy „nézzétek, akár meg is tudjuk ismételni”, hiszen ez a két küldetés is párhuzamosan történt.
A Vosztok–5 fedélzetén Valerij Bikovszkij indult el 1963. június 14-én, Tyereskova pedig két nap múlva követte őt. A küldetés legtöbb célját sikerült teljesíteni: a két űrhajó megközelítette egymást (volt, amikor csupán 5 kilométer volt köztük a távolság), a két űrhajós rövid ideig tudott is kommunikálni egymással, sőt Tyereskova meg is pillantotta vagy a Vosztok–5-öt, vagy a hordozórakéta egy darabját. Az űrhajósnővel Hruscsov is beszélgetett, a moszkvai tévé pedig élő adást sugárzott a Vosztok–6 fedélzetéről.
Bár a Vosztok–5 küldetését nyolcnaposra tervezték, végül ötnaposra kellett rövidíteni, mert az űrhajó eltért a tervezett pályájától. Emiatt a Vosztok–6 menetrendjét is átírták, hogy a két űrkapszula ugyanazon a napon térjen vissza. Június 19-én mindkét űrhajó belépett a légkörbe, ahol a két űrhajós terv szerint katapultált, és ejtőernyővel épségben leereszkedtek. Tyereskova, a tizedik ember az űrben Szibéria nyugati részén érkezett haza, miután majdnem három napot töltött odafent, és 48-szor kerülte meg a Földet. Mivel Bikovszkij korábban indult, ő 82 kört írt le, és ezzel távolsági csúcstartó lett az űrben. Az amerikaiak rekordja ekkor csupán 22 keringés volt (Gordon Cooper teljesítette a Mercury-program utolsó repülésében 1963 májusában), és összesen sem jött össze nekik az a 48 kör, ami Tyereskovának egyetlen küldetésen.
A sima végkimenetel ellenére a Vosztok–6 útja nem volt zökkenőmentes. Kisebb bosszúságból sok akadt, Tyereskovát több helyen is törte a szkafander, és évtizedek múlva is bosszankodott azon, hogy csak fogkrémet kapott, fogkefét nem. A mikrogravitációhoz csak kisebb rosszullétek árán tudott hozzászokni, egy étkezéskor pedig elhányta magát. Az is előfordult, hogy a kimerültségtől elaludt, amikor be kellett volna jelentkeznie – ekkor a földi irányítóközpont a kabinvilágítás fel-le kapcsolgatásával ébresztette fel a nőt.
A legnagyobb probléma azonban műszaki jellegű volt: a navigációs program hibája miatt az űrhajó egy ponton emelkedni kezdett, amikor süllyednie kellett volna. Az irányítóközpont ekkor új programot küldött a Vosztok–6-nak, és terv szerint folytatódhatott a repülés. Ha nem sikerült volna felülírni a vezérlést, vagy Tyereskova nem vette volna észre időben a hibát, az űrkapszula kisodródott volna az űrbe. Az űrhajósnőnek megtiltották, hogy a malőrről beszéljen (csak 30 évvel később mesélte el a történetet), cserébe azt kérte, hogy ne büntessék meg a mérnököt, aki a programhibát okozta.
A nőnek a Földön a helye
Tyereskovát az egész Szovjetunió és a világ nagy része úttörőként ünnepelte, családja pedig megkönnyebbüléssel fogadta őt – és haraggal. A titoktartási kötelezettség miatt Tyereskova anyja röviddel a start előtt, a médiából értesült arról, hogy gyermeke űrhajós lett. Emiatt csak hosszú idő elteltével bocsátott meg a lányának.
Tyereskova még abban az évben, novemberben férjhez ment a szintén űrhajós Andrijan Nyikolajevhez, aki korábban a Vosztok–3 egyszemélyes legénysége volt. Esküvőjükön Hruscsov és Gagarin is részt vett. A következő júniusban megszületett az ifjú pár kislánya, az első ember, aki űrt megjárt emberek nászából fogant. Az egészséges gyerek egyben tudományos bizonyítéka volt annak, hogy az űrbéli hatások nem ártanak a gyereknemzésnek.
Az amerikaiak megpróbálták komolytalan reklámfogásként tálalni, hogy a kommunisták egy szövőnőt küldtek az űrbe. Ez így rosszindulatú ferdítés, ugyanakkor Tyereskova szerepe a következő években valóban arra szorítkozott, hogy a szovjet nagyság poszterarca legyen. Soha többé nem mehetett az űrbe, sőt a Vosztok–6 küldetés után leállították a szovjet űrhajósnőprogramot. Csak 19 évvel később utazhatott újra nő a világűrbe, a szintén szovjet Szvetlana Szavickaja. Amerika ugyanis csak még később, 1983-ban jutott el odáig, hogy nőt ültessen egy űrhajóba, Sally Ride személyében.
De Tyereskova nemcsak az élménybeszámolóiból élt, szép karriert futott be a földön is. Elvégezte a moszkvai Zsukovszkij Repülőmérnöki Akadémiát, így már nem csak az űrt megjárt egykori szövőnőként volt kvalifikált űrhajós. Huszonöt évig volt a szovjet parlament képviselője, a Legfelsőbb Tanács elnökségének tagjaként, az SZKP Központi Bizottságának tagjaként és a szovjet nőbizottság elnökeként is a női egyenjogúságért küzdött. Férjétől 1982-ben elvált, később újra megházasodott.
Putyin oldalán
Amikor a Szovjetunió 1991-ben felbomlott, Tyereskova elveszítette tisztségei egy részét, de Oroszországban is nagy megbecsülésnek örvendett a továbbiakban. 1995-ben például a hadsereg első és máig egyetlen női vezérőrnagyának nevezték ki, 2014-ben a szocsi téli olimpia egyik fáklyavivője volt, szülőfalujában pedig múzeumot rendeztek be róla.
A kétezres években visszatért a politikába, 2003-ban már indult a választáson, hogy az Állami Duma tagja lehessen. Ez akkor nem jött össze neki, de 2011-ben már megválasztották, és azóta is a parlamenti alsóház tagja. Nyilatkozatai alapján feltétel nélküli putyinista; 2020-ban ő nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amivel módosították az orosz alkotmányt, és eltörölték az addig érvényes korlátozást, ami szerint egymás után két ciklusban nem lehetett az ország elnöke ugyanaz a személy. Az alkotmánymódosítással Putyin hosszú időre megszilárdította hatalmát, hiszen a 2024-ben véget érő ciklus után sem kell lemondania.
A most nyolcvanhat éves Tyereskova öröksége tehát igen ambivalens. Miközben az űrhajózás vitathatatlan úttörője, és okkal viseli a nevét kisbolygó és kráter a Holdon, ismertségével egy háborús agresszort szolgál és egy diktatúrát támogat. Nyilatkozataiban az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban az orosz kormány álláspontját hangoztatja, és hazafiatlannak nevezi a putyini politika ellenzőit. 2022 októberében az ukrán Donyeck, Luhanszk, Herszon és Zaporizzsja régióknak a nemzetközi joggal összeegyeztethetetlen annektálása mellett szavazott.
Jelenleg az Egyesült Államok és az Európai Unió szankciós listáján is szerepel, nem léphet az USA vagy az EU területére. Az Európai Bizottság tavaly decemberben sújtotta a szankcióval, így indokolták a döntést: „…olyan tevékenységeket és politikákat támogatott és hajtott végre, amelyek aláássák Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét, valamint hozzájárultak Ukrajna további destabilizálásához.”
(Források: The Guardian, BBC, All That Interesting, ESA)
