Volt két érdekes havilapja a szocializmus évtizedeinek: a Szovjetunió és a Lányok, Asszonyok. Jó minőségű papíron jelentek meg, sok képpel, s a mi táborunk vezető erejének, a nagy szovjet testvérünknek a sikereit mutatták be. A korabeli vicc szerint, nem a barátunk, hanem a testvérünk, mert a barátot szerzi az ember, a testvért meg úgy cseszik a nyakába. Egyszóval propaganda-kiadványokról van szó, amelyekre előfizettek szocialista brigádok, pártsejtek, könyvtárak. A tanári szobákba meg csak jött havi rendszerességgel mindkettőből több példány. Egy-egy unalmasabb értekezleten, vagy lyukas órán át is lehetett lapozni, bele-beleolvasni, mi is történt abban a hatalmas birodalomban, milyen gigaberuházások, fejlesztések zajlanak, hogyan épül-szépül a mi nagy testvérünk.
Még országos tanulmányi versenyt is rendeztek ezen sajtótermékek anyagaira támaszkodva, Ki tud többet a Szovjetunióról? címmel. A propaganda azokban az időkben kicsit mást jelentett, mint korábban meg manapság. A gondolkodó ember tudomásul vette, hogy a világ kétosztatú, s mi éppenséggel ezen vagyunk, itt fogunk élni.
A Lányok, Asszonyok pedig a Szovjetunió című lapnak volt a nőújságja, ugyanazokkal a célokkal és ideológiákkal, csak éppen a nőkre szabva. Nem volt benne semmi szexi vagy feminista vonás, mint manapság a női magazinokban, ahogy a gender fogalma is messze esett a szocialista ember gondolkodásától. A női egyenlőség kérdése egyszerűen meg volt oldva deklaráltan és egyértelműen. A szocialista nő válláról az üzemi étkezdék, bölcsődék, óvodák levették a hagyományos terheket, egyenrangúként jelent meg a munka világában. Ha még éppen nem is, de efelé tartott a célkitűzés.
Ekkortájt valami elfajult viccelési láz tartotta fogva a tantestületet, nem bírtunk magunkkal, hétről hétre előállt valaki valami otromba vagy kevésbé otromba tréfával, amin mindenki jól szórakozott. Kivéve, akin csattant. Belefért ebbe, hogy a folyosón tartózkodó kolléga a Kovács tanár urat kereső szülővel közölte, hogy az illető nagyot hall, és a tanári szobába harsány jónapot üvöltéssel belépő percekig nem vett vissza a hangerejéből, vagy a Ferencváros Európa Kupában elszenvedett veresége után a fradidrukker kolléga asztalán zöld-fehérre festett csigák másztak, szimbolizálva a csapat lassúságát.
A Lányok, Asszonyok újság középső két oldalán a nagy szovjet ünnepek alkalmából kitüntetett szovjet nők fényképei jelentek meg. A magas állami kitüntetések általában életműveket díjaztak, s a hölgyek finoman szólva is túl voltak életük delén, megtermetesedve, de komoly méltósággal viselve a kitüntetéseket, mint afféle női tábornokok. Azt a viccet találtuk ki, hogy ezeket a portrékat szépen kivágtuk az újságból, s beraktuk egy kolléga kabátjának belső zsebébe, hogy lesz majd nagy cirkusz otthon, ha netán a felesége megtalálja. Még ennél is nagyobbat durrant a tréfa. A falusi kisboltban, tucatnyi vásárló jelenlétében, a pénztárcájával együtt rántotta elő a kolléga a fotókat, s a körülötte állók szedték össze, hogy ezt is elejtette tanár úr.
