Válogatta, a bevezető tanulmányt írta és a jegyzeteket összeáliította Benkő Samu. Kriterion Könyvkiadó, Téka-sorozat
Hatvan, felerészt ismeretlen vagy csak részleteiben ismeretes Bolyai-levél közül az elsőt a még fiatal Bolyai Farkas írta 1798-ban barátjához, Gausshoz – az utolsót hatvanegy évvel később Bolyai János küldte Gergely öccsének. A két dátum között a levelek betekintést nyújtanak a matematikai gondolkodás két óriása emberi világába. Már maga az íráshoz való viszony is jellemző a két emberre: Farkas már-már grafománként ontja a sorokat – és a jelzőket. A levélírással szemben sokkal tartózkodóbb fia megróvólag állapítja meg: beteg volt bele, ha a világot levéllel el nem áraszthatta.
Farkas levelei a romantikus irály követelményei szerint fellengzősek és terjengősek, de a vidéki lét – avagy a lélek – természete szerint szöszmötölőek olykor. Akkor például, amikor azt mérlegeli hosszasan, hogy a címzésben a helyi postatisztek nyelvtudására való tekintettel nem lenne-e jobb a Monsieur helyett a Spectabili ac Generoso Domino Dno megszólítást alkalmazni. Vagy amikor vissza-visszatér az a kérdés, hogy miként küldhetne Gaussnak bort Göttingába. Évtizedek telnek el, gyermekek születnek és halnak, de a téma marad: a bor. A tér persze – a földrajzi és a politikai tér – nem volt könnyen áthatolható. Könyvek, sőt a könyvekről szóló értesülések is nehezen teszik meg az utat Göttinga és Marosvásárhely között, de talán a bor körüli pepecselés mégsem annyira az állapotokról, mint inkább a levélíró lelkivilágáról árulkodik. Tanulságos lehet a levelek olvasása olyanok számára, akik úgy vélekednek, hogy az anyanyelvűség már a középkor végén is pusztán döntés kérdése volt.
Nos, a levelekből is kiderül, hogy magyarul írni még a nyelvújítás korában sem könnyű: Bolyai Farkas 1817-ben Bodor Páltól egész sor helyesírási dilemmában kér tanácsot: mennjen-é? vagy menjen? per se nem mennyen – kérdi. A még mindig nehezen kezelhető nyelv mellett a Bolyaiak gyakran használják a jelek – a matematikai jelek – nyelvét is levelezésükben.
Képletek utazgatnak kézből avagy postán a tragikusan egymásra utalt matematikusok között. S ebben a tekintetben jószerint úttörő szerepet játszottak, amikor az öreg Bolyai fogalmazásával élve ezen az éghajlaton még nem terem meg a Matematika. A Bolyaiak – amint az tudott – nemcsak matematikában teremtették meg a maguk szigetét. Farkas jogosan panaszolja egyik levelében, hogy Tízfélének is mestere kell hogy legyek. Benkő Samu egyik találó meghatározását parafrazálva azt mondhatnák, hogy a Bolyaiak értelmiséget pótoltak. (Persze nem mennyiségi értelemben: sohasem az értelmiség számával volt baj.)
Mindenesetre matematikusi és értelmiségpótló szerepük folytán a Bolyaiak megérdemelnék a sokoldalú – többek között lélektani szempontú – tanulmányozást, s ehhez a feladathoz a levelezés is ösztönzésül szolgálhat, (ts.)
Megjelent A Hét VI. évfolyama 30. számában, 1975. július 25-én.