Szelíd lelkületű tizen-huszonévesként meglepetéssel értesültem arról, hogy az állam egyik funkciója többek között: a belső elnyomás. Valami Rousseau-i társadalmi szerződésnek hittem inkább az államot, amelyet őseink létrehoztak, formálgattak, mi meg beleszülettünk, és folytatjuk, alakítjuk, jobbá tesszük. A marxizmus-leninizmus megalkotóit nem lehet azzal vádolni, hogy széplelkű, utópista dolgokat írtak volna, de mégiscsak, hivatalosan egy ilyen elvi alapokon építkező társadalomban éltünk, a világpolitika állását tekintve magasabb rendű formációban, és méltán lehettünk büszkék arra, hogy meghaladtuk a válságokkal küszködő, szakadékba tartó, kizsákmányoló kapitalizmust. Ott lehet, és kell a belső elnyomás, hiszen bármikor megszerveződhetnek a kizsákmányolt rétegek, kirobbantják a proletárforradalmat, és a történelem előrehaladó kerekét nem lehet megállítani. Majd a nem túl távoli jövőben az egész világon győz a kommunista eszme, és létrejön az a közösségi társadalom, amely az állam elhalásához vezet. Addig marad a világban az igazságtalanság. Mindenesetre jó érzés az igazságosabb társadalomban, a haladóbb felfogás elkötelezettjeként élni, s hinni a fejlődésben.
De nyilvánvalóan van a szocialista társadalomban is rendőrség, a faluban konkrétan egy körzeti megbízott rendőr (KMB-s), aki felel az egész falu rendjéért. Nem nyom ő el senkit, de a bűnözők és a rendszer belső ellenségei szükségessé teszik, hogy puszta jelenlétével fenntartsa a rendszert. KMB-s rendőrnek lenni egy viszonylag normális faluban jó. Nincsenek lopások, kocsmai verekedések, az ellenségeskedések és viszályok megmaradnak a pletyka és a sértegetés szintjén, a cigányság létszáma százalékosan alacsony, s mind dolgoznak a téeszben. Amúgy mindenki lop a közösből, de ez a tevékenység nem üti meg a kriminalitás mértékét. Mindenki tudja, hogy működik egy GMK (gazdasági munkaközösség) a téesz keretein belül, afféle engedélyezett vállalkozási forma, amely a vezetők üzlete, s a közös eszközökkel előállított termékeket sajátként értékesítik, ennek fejében ők is elnézik, hogy a dolgozók hazavisznek ezt-azt. És még a téesz megyei szinten a közepesen teljesítők között van.
A falurendőr megházasodik, a faluból talál párt, ezáltal a község nagyobbik fele valamilyen módon belekerül a rokon-szomszéd-koma-barát erőtérbe, ahol a rendőrnek nincs (nem lehet) hivatalos dolga. A falu ilyen, a rendőr nem a távoli messzeségből figyelő hatalmat szolgálja, hanem a mi családunk tagja.
Nyugdíjas, jó állás a körzeti megbízotté, időnként jelentéseket kell körmölnie a község bűnügyi eseményeiről, s mivel ilyenek nincsenek, munkáját jónak ítélik, példaként állítják a többiek elé. De a hadsereg mintájára szerveződő elnyomó szervnél működésében is ellenőrzik a beosztottat. Civilben kiszáll valamelyik parancsnok, megnézik, hogy szolgálati idejében a szolgálati helyén van-e a falu rendőre. A mi falubiztosunk ilyenkor mindig lebukik. Olyan ritkán van ellenőrzés, és annyira életszerűtlen útvonalakon kellene hajnali meg éjszakai időpontokban járőröznie, hogy józan hétköznapi ésszel felülbírálja, és nem járkál járatlan helyeken sötét éjszaka meg hűvös hajnalon. Sőt volt, hogy az ellenőrzés az ágyban, felesége mellett találta!
A rendőrségnél rendnek kell lenni, a figyelmeztetést és a szigorú figyelmeztetést követi a belső zártnak nevezhető intézetben eltöltött idő, amit a delikvens titkolhatatlanul távol tölt a családjától. De azt is tudják a főrendőrök, hogy a faluban az államhatalmat megtestesítő rendőrről nem tudhatják meg az általa felügyelt lakosok, hogy hibázhat, netán megbüntetik, oda lenne a tekintély, ezért először kishajó-vezetői tanfolyamra távozik, majd közepes hajóvezetői tanfolyamon van hetekig, később nagyhajók vezetésére is megszerzi a jogosítványt. Rendesen kitalálták a fedősztorit a rendőri vezetők! Jól jöhet ez egy falurendőrnek a Dráva partján. Történetünk idején még van jó húsz éve a kedvezményes nyugdíjig, s így bizonyára a nagy tengerjáró tankerek vezetésére is megszerzi a jogosultságot.
Csak éppen a falu a Dráva partján van, holtág áll a horgászegyesület rendelkezésére, mindenki horgászik és csónakázik, csak a más vidékről idekerült rendőr nem, valami gyermekkori trauma következtében fél a víztől, csónakba soha nem ülne.