Tudszoc.hu (9): Úttörő

Minden rendszer okosan kihasználja azt az emberfajtát, amelyik szereti a gyerekeket, fölteszi az életét a közösségek szervezésére, a nyári táborok, túrák, szellemi vetélkedők, farsangi bálok, honvédelmi napok, hulladékgyűjtések vezénylésére. Hívhatják ezt cserkészmozgalomnak vagy úttörőnek, s lehet mögötte keresztény vagy kommunista ideológia, a gyerekek imádják a vezérként tisztelt felnőttet, s legyen az horgász vagy modellező, fotós vagy természetjáró szakkör, csapat gyűlik az elkötelezett pedagógus köré.
S mint a mókus fenn a fán, megy elöl, magasra emeli a zászlót, énekli a mozgalmi dalt. Lehet az Kossuth-nóta, irredenta hősi szerzemény, Kodály feldolgozta népdal vagy dél-amerikai partizán ének, a lényeg, hogy harsogva együtt lehet zengeni.
A szocializmus évtizedeiben kötelező volt, rátelepedett az oktatási rendszerre, minden iskola egy hősről elnevezett úttörőcsapat volt, minden osztály egy raj, s a rajon belül nyolc-tízfős őrsök. Az iskola pedagógusai közül egy volt a csapatvezető. A vörös háromszögletű nyakkendő a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlajának darabja volt.
Az azonosítható külsőségek is mindig hasonlóak, ünnepélyes eskütétel, pontokba foglalt viselkedési és erkölcsi szabályok, ünnepélyes zászlófelvonás és hazafiság, ami elsősorban rendszerhűséget jelent. Az önkéntes pedagógus komolyan beleáll a tisztelgéssel, rangjelzésekkel és jelentésekkel tűzdelt formai militarizációba, a gyermekek pedig kritika nélkül tudnak azonosulni a felnőtt tekintéllyel. Sokat ismerek, aki az úttörőből simán átment a cserkészmozgalomba a rendszerváltás idején, s tette ugyanazt, mint addig.
A fiatalon elkezdett mozgalmi élet, a kitalálói szerint, egyenes út a jövő társadalma felé. (Sosem felejtem el: saját kisdobos avatásom örömhírével még a hatvanas évek elején eldicsekedtem a szomszéd bácsinak. Ő komolyan gratulált, s elmondta a felmenő rendszert: először kisdobos, aztán úttörő, majd KISZ-tag, utána párttag, végül kötél. Nem értettem, éppen ezért megjegyeztem.)
Pedagógusként volt egy kis bohóckodó íze a dolognak, hogy a tanévnyitó meg záró ünnepélyek egyben csapatgyűlések voltak, mi is nyakkendőt kötöttünk, s jelentettük, hogy a Fekete István Úttörőcsapat Zója Koszmogyenszkája Raja az ünnepélyes csapatgyűlésre 32 fővel felsorakozott. Különös vegyesfelvágott lett abból, amikor a ballagásra begyűlt tömeg (ekkortájt kezdték az egyszerűbb polgárok rokonságünnepnek tekinteni a nyolcosztályos végzettség megszerzését, hasonlóan a katonai eskütételhez) a ballagási nóta után a csapatzászló bevonulását kapta élménynek pattogó fúvószenére hanglemezről.
Meghirdették évente a hulladékgyűjtés országos versenyét. Az egyik tanévben a mi iskolánk nyerte hatalmas fölénnyel. Ugyanis a község határában működött egy cementgyár, s abban az évben lecserélték a teljes őrlő- és zúzóberendezést. A több száz tonna vasat egyből vagonba rakták, szállították a Dunai Vasműbe. Ott, a mérlegelésnél bemondták a mi úttörőcsapatunk nevét. Aztán az országos eredményhirdetésre az iskola igazgatója és úttörőparancsnoka Budapestre utazott, nagy médiafigyelem mellett átvették az elismerő oklevelet. Itthon bekereteztették, és kitették a dicsőségfalra, mert hát mégis a mi tanulóink voltak a legszorgalmasabbak a népgazdaság acéltermelésének föllendítésében.