Miért és hogyan kerül egy katolikus pap a református többségű faluba a szocialista társadalom építésének idején, amikor az ateizmus felvilágosult állapotának elérése a kitűzött ideológiai cél? Talán kiderül az alábbiakból.
A klerikális reakció felforgató, a történelem kerekét visszapörgetni akaró tevékenységén messze túlhaladva, sőt a társadalompolitikába mélyen beleforrasztva ’56 tapasztalatát meg a biblikus Kádár-kijelentést, mely szerint aki nincs ellenünk, az velünk van, a rendszer igyekszik a maga helyén kezelni a vallás kérdését. Egyik oldalról nekik (a kommunistáknak) dolgozik az idő, a modernizáció és az urbanizáció, egyre kevesebb ember jár templomba, gyakorolja a vallást. Másik oldalról: a rendszer haszonélvezőitől elvárják a felvilágosult gondolkodást, amely szakít a ’nép ópiumával’ (Marx), s messzire kerüli a vallás kérdéseit. És az érme harmadik oldalán ott vannak a papok új szerepben a szocialista építésben, akiket népfrontos módon belevonnak a társadalmi életbe, vagy megzsarolják és besúgóvá teszik, vagy mindenféle társadalmi tisztségre megválasztva kihasználják, hogy híveik követik őket.
Faluhelyen még egyszerűbb és ugyanakkor bonyodalmasabb a helyzet. A nép nem annyira modernizálódott, de nem szabad türelmetlennek lenni, az élet ritmusához hozzátartozik a vasárnapi templomjárás, a keresztelő, esküvő, temetés, mindnek pap a ceremóniamestere… De ott van a faluban a téeszelnök, párttitkár, tanácselnök szentháromság, amely hivatalosan ugyan a pártállami ideológiát vallja, és annyiban adnak a látszatra, hogy a szomszéd faluban keresztelik meg mindnek a gyermekét, szigorúan a nagyszülők jelenlétében, ő nem is tud róla. A hitoktatás kiszorul az iskolából, s működik a paplakban, nyaraltatással, focival, vonzó programokkal – a tiltás és a tűrés kicsit ide-oda mozgó határán.
Ekkor érkezik az új pap a faluba. Református község, kicsiny katolikus kisebbséggel, imaházuk van csak. Míg református pap már nincs is helyben (üresen áll a paplak), már ekkor három-négy falut lát el egyetlen lelkész. A frissen vásárolt házba gazdasszonnyal és annak gyermekével érkezik az új pap. Nem hazudnak a helyzetet illetően, a gyermek anyja vezetéknevét viseli, bácsinak szólítja a papot. A hol van apád kérdésre pedig készségesen megmondja, hogy fuvarban, a városba vitt beteglátogatókat. Élelmes üzletember a pap, autója van, s hamar tudja mindenki, hogy megegyezéses díjazás ellenében falusi taxi szolgáltatást biztosít. Rossz nyelvek szerint nem is az övé, hanem az egyházé a kocsi, de a bevétel mindenképp az ő zsebében landol.
A későbbiekben kiderül, hogy az előző, városi helyéről azért helyezték el, mert ott nagyobb méretekben működő fuvarozó vállalkozása volt, négy lóval, alkalmazottakkal, s egyszer csak betelt a pohár, mert az istállóból az utolsó pillanatban esett be a templomba, a trágyás gumicsizma kilógott a reverenda alól, sőt, ha nagyon jó fuvar akadt, akkor az esti ájtatosságra érkezőket kis cédula tájékoztatta a templomajtón, hogy az elmaradó vigília mely alkalommal pótolódik. Hogy a fuvarozás, a hitélet hanyagolása, vagy a magánélet zűrjei csapták ki a püspöki központban a biztosítékot, már nem tudható.
De a faluban sem nyugszik, újabb vállalkozásba fog, nutriákat tenyészt. Betonoz, ólakat épít, állományt vásárol, és a pletykás nyelvek szerint évente négyszer nagy pénzt kaszál a patkányszerű kis állatok leadásakor.
Nyáron költözött, ősszel a gyermeket iskolába kell íratni. Az alkalomból bekopog az iskola igazgatójához. Rögtön tegeződik, túlesnek a formaságokon, majd föltesz az iskolaigazgatónak egy kényes kérdést. Mondd, mi a véleményed arról, hogy a faluban legyen-e hitoktatás.
Az igazgatónak – hivatala megköveteli a Magyar Szocialista Munkás Pártban kijelölt ideológiai feladat ellátását – valami korrekt választ kell adnia, és jó viszonyra kell törekednie a helyi értelmiség eme képviselőjével. Óvatosan oda nyilatkozik, hogy neki nincs kifogása, világnézeti szabadság van a Varsói Szerződés országaiban, és türelmesnek kell lennünk a jószándékú emberekkel, de az nem várható tőle, hogy beengedje az iskolába a hitoktatást. Ám amennyiben létező igény jelentkezik a faluban… Lényegében biztatja, csak azt köti ki, hogy ne az iskolában legyen a dolog.
Jó, válaszolt a pap, akkor nem lesz hitoktatás!