Tudszoc.ro (5): Politika és tudomány

Folytassam korai tapasztalataimat „az előremutató szovjet tapasztalattal” kapcsolatban…
Talán egy tankönyvben láttam, hogyan magyarázták ábrákkal, hogy a déli féltekén az emberek miért nem esnek le az űrbe, hiszen hozzánk képest fejjel lefelé állnak. A kérdésfeltevés egy általános iskolás gyerek (akkor általános iskolai tanuló voltam) számára is furcsának tűnt, senkit sem ismeretem, aki ilyesmit hitt volna. Minek ezt magyarázni, hisz a tömegvonzás világosan magyarázta, hogy miért nem lehetséges. Lehet, hogy a Szovjetunióban ez a kérdés felmerülhetett, az iskoláztatás híján, csak azt nem értettem, miért kell nekünk tőlük tanulni.
*
A természettudományos kutatás a tábor országaiban alá volt rendelve az egyedül boldogító kommunista ideológiának, a dialektikus materializmus kommunista változatának.
A század elején fogalmazta meg Nils Bohr a komplementaritás elvét. Fizikus lévén, a fizika számára fogalmazta azt meg. „Az ellentétek nem ellentmondóak, nem zárják ki egymást, hanem egymást kiegészítik”, volt a tétele. (Contraria non contradictoria sed complementa sunt.) Nem létezhet egyik a másik nélkül, ahogyan egy érmének sem lehet csak egy oldala. Ezt megfogalmazásakor az anyag kettős: részecske-, illetve hullámjellegére vonatkoztatták. A materialista filozófia nem bírta lenyelni.
Ha a társadalomra alkalmazzuk a fenti elvet, akkor furcsa következtetésre juthatunk. A kapitalista és a proletár, a két társadalmi osztály is együtt jelent meg, feltételezik egymást. Ez eddig stimmel, de mi lesz a szocializmusban? Az új világ kialakulásának a feltétele, a kapitalista (akkor a burzsoázia) felszámolása. Vajon fel lehet számolni az érem egyik oldalát a másik felszámolása nélkül? A férfi és a nő együtt ember, az egyik létezése feltételezi a másik létezését is, fel lehet számolni csak az egyiket?
Ezt az ellentmondást azzal igyekeztek feloldani, hogy a természetre vonatkozó törvényszerűségek nem alkalmazhatóak a társadalomra.
*
A komplementaritás elvét látszik igazolni, hogy amikor a kizsákmányoló kapitalistákat kiszorították a társadalamból, kialakult egy társadalmi réteg (burzsoáziát pótolandó), a pártaktivisták, a pártvezetők rétege, nomenklaturistáknak nevezték őket (rajta voltak a kivételezettek listáján), akik ugyanúgy, mint a kapitalisták, lényegesen többet kaptak a megtermelt javakból, mint a többi ember, hogy szépen fejezzem ki magamat. Munkájukat a plebejus humor feleslegesnek értékelte: a kommunista párt olyan problémák megoldására született, amelyek nélküle nem léteznének.
Kapcsolatukra a néppel jellemző volt, hogy mikor az átlagember asztalára nagyon ritkán került hús, az „elvtársak” a zártkörű mulatságaikon sült csirkékkel futballoztak. (Ezt a városban beszélték.)
Természetesen voltak a Szovjetunióban komoly tekintélyes tudósok, hogy csak néhány fizikust említsek: Pjotr Kapica, Lev Landau, vagy Andrej Szaharov. Majd mindenkinek meggyűlt a baja a hatóságokkal, de a legrosszabbul Szergej Koroljov, egy repülőmérnök járt, aki rakétákat, űrhajókat tervezett (Szputnyik, Vosztok), elképzelései nem egyeztek Sztálinéival, eltérő véleményét felforgató tevékenységként értékelték, őt pedig tíz év börtönre ítélték, erre ment rá az egészsége. Később rehabilitálták. Jelentőségét bizonyítja, hogy a nevét sem volt szabad leírni, említeni, nehogy az imperialisták meggyilkolják. Sorsa igazolta, hogy akinek kommunisták a barátai, annak nincs szüksége ellenségekre. A tehetséges emberekkel nem igazán tudtak bánni, hol így, hol úgy viszonyultak hozzájuk, de mindig szélsőséges módon. Koroljov halála után az addig sikeres szovjet űrkutatás vissza is esett. Mindezek ellenére szovjet fizikusoknak voltak figyelemre méltó eredményei. Prohorov és Bászov lézerrel kapcsolatos kutatásai úttörőek voltak, jelentősen hozzájárultak az első lézerek megépítéséhez.
*
Egy másik jellemző dolog volt, ahogyan a kibernetikához viszonyult a kommunista ideológia. Egyetemista koromban, a kolozsvári központi egyetemi könyvtárban voltak szabadpolcok. Az olvasóteremben elhelyezett polcokon voltak kitéve bizonyos gyakran használt könyvek, lexikonok, szótárak stb. Magam is láttam egy, az ötvenes években Magyarországon kiadott filozófia lexikont, amelyikben a kibernetika úgy szerepelt, mint „burzsoá áltudomány”. Ezzel az akkor fejlődésnek indult számítógépes tudományt bírálták, illetve ítélték el ideológiai alapon. Meg is lett az eredménye, amit legjobban az alábbi vicc szemléltet. Mikor megjelentek a zsebszámológépek (azóta sokat vesztettek a jelentőségükből, ma benne vannak a mobiltelefonunkban) újságolták, hogy megjelent a szovjet zsebszámológép, csak még nem árulják, mert egyelőre nem fér ki a gyárkapun.
Többek között a kibernetika lebecsülése is vetette vissza a nagyon jól induló, sokáig vezető szerepet játszó szovjet űrkutatást.
*
Az átalakulóban lévő biológia még elég tág teret biztosított a hibás, nem eléggé ellenőrzött elképzelések propagálásához. Az egyik ilyen tudományos ténynek tekintett „elmélet” volt, hogy az élőlények kialakulását döntően a környezeti tényezők határozzák meg. Már ismeretesek voltak a Mendel, Morgan féle öröklődés törvényei, amelyek a fenti elképzelést nem igazolták, nem beszélve arról, hogy Mendel szerzetes volt, sőt, ami súlyosbítja a helyzetet, katolikus szerzetes. Mindemellett Mendel egy alaposan képzett szerzetes volt, Bécsben járt egyetemre, kapott matematikai képzést, fizikában is jártas volt. Ez az öröklődési elmélet nem magyarázta, hogy miért változnak az öröklődés ellenére az élőlények tulajdonságai, miért fejlődnek. Világos volt, hogy ennek valami köze kellett legyen a környezeti változásokhoz, csak az nem volt sokáig világos, hogyan történik mindez, mi a szerepe a környezetnek.
A szovjet tudomány ezt is „megoldotta”. A környezet változása változtatja meg az élőlények tulajdonságait, hideg hatására szőrzetük nő, ragadozó életmód alakítja át a fogazatukat stb. Természetesen az elméleti érveket alá kellett támasztani kísérletekkel is. Ezt végezte el egy Micsurin nevű azóta rég elfelejtett kertész.