Tudszoc.hu (7): A néptanító

Hogy ideológiáktól, vallásoktól és társadalmi berendezkedéstől független az emberség, arról fölösleges olyankor beszélni, amikor gyűlölködő táborokba rendeződnek a politikai oldalak, s a harci lendületben találják meg életük értelmét a rövid tartamú korlátolt értelmek.
Fiatal felnőttként hatalmas élmény volt annak a megélése, hogy a nálam negyven-ötven évvel idősebbek is elfogadnak egyenrangúnak, s eszmét tudunk cserélni nemzedékeken átívelő folyamatokról, értékekről. És még ugyanazt is gondolhatjuk. Átéli az ember a történelmet, amelyben az ő családi történeteitől igencsak eltérő élet-stratégiák mutatják be sikerességüket és túlélő képességüket.
A nyugalmazott igazgató itt él a faluban, egykori szolgálati lakásában, a templom mellett, ahol az iskola és a paplak is állott egykor. Vidéki szemlélettel nem vitte semmire, még egy saját lakást sem sikerült összekaparnia. A falu mégis tiszteli. Iskolai eseményekre, ünnepélyekre, pedagógusnapra meghívják, olyankor öltönyt vesz, nyakkendőt köt, és évről évre kevesebb az olyan kolléga, akivel még dolgozott együtt. Mindemellett nagyon jókat lehet vele beszélgetni, fölidézi a régi dolgokat, és gyakorlott, jó mesélő.
Kántortanítóként jött, tizennyolc évesen, szépen izgalmas életkezdet, hogy ő is alig felnőttként került egy faluba, ahol ő lett a tanító úr, napokat evett egy-egy családnál, amíg meg nem nősült, sőt a téli tüzelőjét is a község hordta össze. A második világháború idején nem kellett bevonulnia, felmentették, akkor volt csak jó világ (nagyokat kacsint, felesége mellette ül), gyakorlatilag nem maradt hadra fogható férfi a faluban, és ott volt a sok fiatal menyecske…
A háború közben, után, hiába alakult meg Debrecenben a kormány, itt hetekig állt a front, s hónapokig nem volt közigazgatás. Attól a gyerekek jártak iskolába, a szülők gyűjtöttek tüzelőt, sőt élelmezték is a tanítót, és volt közoktatás. Az iskola emlékezetből működött.
Felesége papleány, sok évtizedes gyakorlattal kontrázza a férj mondatait, felneveltek együtt három gyermeket, egy lelkész lett, egy lelkészné, egy tanár. Azt mondja: nagyon haragszom Rousseau-ra (mintha a szomszédról beszélne, akivel nem felhőtlen a viszony), mert megingatta az emberek vallásba vetett bizalmát.
A kántortanító az iskolák államosítása után maradt ugyanabban az épületben, ugyanazzal a feladattal, s a falu, mivel zökkenő nélkül történt, egyetértett az államosítással. A néptanító 56-ban nem vett részt semmiben, ezért, mint megbízható emberünk, ő állította össze a járás pedagógusainak viselkedéséről az utólagos jelentést, amely szerint csak egyetlen kolléga „tévedt meg”. Felfüggesztett büntetést kapott, és maradhatott a pályán.
Belőle meg igazgatót faragtak, amikor összevonták két-három falu iskoláját, ehhez be kellett lépnie a Magyar Szocialista Munkás Pártba. Azután pártgyűléseken megmondták neki, hogy a párt tagjai nem járnak templomba. De a feleségének nem tilthatták meg, mert akkor is járt, s nevelt becsületes gyermekeket. A világnézeti váltás nem okozott törést az életében, mert valójában mindig is ugyanazt csinálta és ugyanúgy.
Kedvenc adomája egy grófról szólt, aki az oroszok bejövetele előtt is az uralkodó osztályhoz tartozott, s a váltás után azonnal átigazolták a munkásosztályba, kérlek.