Tudor Arghezi:A múlt
A múlt csak annyit mond mindenkinek,
hogy volt, megéltük, és hogy semmi lett,
A mában is csak így élünk tovább,
a láthatatlan csend majd elnyeli nyomát.
Sehogysem értem, hol tér el az útja,
velünk él, de pályáját messze futja.
Szemünk láttára hajlik más irányba,
akár a füst, s az árnya.
Szép volt, mi volt, éltünk belőle váltig;
igaz, nyugtat a gondolat, a másik.
De él-e minden, igazán, mi látszik?
Lőrinczi László fordítása (1972)
Arghezi költői hagyatékából újabban több kéziratos vers került elő, amelyekből néhány már napvilágot látott a Manuscriptum, illetve a Contemporanul oldalain. A hagyaték gondozói, Mitzura és Baruțu Arghezi most kötetben is sajtó alá rendezik a hátrahagyott verseket. Az 1961 óta megjelenő, közismert Arghezi-füzetek sorozatát ez a kötet fejezi majd be, előreláthatólag a nyár végén. Az itt közölt vers a Contemporanulban jelent meg S-a spulberat címmel; az idős Arghezi kérdező és önmagával viaskodó lírai magatartásának valamennyi pregnáns jelét viseli. (L. L.)
Megjelent A Hét III. évfolyama 12. számában, 1972. március 24-én.
A szerkesztő megjegyzése
Tudor Arghezi: S-a spulberat
Trecutu-l știm atît cît l-am aflat
C-a fost trăit și că s-a spulberat.
Acumul se trăiește tot la fel.
Se spulberă-n tăcere și nevăzut și el.
Nu-l înțeleg de noi cum se desparte,
Trăind cu noi și totuși mult departe.
Că viața-și pierde și văzută drumul,
Ca umbra și ca fumul.
Au fost frumoase și trăite toate.
Firește, zice gîndul, și se poate.
Trăiește-ntr-adevăr tot ce se vede ?
1966