Kína az egyetlen ország, amely nem fél, nem ijed meg Trump fenyegetéseitől, attól sem futamodik meg, hogy még jobban eszkalálódik a Trump által indított vámháború. Ahogy ígérik, készek a végsőkig ellenállni annak az erőszaknak, hogy Tump a vámok emelésével az egész világot Amerikával szembeni egyoldalú kedvezményekre kényszerítse.
Trump és emberei arra várnak, hogy a kínai elnök bejelentkezzen, telefonon hívja Trumpot, amit ők a vámháború és Trump támadásai sikerének, amerikai győzelemnek könyvelnének el. Ez a szűklátókörű nézőpont nem veszi figyelembe, hogy az sem győzelem, amikor nekik kiszolgáltatott országok engednek az erőszaknak és tárgyalni akarnak.
Az pedig végképp nem győzelem, ha ezeken a tárgyalásokon a vámokkal való zsarolással a tárgyalni akaró országokra kényszerítenek amerikai követeléseket. Az majd a következő nagy forduló lesz ebben az irracionális támadásban, hogy Trump mit követel majd cserébe, hogy eltekintsen a zsaroló vámok bevezetésétől vagy csökkentse azokat.
Mert lehet, hogy Trump rávehet egyeseket, hogy vásároljanak amerikai árukat, amelyek a piaci versenyben nem tudtak helyet szorítani maguknak, Amerikába kényszeríthet esetleg néhány céget, hogy itt gyártsák a terméküket, igyekezhet elvenni ásványkincseket, s még ki tudja, mit kényszerítene rájuk, mit rabolna el tőlük, de az nem győzelem.
A legundorítóbb az, ahogyan visszaél az oroszok által három éve kivéreztetett, legyilkolt, lebombázot Ukrajna kiszolgáltatott helyzetével, s ki akarja fosztani az országot. Cserébe azért, hogy az oroszokat „békére” kényszerítse. Trump akarja elvenni azt, amit az oroszok nem tudtak. Kirabolná az ásványkincseiből, elvenné a gázt, egy lerombolt országtól.
Ez hatalommal való visszaélés, méghozzá azzal a hatalommal való visszaélés, amire azért tett szert Amerika, mert megbízható és kiszámítható partnerként, a kölcsönösség alapján bánt a partnereivel, ezért kivívta a tiszteletüket és a megbecsülésüket. Trump most ezeket a kapcsolatokat, ezt a bizalmat és tiszteletet rombolja le. Ez nem győzelem, ez vereség.
Trump nemcsak a korrektséget rombolja le, hanem a globális szabályokat is, amelyek az amerikai érdekeket is szolgálták. Ha nem is mindig nagylelkűség vezette a nagyhatalmak magatartását, de betartották a világkereskedelem, a pénzpiacok írott és íratlan szabályait, mert azok tartották fenn a globális rendet és azok védték az ő érdekeiket is.
Trump részben populizmusánál, részben tudatlanságánál, de legfőképpen a habitusánál fogva szétveri ezeket a fundamentumokat, amelyeket egyesek új világrendnek neveznek, de ez nem új világrend, hanem maga a káosz, a rend hiánya, ostoba pusztítás és erőszak. Ilyen csak a törvényen kívüli alvilágban, a maffiák működésében szokásos. Ez nem erő.
Aki erőszakot használ, az nem erős, hanem gyenge. Az erő a méltányosságban van, abban a korrekt magatartásban, amikor valaki nem él vissza a fölényével, mások gyengeségével. Trump azért tud most zsarolni (az amerikai piac méretei mellett), mert Amerika korrekt és megbízható partner volt az üzletben, ezért függ az amerikai dollártól és piactól a világ.
Egyelőre nem mernek vitába szállni vele, s elmondani, hogy ez a vámháború nem azért van, amit Trump mond. Nem azért van, mert a megvámolt országok becsapják, meglopják Amerikát. Trump nem azt veszi „vissza”, amit tőle elloptak. A piac, a kereskedelem vagy a gazdasági szerkezet, az előállítási költségek és más összetevők a kereskedelmi hiány okai.
Ezek nem „viszonossági” vámok, amelyeket jól mutat a vámtarifák kiszámításának módja, amely nem az Amerikára kivetett vámok értékéből indult ki, hanem a külkereskedelmi mérleg hiányából, függetlenül attól, hogy azt mi okozta. Magyarul, Trump banditaként lép fel, hogy erőszakkal megszerezze azt, amit ő hiánynak vél.
Trump nem az „egyensúlyt” akarja helyreállítani, hanem rabolni akar. Gazdaggá akarja tenni Amerikát (és magát), de nem a kereskedelem és a piac szabályai szerint, hanem mások kényszerítésével. Meg kell vásárolniuk az amerikai termékeket, Amerikában kell gyártaniuk, amit itt akarnak eladni, át kell adniuk, amijük van, akár az országukat is.
Ezeket nem úgy lehet megváltoztatni, hogy valaki „fegyvert” ragad, és rákényszeríti az akaratát másokra. Nem az a megfelelő módszer, hogy felrúgja a piaci szabályokat, nem vesz tudomást a világgazdaság működéséről, a termelési láncokról, s a katonai erejét is érzékeltetve zsarol, felmondja a kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatot, megbízhatóságot.
Amerika a bizalmat veszíti el, ha átmenetileg kényszerítheti is azokat, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak, s azok mostantól azon dolgoznak, hogy megszüntessék az amerikai piactól és a dollártól való függőségüket. Ez hosszútávon Amerikát elszigeteli a világpiacon, nagyon sokat árt, és nagyon nehéz lesz visszaépíteni azt, amit most Trump lerombol.
Az a fajta tisztelet, ami kényszerből, félelemből és erőszakból ered, amely a kiszolgáltatott helyzetben levőket sanyargatja és zsarolja, kizárólag az alvilágban van. Politikai szinten az önkényuralmi rendszerek, a diktatúrák sajátja, ami végül háborúhoz (az alvilágban pedig véres leszámolásokhoz) vezet. A világ még próbál alkalmazkodni a régi Amerikához, de…
Kína nem tartozik azok közé, akik térdet hajtanának Amerikának, behódolnának Trumpnak, akit láthatóan zavarba hoz, hogy valaki nem engedelmeskedik neki. Az erőszak ellenállást vált ki. A tőzsde és a kötvénypiac nem zsarolható, Trump nem tudja egyenként fenyegetni őket, így egy hét alatt megbukott velük szemben. Ez „árazza be” ezeket a lépéseket.
Kínával azért nem bír, mert Kína egy embertelen diktatúra, amely nem bukik meg attól, hogy az amerikai vámok még jobban megnehezítik a kínai emberek életét. Ellenkezőleg, ez még össze is kovácsolja a nemzetet, nem beszélve arról, hogy elindítja az Amerikától független gazdaság és kereskedelem útján. De Kína Amerikát megroppanthatja.
Azok az állítások, hogy Amerikát kihasználják a világ országai, a tényellenőrzések által is bizonyítottan nem igazak. Trump számai nem valósak, de a külkereskedelmi mérleg sok mindentől függ, olyan tényezőktől is, amelyek Amerika érdekeit szolgálták. Lehet, hogy egyes ázsiai országokból magas az import aránya, de azért, mert olcsóbban állítottak elő. Ezért jobban megérte az amerikaiaknak onnan behozni, ott gyártatni, mert olcsóbb volt.
Amit Trump meg akar szüntetni, azt gazdasági és piaci eszközökkel lehetne megtenni, nem vámokkal kikényszerítve. Trump vámjai nem a legális kereskedelem eszközei a hazai piac védelmére, hanem egyértelműen csak a zsarolás eszközei, hogy Trump egyoldalú előnyöket kényszerítsen ki. Ez olyan, mintha fegyvert tartana mások fejéhez. Nemcsak olyan, az is.
Ez nem fogja Amerika tekintélyét, befolyását és elfogadását növelni. Ez nem fog barátokat és tiszteletet szerezni, ellenkezőleg. Ez az útonálló bandita stílus nem fog győzni, mert ilyet nem lehet tartósan fenntartani. Trump nem tudja maga alá kényszeríteni az egész világot. Ez nem Atlantic City kaszinóváros, ahol ennek ellenére csődbe ment, és megállt a fejlődés.
Most ott tartunk, hogy az egyébként semmivel nem különb, csak rejtettebb módszerekkel dolgozó, embertelen, az emberi jogokat semmibe vevő kínai diktatúrának szurkol a világ. Amerikának semmi nem árthat többet, mint hogy Kína megerősödik és szimpatikussá válik. De az is, ha Trump sikeresen alázza meg és kényszeríti maga alá a világot.
Trump Amerikából hasonlóan embertelen diktatúrát csinálhat, mint amilyen a kommunista Kína, csak más ideológiával, ahol már egyre többen félnek. Két gazdasági világhatalom feszül egymásnak, ahol az egyik hatalma alá akarja gyűrni a másikat, amelyik nem engedi. Mi ez, ha nem háborús helyzet? Hiúságból és presztízsből meddig lehet emelni a vámokat?
Trump elveszíti Amerika barátait, szövetségeseit, a világ jóindulatát és partnerei bizalmát. Nincs az a vámtétel, amely pótolhatná ezt a veszteséget. De láthatóan nem az a cél, hogy szeressenek bennünket, hanem az, hogy féljenek tőlünk, alázkodjanak meg, csókolgassák az amerikai elnök „seggét” (ahogy ő mondta), mert ő azt szereti.
Ezért pedig semmi nem drága. Az sem, hogy lerombolja a világkereskedelmet, gazdasági válságba, recesszióba dönti nemcsak Amerikát, hanem az egész világot. Világdiktatúrát és világuralmat akar, ahol mindenki behódol, hízeleg, engedelmeskedik, mert aki nem teszi, azt megbünteti, vámokkal sújtja, megfenyegeti és tönkreteszi. Ez lenne a great Amerika?
Amerikában már maga alá gyűrt mindent, most tapossa el a bíróságokat, amelyek még korlátozni merik. Aki ellentmond, kitoloncolja vagy megfossza a tevékenységét biztosító pénztől. Nem lehet tudni, hogy ez meddig mehet el, de Trump nemcsak uralkodik, hanem megfélemlít, terrorizál, fenyeget és zsarol, engedelmességre kényszerít.
Aki ki meri mondani, hogy 2020-ban elveszítette az elnökválasztást, mert nem volt csalás, az ellen eljárást indít, retorziókkal fenyegeti. Ügyvédi irodák ingyenmunkával próbálják elnyerni a kegyeit, mert a január 6-i puccskísérlettel kapcsolatos ügyekben az ellenkező oldalon álló ügyfeleket védtek, s ő terrorizálja őket. Hol van az alkotmányos demokrácia?
Akinek vele ellentétes véleménye van, azt kitoloncolja? Még csak a zöldkártyásokat és a vízummal rendelkezőket (akiket ugyanúgy véd az alkotmány), de mikor jut el oda, hogy amerikai állampolgárokat is kitoloncol valamilyen százéves törvény alapján, ellenséggé nyilvánítva őket a vele ellentétes véleményük miatt? Leginkább bírósági ítélet nélkül.
Vajon lesznek-e félidős választások, ha az elégedetlenség demokrata győzelmet ígér? Mit talál ki, hogy továbbra se legyenek alkotmányos fékek és ellensúlyok? Az amerikaiak nem változtak meg három hónap alatt, egyre többen hangosan tiltakoznak. Mások csendesen figyelik, mi történik, de egyre többen nem értenek egyet. Mi lesz ebből?
Amerikát ez nem teszi se nagyobbá, se erősebbé, se gazdagabbá, se jobb országgá. Sőt, ellenkezőleg. Mivel a világgal ugyanezt akarja megtenni, az világháborúval fenyeget. Nem tudjuk, bevonul-e Grönlandra, de ha nem tudja „meggyőzni” a helyieket, hogy nekik Trump hiányzik az életükből, akkor megteszi. Kanadát viszont nem fogja tudni bekebelezni. Akkor mi lesz, lebombázza Kanadát?
Most a világ gazdasági leuralásának a szabad piac és Kína állja az útját. Sokan pedig abban reménykednek, hogy Kína ellenáll az erőszaknak, szerintük ez Amerika érdeke is. Mert ha Trumpnak mindenki behódol, mindenki enged az erőszaknak, akkor Amerikában sem lesz semmi, ami a legkeményebb diktatúra útjába álljon. Az pedig nem Amerika érdeke.
A demokrácia, a szabadság, a kölcsönös tisztelet, a szabad verseny a jólét és a boldogság záloga. Kínával szemben lehet javítani az amerikai gazdasági és kereskedelmi pozíciókat, s még inkább helyes lenne a kínai terjeszkedésnek („selyemútnak”) gátat szabni a világban, mert azzal az ideológiát, a diktatúrát és az emberek fölötti kontrollt is exportálják.
Nem pedig egy hozzá hasonló szörnyállamot kellene létrehozni, amely mindenkit fenyeget. Amerikában nem királyság van, nem führert választottak, és nem arra jogosították fel az amerikai szavazók az elnököt, hogy mindenkit a lába alá kényszerítsen, és a seggét kelljen nyalni. Amerika szabad és demokratikus ország, amely humanista értékeket vall.
A legveszélyesebb az, hogy az ezzel ellentétes vámháborút, erőszakot és zsarolást ezzel még mindig összeegyeztethetőnek tartják és Trump kényszerítését úgy állítják be, mintha összeegyeztethető lenne a demokratikus jogállammal. A felelősség azoké is, akik próbálják ezt legitimnek beállítani, a banditizmusnak a törvényesség és jogosság látszatát adni.
Képzeljük el ezt egy amerikai westernfilmben. Mindenki kioszthatja a szerepeket, hogy ki kicsoda és milyen szerepet játszik. A hollywoodi westernfilmben Trump vajon kit alakítana? Nem azt a banditát, aki a közönséges lovasaival fenyegeti a kisvárost, kifosztja őket, akik ellene állnak, azokat lepuffantja, mindenkit megfélemlít és fenyeget? A negatív „hőst”.
Trump Kínából csinál pozitív hőst, amely nem engedelmeskedik, ellenáll és a végén győz.
